Hogyan lett Robert Pattinson csillogó vámpírból a következő James Bond?

Robert Pattinson híresen gyűlölte egyik leghíresebb szerepét az Alkonyat című filmmel együtt
Fotó: Profimedia
ma 13:01
Szerkesztő:
Németh-Tóth Beáta
Online vezetőszerkesztő
Glamour placeholder
Szöveg:
Rakita Vivien
Filmkritikus
MegosztásKüldés Messengeren

Hosszú-hosszú várakozás után végre bejelentették, ki veszi át a stafétát Daniel Craigtől James Bond szerepében. Az illető nem más, mint az évtizedeken át meglehetősen alulértékelt Robert Pattinson, aki rengeteget harcolt azért, hogy kitörjön a csillogó vámpír-skatulyából.

A kis Robert Pattinson meglehetősen tehetséges, de kifejezetten rossz gyerek volt: négyévesen már zongorázni és gitározni tanult, tizenkét évesen viszont kicsapták az iskolájából, mivel felnőtt magazinokat lopott és megpróbálta őket jó pénzért eladni az osztálytársainak. Ennek tudatában viszont egészen meglepő az az információ, hogy kifejezetten visszahúzódó gyerek volt.

Ezért is íratta be az édesapja drámaszakkörre egy évvel később, hogy picit kinyíljon a fia. Két éven át csak a háttérben dolgozott, de tizenöt éves korára megkapta az első szerepét a színpadon – a következő darabban pedig felfedezte őt egy tehetségkutató ügynök. Így nyerte el az első filmszerepét, ami Cedric Diggory volt a Harry Potter és a Tűz Serlegében. Az alakítását látva a szakma fényes jövőt jósolt neki: The Times magazin a Holnap brit sztárjának nevezte és többen kikiáltották őt a következő Jude Law-nak. Két tévéfilm után kiválasztották azonban Edward Cullen szerepére, ami egyszerre lőtte őt fel az A-listás sztárok közé és skatulyázta be (tévesen) pocsék színészként.

Senki nem utálja jobban az Alkonyat-filmeket Robert Pattinsonnál

Ha az Alkonyat idején voltál tinédzser, akkor vagy imádtad, vagy mindennél jobban gyűlölted a filmeket – nincs köztes állapot. Én az utóbbi táborhoz tartoztam: meggyőződésem volt, hogy Kristen Stewart és Robert Pattinson szörnyű színészek, a produkció kimeríti a szekunder szégyen fogalmát, a franchise-t pedig a kritikusok sem kifejezetten szerették. De ez még mind semmi ahhoz képest, ahogy Pattinson érzett az Alkonyattal kapcsolatban.

A sorozatot már a filmek készítése alatt is gyakran bírálta:

abszurd olyasvalaminek a része lenni, amit nem kifejezetten szeretsz.

Nem bírta a karakterét, nem jöttek be neki Stephenie Meyer könyvei, és úgy általában: ki nem állhatta a sorozatot. „Ha Edward nem kitalált szereplő lenne és a valóságban találkoznál vele, simán rámondanád, hogy egy baltás gyilkos” – fejtette ki a véleményét Edwardról, aki szerinte az írónő szexuális fantáziának megtestesülése. „Vannak olyan specifikus dolgok Edwardról, amik meggyőztek arról, hogy ez a nő őrült. Őrült és szerelmes a saját fikciós alkotásába. Ettől pedig elég kényelmetlenül érzed magad olvasás közben.”

5 toxikus sorozatkarakter, akiért régen rajongtunk, mára viszont tudjuk, hogy igazi red flag

5 toxikus sorozatkarakter, akiért régen rajongtunk, mára viszont tudjuk, hogy igazi red flag

A Hajnalhasadás II. bemutatója után pedig már végképp nem fogta vissza magát (nem mintha azelőtt nagyon igyekezett volna disztingválni), és amikor megkérdezték tőle, mit vitt magával a forgatásról, nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: „a méltóságomat”.

Viszlát, Cullenék!

Edward Cullen és Bella Swan karaktereit meglehetősen egydimenziósra írták, ami nem hagyott túl sok mozgásteret az őket alakító Robertnek és Kristennek. Így a filmek óta mindkettejüknek küzdenie kellett azért, hogy ledobják magukról az Alkonyat alatt rájuk égett „rossz színész”-bélyegét.

Pattinson már a franchise ideje alatt is igyekezett megmutatni, milyen széles is valójában a színészi tehetségének skálája, ám azokat a filmeket – mint a Lorca és Dali vagy a Vizet az elefántnak – beárnyékolta a vámpírsztori elsöprő sikere, mindegy, mennyire jól szerepelt bennük. Végül a független filmek adták meg neki a kiutat, ahol valóban ki tudott bontakozni színészként.

És mint kiderült: a tehetsége mellett a legnagyobb erénye az elképesztő elhivatottsága – mindent megtesz, hogy megértse a karakterét, és minél realisztikusabban mutassa be azt. Ugyan már az Alkonyat forgatásán is hasonló hozzáállással szeretett volna dolgozni, ott még nem hagyták őt kibontakozni. Robert elmondása szerint „túl komolyan” játszotta Edwardot, mert meg akarta mutatni, milyen mély érzelmekkel teli lehet egy tinédzser kapcsolat. A producereknek viszont ez nagyon nem tetszett: „Az ügynökeim rám szóltak, hogy a teljes ellentétét kell csinálnom annak, amit eddig, különben még aznap kirúgnak” – mesélte Pattinson a Howard Stern Show-ban.

