Igen, még mindig szoptatom a hároméves lányomat

Nem akarok túlozni, az ˝Úristen, te még mindig szoptatsz?!˝ kérdést nem gyakran teszik föl nekem. Csak akkor, ha elárulom, hogy még mindig szoptatom a hároméves lányomat.

- … és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Jó éjt, kicsim!
- Egy kicsi cici!

Ez egy tipikus esti párbeszéd köztem és a lányom között. Ilyenkor fölmászom a nagy ágyra, a hátam mögé teszem a párnát, ő az ölembe ül, átölel, én is őt, aztán megszoptatom. Öt perc az egész. Igazán nem hosszú idő, mégis, egy ideje azt veszem észre, hogy a mese végén nem mindig kéri a cicit. Mert ez is egyre sűrűbben fordul elő. Néhány hónapja még menetrendszerűen szoptattam reggel és este. Aztán ebből észrevétlenül csak az este maradt, ha pedig nem én altattam, akkor már az sem. A mellem meg sem érezte. Lehet, hogy már amúgy sincs benne tej? Néha megkérdezem a lányomtól: - Jön ebből még egyáltalán valami? Ő csak hümmög, bólogat. Néha hallom, hogy jóízűen kortyol. Máig elcsodálkozom azon, hogy a testem képes élelmet "gyártani". Ráadásul micsoda élelmet!

Sok helyen a galaxisban magát az életet jelenti a kétéves korig tartó szopatás (amely jelenleg a WHO hivatalos ajánlása - a szerk.) – mondja Bocskainé Irci IBCLC laktáció szaktanácsadó, az Életkezdet Szakmai Egyesület alelnöke.

"A csecsemőkoron túli szoptatás előnyeit hosszan lehet sorolni: rengeteg immunanyag van még a tejben, tévhit azt gondolni, hogy ez csak víz vagy "semmi". Vannak benne vitaminok, fehérje, ásványi anyagok, továbbra is alkalmazkodik a gyermek igényeihez, fájdalmat csillapít. Nem elhanyagolható a szoptatás jótékony hatása az anyákra nézve sem: csökkenti a mellrák és petefészekrák kialakulásának kockázatát, és még a csontritkulás ellen is véd! Lelki szempontból elősegíti a biztonságos kötődést, megnyugvást ad mindkét félnek, és egyfajta kommunikáció is a gyerek és az anya között."

Én eleinte nagyon megszenvedtem a szoptatással. Sosem felejtem el azokat az április végi délutánokat, amikor a konyhaasztalnál ülve, csorgó könnyekkel, összeszorított fogakkal próbáltam elviselni, ahogyan a nekem iszonyatos fájdalmat okozó mellszívó cseppenként préseli ki a tejet a melleimből.

A szoptatás sem sokkal kevésbé fájt, azokban a pillanatokban semmiképpen sem fogadtam volna nagy tétben arra, hogy akár csak egy hétig is szoptatni fogok. Nem álltak jól a dolgok, az biztos. Az egy hétig tartó rettenet után jött a védőnő, megmérte a kisbabámat, és közölte, hogy nem hízott semmit, amióta hazajöttünk a kórházból, úgyhogy sajnos egyelőre nincs elég tejem. Végül szoptatási tanácsadó segítségét kértem, megtanultam fejni, és szoptattam, amikor csak tudtam – volt, hogy éjjel órákat. Nem egyszer volt, hogy csöndben azt kívántam, bárcsak lenne erőm leszállni a témáról, és hagyni az egész szenvedést a fenébe, tápszeren is felnőtt rengeteg gyerek. De nem tudtam feladni. Ehhez persze kellett az, hogy az anyám és a nővéreim mind szoptatáspártiak, és hogy időben kértem megfelelő segítséget.

"A sikeres szoptatás három legfontosabb pillére a saját elhatározásunk, a támogató környezet és a hiteles információk. Ha bármelyik pillér a háromból nem stabil, akkor roppant nehéz hosszan szoptatni, vagy akár bármennyi ideig is szoptatni." – mondja Bocskainé Irci.

Hiteles információt kaphatunk például egy IBCLC szoptatási tanácsadótól – ők ma Magyarországon a legkompetensebbek a szoptatás témájában, hiszen szigorú feltételeknek kell megfelelniük, nemzetközi vizsgát tesznek, és ötévente kötelezően frissítik a tudásukat, hogy a legkorszerűbb ismeretek birtokában legyenek. Én háromszor is igénybe vettem tanácsadást, és tulajdonképpen az ő segítségükön múlott, hogy végül sikerült szoptatnom.

Nálunk a szoptatásnak a tápláláson felül rengeteg egyéb funkciója volt: elaltatta, megnyugtatta a lányomat, megnyugtatott engem, hogy nem fogja elkapni tőlem a fertőző betegségeket. Az ölelkezés, az egymáshoz bújás rengeteg örömet okozott mindkettőnknek. Néha azt gondolom, hogy talán ezért, és a kezdeti időszak nehézségei miatt ragaszkodom annyira hozzá.

