Megmagyarázhatatlan, hogy miért szeretjük az olyan filmeket, amik megríkatnak minket. Az viszont biztos, hogy szükségünk van időnként arra, hogy szívfacsaró filmeken kibőgjük magunkat. Összegyűjtöttünk 15 olyan filmet, ami nekünk mindig beválik, listánk első felében is igazán nagyszerű, és megrendítő alkotásokról írtunk, és most itt a folytatás!
Ezeket láttad már?
Édesek és mostohák
Ritkán sírok és szórakozom egyszerre egy filmen. Az Édesek és mostohák az egyik legszebb családi történet, ami nem csak kikapcsol, hanem bebizonyítja azt is, hogy a családi összetartásnak és az emberi kapcsolatoknak mekkora ereje van. A két főszereplő a két nagyszerű színésznő: Julia Roberts és Susan Saradon az ex- és az új feleség szerepében mutatják meg, hogy egy betegség még a legnagyobb riválisokat is képes összekovácsolni. (Csáti Melinda, szerkesztő)
P.S. I love you
Nem könnyű túlélni, ha az ember elveszít valakit, hát még, ha élete szerelme az, aki meghal. A történet arra alapoz, hogy a beteg férj halála előtt továbblépést segítő leveleket írt a feleségének. Ezek a levelek mindig váratlanul kerülnek elő, a lelkileg összetört nőt tényleg ösztönzik, hogy keressen új utakat. Eddig nincs is sírnivaló a dolgon. Többször láttam a filmet, és attól érzékenyülök el, hogy egy ilyen levél mindig sokkoló hatású: az az ember szól hozzád, aki már nem él, de mégis ő ismer és szeret a legjobban. Egyszerre érezheted, hogy ott van veled (megerősíti, hogy ő volt az egyetlen, az igazi) és tol távolabb magától, hogy új, saját életed legyen (egyszer muszáj engedned, és ehhez ő adja a reményt). Abszurd párosítás, amitől a végén mindig sírok. (R. Kovács Anna, képszerkesztő)
Angyalok városa
Egy orvosnő (Meg Ryan) és egy angyal (Nicholas Cage) kibontakozó szerelmét mutatja be a film. Végignézheted, hogy a szerelemért milyen áldozatokat képesek hozni a főhősök, végig izgulod és átéled velük a történéseket. Mikor már örülnél, hogy végre beteljesedhet a szerelmük, végén még sem minden úgy alakul, ahogyan azt vártuk. Mai napig nagy hatással van rám ez a film, mert olyan szépen megmutatja az önzetlen szeretetett. Imádom a képi világát, és nem utolsó sorban a csodás zenéjét. Alapból nagyon szeretem a Meg Ryan filmeket, de itt az is nagyon tetszik, hogy egy drámai szerepben láthatjuk az inkább komikus filmekre szakosodott színésznőt. Ez is egy olyan film, amit újra es újra szívesen megnézek bekuckózva, ha érzelmi impulzusra vágyom. (Szkiba Irina, stylist)
A szív hídjai
A szív hídjai számomra azért fontos alkotás, mert nagyon finoman és profin nyúl hozzá egy témához, amelyet otrombán és hamisan is elő lehetne adni. A filmművészet legnagyobb alkotásai születtek már a legegyszerűbb történetekből. A magyarul szerintem túlzottan szentimentális címet kapott filmben egy alapjában véve elégedett háziasszony találkozik egy világjáró fotóssal, és szinte pillanatok alatt érti meg, hogy mi is valójában a mindent elsöprő, igazi szerelem. Családját azonban nem képes elhagyni, mégis sorsfordító lesz számára ez a találkozás. Mindössze ennyiről szól A szív hídjai, de nagyon szép film, aki pedig nem bőgi végig azt a jelenetet, amikor Clint kocsija csendben álldogál a piros lámpánál, amelyben Meryl Streep és filmbeli férje ülnek, miközben az asszonynak szép csendben megszakad a szíve, annak nincs is szíve! (Kerekes Anna, vezetőszerkesztő)
Az angol beteg
Az igazán soha be nem teljesülő, lángolóan szenvedélyes szerelem évszázadok óta témája az irodalomnak, zenének, és amióta létezik a film, ennek a művészeti ágnak is. Egy toposzról van tehát szó, amit lehet rettenetesen és fantasztikusan is ábrázolni. A kilenc Oscar-díjjal jutalmazott alkotás nagyon szépen ábrázolja két ember elsöprő szerelmét a második világháború rettenetes eseményei közben, és azt is, hogy a szerelem nem győzhet le mindent, hogy az élet hatalmasabb, mint mi vagyunk. Mégis: bárhogyan is alakul a sors, a szerelemért, még ha csak percek vagy órákat kaptunk belőle, érdemes élni. (Kerekes Anna, vezetőszerkesztő)
Love Story
Lehet cikinek nevezni, de mégis csak ez a film az összes könnyfakasztó romantikus film prototípusa. Ha pedig újra nézzük, még arra is felfigyelhetünk, hogy olyan kedvesen naiv és aranyos, még hiányzik belőle a sok egy kaptafára készült hollywoodi szerelmes filmek kliséhalmaza és erőltetettsége. Életemben először tízévesen láttam a keszthelyi kertmoziban, és az egészet végigaludtam, de fölébredve még elkaptam a pillanatot, ahogyan Bergmanon és Fellinin szocializálódott anyukám szégyellősen törölgeti zsebkendőjével a szeme sarkát. Mit mondhatnák egy filmről, amelyben egy helyes srác és egy kedves, karakán csaj szerelmesek lesznek, és a szülői tiltás ellenére is egybekelnek, majd a lány tragikusan hamar rákos lesz, és meghal? Hát persze, hogy végigbőgjük! (Kerekes Anna, vezetőszerkesztő)
A zongorista
Egy zsidó zongoraművész a második világháborúban a varsói gettóban, majd a szétlőtt városban küzd az életben maradásért. Adrien Brody a szerep kedvéért szinte csontsoványra fogyott, amivel még hitelesebbé tette a szenvedéstörténetet. Megalázás, éhezés, szomjazás, fázás, betegség - mindebből kapunk rendesen. Csak azért voltam képes megnézni A zongoristát, mert tudtam, hogy a film megtörtént esetet dolgoz fel, Władysław Szpilman túlélte a holokausztot, világhírű zeneszerző és zongoraművész lett, 2000-ben, nyolcvannyolc évesen halt meg. (Beleznay Ibolya, olvasószerkesztő)
