„ Ez egyszer még jó lehet valamire!” — mondogatjuk egy csomó tárgyra, amiről tudjuk, hogy soha semmi hasznát nem fogjuk venni, de megválni sem szeretnénk tőlük. Néhány doboznyi limlom a padláson vagy a beépített szekrényekben még teljesen ésszerű raktározás lehet, ahogyan néhány szentimentális csecsebecse jelenléte is az életterünkben.
Ezeket láttad már?
Az ártalmatlannak tűnő takarékosság azonban átbillenhet kóros felhalmozásba: vannak, akik szinte soha semmilyen tárgytól nem hajlandóak megválni, ami valaha a birtokukba került. Ők a kényszeres gyűjtögetők (hoarderek), akiknek az otthonában alig lehet megmoccanni a tárgyak tömkelegétől. Egy tárgy számukra nem csak egy tárgy: olyan érzelmi és kognitív jelentéstársításokat kaphat, amelyeket kívülállóként nehéz megértenünk.
Ha az érintett be is látja, hogy a felhalmozás súlyosan megnehezíti a mindennapi életét, és lakásának állapota akár a környezetére nézve is veszélyforrást jelenthet, a változás és a tárgyak elengedése akkor is rendkívüli nehézséget jelenthet számára. Mi lehet ennek a viselkedésnek a pszichológiai háttere, és hogyan tudjuk segíteni a felhalmozási kényszerben érintett hozzátartozóinkat, ismerőseinket?
A kényszeres gyűjtögetés pszichológiája
A kényszeres gyűjtögetés hátterében több pszichológiai folyamat együttesen állhat. Ilyen lehet a tárgyakhoz való erős érzelmi kötődés a tárgyak tényleges értékétől függetlenül, a döntéshozatal nehézsége, a kategorizálással és rendszerezéssel kapcsolatos figyelmi problémák, a veszteségtől és elengedéstől való félelem, illetve az a meggyőződés, hogy egy tárgy kidobásával valami fontos és pótolhatatlan is elveszik. Kialakulásában genetikai, neurokognitív, tanulási és életeseményekhez kapcsolódó tényezők egyaránt szerepet játszhatnak, emellett a kötődési minták és a családon belül továbbadott, tárgyakhoz, hiányhoz és veszteséghez kapcsolódó hiedelmeknek is lehet jelentőségük.
A kényszeres gyűjtögetés (hoarding disorder) a DSM-5-TR-ben önálló diagnózis, az obszesszív-kompulzív és kapcsolódó zavarok csoportjában. A diagnózis egyik alapvető kritériuma a tárgyaktól való megválás tartós nehézsége, függetlenül azok tényleges értékétől. A felhalmozás következtében az életterek olyannyira zsúfolttá válhatnak, hogy már nem használhatók rendeltetésszerűen, és mindez jelentős distresszt vagy életviteli nehézséget okoz. A diagnózis feltétele továbbá, hogy a tüneteket ne magyarázza jobban más mentális zavar vagy egészségügyi állapot.
A nagymamáink tudták: ezért nem szabad soha nyitva hagyni a WC-ülőkét éjszakára
Mikor válik veszélyessé a felhalmozás?
A lakótér zsúfoltságának mértékét többek között a kilencfokozatú Clutter Image Rating (CIR) segítségével is felmérik a pszichológiai vizsgálatokban. Az ICD (Institute for Challenging Disorganization) szervezet által kidolgozott ötfokozatú felhalmozási kockázati skálát pedig (Clutter-Hoarding Scale) szociális munkások, hatóságok (például tűzoltóság) és professzionális rendszerezők használnak arra, hogy felmérjék egy lakókörnyezet kockázatait.
A felhalmozási kockázati skála 5 szintje
Az első szint alapvetően biztonságos, funkcionális lakókörnyezetet jelent, minimális felhalmozással. A második szinten már jól látható zsúfoltság és kisebb funkcionális, higiénés vagy karbantartási problémák jelenhetnek meg. A harmadik szintet az ICD fordulópontnak tekinti: itt a környezet már olyan mértékben érintett lehet, hogy a felhalmozott tárgyak akadályozzák egyes helyiségek vagy közlekedési útvonalak használatát, és komolyabb egészségügyi vagy biztonsági kockázatok is felmerülhetnek. A negyedik szinten már jelentős egészségügyi, higiénés, funkcionális vagy biztonsági problémák állhatnak fenn, ezért általában több szakember összehangolt munkájára van szükség. Az ötödik szint súlyos környezeti állapotot jelöl, amely komplex egészségügyi, biztonsági, szociális vagy akár jogi beavatkozást is szükségessé tehet.
Hogyan segíthetünk?
A felhalmozási skála magasabb szintjein már több szakember összehangolt segítségére lehet szükség, a hoarding disorder kezelésében pedig fontos szerepet kaphat a mentális egészségügyi szakember bevonása. A zavar egyik legjobban alátámasztott pszichoterápiás kezelése a hoardingra adaptált kognitív viselkedésterápia. Enyhébb esetben egy türelmes hozzátartozó vagy a problémához értő professzionális rendszerező is sokat segíthet a tér visszahódításában, de nagyon fontos a fokozatosság elve: egy-egy kisebb területre fókuszáljunk és fokozatosan adjuk vissza azok funkcionalitását.
A hirtelen, drasztikus változtatások ugyanis fokozhatják az érintett szorongását és bizalmatlanságát, sokkolóak és nyomasztóak lehetnek számára, ez pedig alááshatja a további együttműködést. Ráadásul a lakókörnyezet idővel visszatérhet a korábbi állapotához, mivel a felhalmozást fenntartó pszichológiai mechanizmusok egy egyszeri lomtalanítástól még nem változnak meg.
Hogyan segíthet a Feng Shui?
A Feng Shui természetesen nem helyettesíti a kényszeres gyűjtögetés pszichoterápiás kezelését, kiegészítő szemléletként azonban segíthet új kapcsolatot kialakítani a térrel és az elengedéssel, hogy a rendszerezés és szelektálás ne büntetésként vagy veszteségként jelenjen meg, hanem egyfajta önismereti játékként.
A Feng Shui szerint, ha átláthatóvá és rendezetté tesszük életterünk kaotikus gócpontjait, amelyek akadályozzák a harmonikus áramlást, az életünkben jelen lévő bonyodalmak és feszültségek rendezésének is szimbolikus teret adhatunk. Ebben a szemléletben a sérült és működésképtelen tárgyaktól való megszabadulás a múlt terheinek elengedését és a jövő felé fordulást is megjelenítheti. Az Öt Elem (Fa, Tűz, Föld, Fém és Víz) színeken, formákon és anyagokon keresztül megjelenő harmóniája kiegyensúlyozottabb térélményt teremthet. A Bágua-térkép pedig jó segédeszköz lehet ahhoz, hogy végiggondoljuk a kilenc életterülethez fűződő viszonyunkat, és úgy rendezzük, illetve dekoráljuk otthonunk egyes területeit, hogy azok összhangban legyenek törekvéseinkkel és céljainkkal.
Balszerencsét hozhat az otthonodba ez a 6 hétköznapi tárgy, ha rossz helyen tárolod őket
Ez a szemlélet inspiráló vezérfonal lehet a kényszeres gyűjtögetők számára is, mert nem a drasztikus lomtalanításra fókuszál. A hangsúly inkább az átkeretezésen van: a tárgyakhoz kapcsolódó gondolatok és érzések új jelentést kaphatnak, az elengedés pedig nem a veszteség, hanem a szabadság és autonómia visszanyerésének élményévé válhat.