Máskor meg azt, hogy mégis, miért kellene abbahagynom, ha senkit sem zavar? Magától alakult így, sosem volt tervben, hogy meddig fogok. Az viszont biztos, hogy bárkinek – a szoptatási tanácsadók és a szoptatás fanatikus családom kivételével – mondom, hogy még cicizik a háromévesem, megdöbben. A legjobb esetben csak csodálkozva néznek rám, de inkább az a gyakoribb, hogy elkezdenek tanácsokat adni, miért kellene abbahagynom, hogy miért nem jó ez már sem nekem, sem a gyerekemnek. Ami még furább, hogy a hosszas szoptatást gyakran összemossák más egyéb "hippis" dolgokkal. Az biztos, hogy sminkelő, húsevő, oltáspárti és az evidence based orvoslásban hívő nőként rettentően kilógok azon elképzelt nők sorából, akik a hosszas szoptatást nem értők képzeletében élnek.

Azt is gyakran kérdezik tőlem, hogy akkor én három éve nem iszom alkoholt, nem szedek gyógyszert, tartózkodom bizonyos ételektől, és folyton a gyerekemmel kell lennem? Erre pofonegyszerű a válasz: ha csak napi egyszer vagy kétszer szoptat az ember, akkor nagyon jól lehet találni megfelelő időpontot az alkoholfogyasztásra, bármikor el lehet menni, hiszen már abszolút nem gond, ha kimarad egy-egy alkalom, különösen, ha egy gyerek hozzá van szokva, hogy az anyjának néha van egy-egy szabad estéje, olyankor pedig cici sincs. Gyógyszerek közül a legtöbb nem tiltólistás – én az e-lactancia.org oldalon szoktam ellenőrizni a hatóanyag biztonságosságát, de Bocskainé Irci figyelmeztetett, hogy új gyógyszer beszedése előtt azért mindenképpen beszéljek az orvosommal -, az ételekkel kapcsolatban meg egyáltalán semmilyen korlátozás nincsen. A rengeteg, még ilyenkor is jelenlévő immunanyag a tejben pedig jelen pillanatban – amikor még senki sem tudja, hogy például visszajön-e a koronavírus ősszel - számomra tökéletes érv amellett, hogy ne hagyjam abba, ha nem muszáj.

De mi van akkor, ha már nekem is terhes lesz a dolog, de a lányom még nem választja el magát?

"A természetes elválasztódás, tehát amikor a gyermek maga hagyja abba a szopást, jellemzően kettő és öt éves kor között szokott megtörténni. Az elválasztás folyamatát azonban az anya is kezdeményezheti, ha neki ez kényelmetlen kezd lenni. Az igény szerinti szoptatásban az anya igényei is kell, hogy érvényesüljenek. Ha az anya úgy érzi, már terhes neki a szoptatás, akkor terelgetéssel, őszinte kommunikációval lehet kezdeményezni a leválasztást. Ne folyamodjunk drasztikus megoldásokhoz, és ne hazudjunk, ne keressünk kifogásokat. Nem kell bekenni a cicit csípőssel, vagy keserűvel, nem jó az sem, ha anya eltűnik napokra. Ha az anya 100%-ig elhatározza, hogy leválasztja, azt a gyermek megérzi, ha csak 99%-ig biztos a döntésében, akkor a gyermek tud abba az 1%-ba kapaszkodni, ezért fontos következetesnek maradni, korlátokat szabni. Fokozatosan kell haladni, és ha kell, akkor szakember segítségét is lehet kérni." – jellemzi Bocskainé Irci a gyengéd, ám határozott leválasztás folyamatát.

Fogalmam sincs, meddig fogok szoptatni. Arról sem, hogy én vagy a lányom unja-e meg előbb a dolgot. Most úgy érzem, mindketten nagyon hasonlóan érzünk ezzel kapcsolatban. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem kéri, és én egyre gyakrabban könnyebbülök meg, hogy nem kell felhúznom a pólómat, igazgatnom a melltartómat, hanem elég egy szoros ölelés és egy jó éjt puszi is. Beszélgetni még nem szoktunk róla, de ha megkérdezem, azt mondja, hogy húszéves koráig fog cicizni. Mondjuk, akkor már biztos a bulvárlapok címlapján lennénk!

Ez is érdekelhet

GlamDrop: Közeledik a nyár, frissítő, merész és csábító újdonságok várnak rád

GlamDrop: Közeledik a nyár, frissítő, merész és csábító újdonságok várnak rád

GLAMOUR Horoszkóp

A csillagjegyed elárulja, milyen anya leszel!

A csillagjegyed elárulja, milyen anya leszel!

Sztárhírek

Mesebeli szerelem: Lékai-Kiss Ramóna és Lékai Máté szerelmi történetével és ajándék szerelmes regénnyel megjelent a GLAMOUR júniusi lapszáma

Mesebeli szerelem: Lékai-Kiss Ramóna és Lékai Máté szerelmi történetével és ajándék szerelmes regénnyel megjelent a GLAMOUR júniusi lapszáma