Annak idején, az iskolai tornaórákon a legfőbb gondom az volt, hogyan éljem túl a minden gyerek számára egyformán kötelező testedzést. Manapság már önként járok el kondizni, és mindössze amiatt fő a fejem, hogy mit vegyek fel.

Telnek az évek, gyarapszik a testsúly!
Középiskolásként el nem tudtam képzelni, hogy egyszer még a saját akaratomból fogok sportolni. Pedig azóta, hogy ülőmunkára adtam a fejem, és az egész napomat kipárnázott fogófotelben töltöm, magam is elkezdtem „kipárnásodni”. Bizony, egyszer csak jött a felismerés: mégiscsak kell az a rendszeres testmozgás. Beiratkoztam hát az egyik közeli, fullextrás konditerembe. Előrángattam a régi tréningalsómat meg hozzá egy egyszerű pólót, és lelkemben hatalmas elhatározásokkal lesiettem az edzőterembe. De amint átléptem a küszöböt, iszonyat ramatyul kezdtem érezni magam – annak ellenére, hogy még egyetlen súlyt nem emeltem meg! Annyi történt csak, hogy körülnéztem. A látvány hatására pedig majdnem elsüllyedtem szégyenemben…

Kondimacák közt szürke kisegér
A konditeremben a csajok egytől egyig szexi haspólóban, ha nem éppen testhez simuló, neonszínekben pompázó izomtrikóban feszítettek. Volt olyan is, aki mindössze valami melltartóféleséget viselt. Alul meg mindenkin feszes leggingeket és fényes anyagú aprócska sortokat láttam. Mintha egy sport-divatbemutató kellős közepébe csöppentem volna. Olyan kopott macinacija, mint az enyém, persze senkinek nem volt. Úgy berezeltem, hogy azon nyomban sarkon fordultam és kimenekültem a kondiból.

Megvilágosodásom a próbafülke magányában
Átvágtattam egy ruhaboltba, és azon nyomban bevettem magam a próbafülkébe mindenféle fényes és fekete, meg persze neonszínben ragyogó, latex és spandex darabok társaságában. Szépen sorban belegyömöszöltem magam az összes felpróbálható cuccba, miközben egyre azon törtem a fejem, vajon a konditermi csajok hogy bírják a gyűrődést órákon át ezekben a szűk, műszálas vacakokban. Én már a néhány percig tartó próbálgatás alatt, tokától-bokáig beleizzadtam az összesbe. Ezeknek a lányoknak nyilván fogalmuk sincs róla, hogy az ilyen szűk és műszálas, tehát rossz nedvszívó képességű alsókkal mennyit ártanak maguknak. Nem hallottak még arról, hogy a befülledt alsónemű mennyire ideális terep a különféle kórokozók, baktériumok és gombák szaporodáshoz?!

A műszálas cuccoktól a hüvelyfertőzésig
Ha tudnák, akkor legalább edzés után gyorsan levedlenék a gönceiket, de ehelyett van, aki haza is edzőcuccban megy. Sőt, útközben még be is ugranak vásárolgatni vagy a postára, így még annál is tovább főnek a saját levükben – méghozzá szó szerint! Na, nekem más már nem is hiányzik az életemből, mint egy jó kis hüvelygomba vagy a bakteriális hüvelyfertőzés!

Hát akkor ennyit a kondi-divatozásról
Sikerült egészen felhergelnem magam a kondis csajokon. Akik persze akkor csodálkoznak majd nagyot, amikor jön a hüvelyfolyás: a halszagú és bőséges, ami a bakteriális fertőzés jele, vagy a szagtalan, túrós, ami meg a hüvelygombáé, és persze viszket is. Futhatnak a nőgyógyászhoz (szép kis edzés az is, még futópad se kell hozzá, gondoltam gonoszul), meg szaladhatnak a gyógyszertárba. Annak aztán végképp nem fognak örülni, amikor egymás után használhatják a hüvelygomba elleni cuccot, amit a nőgyógyászuk írt fel, utána pedig valami hüvelyflóra-regenerálót, merthogy az is kell a teljes gyógyuláshoz. Majd csak rájönnek, hogy a konditermi divatozásnak is köszönhetik a hüvelyfertőzésüket!

Edzés pamutban
Döntöttem: inkább nem állok be a sorba, és csakazértse lesz belőlem „nájlon- lédi”! Úgyhogy csak egy – szigorúan pamut! – legginget vettem magamnak, meg hozzá egy szintén pamut anyagú ujjatlan felsőt. Na jó, mindezt neonsárga és neonzöld színekben. Egy kis divatozás attól még nekem is jár, nem igaz?!