Robert Pattinton több alkalommal is kifejtette, mennyire betegesnek találja a Alkonyat történetét és írónőjét
Fotó: Profimedia

A Pattinson-módszer

Bár ez a komplex karakterismeret és valósághű ábrázolásra törekvés az úgynevezett method acting módszerre emlékeztet (vagyis amikor egy színész a munka során végig karakterben marad), Robert kifejezetten nem szereti ezt típusú színjátszást. „Mindig azt mondom, hogy akik a method actinget alkalmazzák, mindig csak a seggfejeket játsszák így. Sosem látni olyat, aki mindenkihez kedves, mikor teljesen elmerült a karakterében.”

5 film, ami az általános műveltség része: a filmkritikus szerint minimum egyszer látnod kell őket

5 film, ami az általános műveltség része: a filmkritikus szerint minimum egyszer látnod kell őket

Azonban annak ellenére, hogy amint felhangzik a felvétel végét jelző „Ennyi!” és leveti magáról a szerepet, Pattinson mégis elég durva módszerekhez folyamodott a karrierje során, hogy azonosuljon a karakterével. A Lorca és Daliban például nemcsak eljátszotta, hanem valóban maszturbált a kamerák előtt, A világítótoronyban pedig még ennél is tovább ment: amikor a szereplő részeg volt, ő is, sarat ivott, hogy meghánytassa magát és kövekkel tömte tele a cipőjét, amivel még Willem Dafoe-t is kiborította. Ám úgy tűnik, működik a technikája, ugyanis sikerült mindenkit meggyőznie – engem is beleértve – arról, hogy kiváló színész.

2014-ben két filmje is debütált a Cannes-i Filmfesztiválon: a Térkép a csillagokhoz és az Országúti bosszú, amiben a Variety kritikusa a produkció „legnagyobb meglepetésének” nevezte Pattinsont, és úgy gondolta, ezzel a szereppel „újradefiniálhatja a karrierjét”. Két évvel később visszatért a francia fesztiválra a Safdie-testvérek Jólét című alkotásának főszereplőjeként, az alakítását pedig ezúttal a karrierje csúcsának nevezték, és olyan legendákhoz hasonlították, mint Al Pacino. A független filmekben tehát valóban megtalálta a helyét, és ezt a szakma is észrevette. A Jólétért megkapta az első Film Independent Spirit Awards jelölését, majd 2021-ben a másodikat A világítótoronyért.

Vissza a reflektorfénybe

Miután meghódította az indie-szférát, dübörgő erővel robbant vissza a nagy stúdiók blockbustereibe. „A helyzet az, hogy Robert Pattinson hihetetlen színész. Szerintem elképesztő, amit az elmúlt években művelt. Nagyon karizmatikus, és egy igazi kaméleon. Elképesztően tehetséges! – áradozott róla Matt Reeves, a Batman rendezője. – Úgy néz ki, mint Batman, de ami a legfontosabb, olyan lelke van, amivel képes úgy eljátszani Batmant, ahogy még soha senki.”

Itt a lista a Netflix rejtett beállításairól, amiről csak kevesen tudnak

Itt a lista a Netflix rejtett beállításairól, amiről csak kevesen tudnak

A fordulópontot azonban nem ez, hanem már a két évvel korábbi, Christopher Nolan-féle Tenet jelentette, amikor a szélesebb közönségnek is be kellett ismernie: Pattinson jóval több egy csillogó vámpírnál. „Van egyfajta természetes képessége, amivel elhiteti veled, hogy minden, amit tesz, káosz, freestyle, ösztönösség. De valójában nagyon összpontosít arra, amit el akar érni, bármit is meséljen a történeteiben” – magyarázta John David Washington, a Tenet főhőse Pattinson munkamódszeréről.

Idén nem volt olyan nagy blockbuster, amiben nem láttuk volna Robert Pattinson nevét, legyen szó a Dűne vagy az Odüsszeia című filmekről
Fotó: Profimedia

Ez az energia pedig talán az idei évében csúcsosodott ki: a színész felszántotta 2026-ot, mindig volt egy olyan produkció a mozik műsorán, ahol Pattinson neve felbukkant a stáblistán merőben különböző, mégis egyformán minőségi alakításokban. A precízen adagolt kaotikusság minden karakterében tetten érhető idén is, csak más-más betűtípusokban íródtak. Charlie egyre elhatalmasodó paranoiáját a Kész drámában Pattinson teljesen másképp tolmácsolja, mint Chris Hansenét a Primetime – Vadászidőben, ahogy hiába hozza a káosz ügynökét az Odüsszeiában és majd az év végén látható Dűne: Harmadik részben is, nem áll fenn annak a veszélye, hogy ismételje önmagát.

10 magyar film, ami olyan jó, hogy a világon minden embernek látnia kellene

10 magyar film, ami olyan jó, hogy a világon minden embernek látnia kellene

Ezért is olyan izgalmas választás egy olyan figura megformálására, akiben az elmúlt hat évtizedben a változás jelenti a fő állandóságot, és aki önmagában egy rendezett káosz. Az angol úriember, aki nem feltétlenül bánik gentlemanként a nőkkel, a titkosügynök, akit a világon mindenki ismer, ha pedig valaki véletlenül nem tudná a nevét, azonnal bemutatkozik.

A neve természetesen Bond. James Bond. Robert Pattinson az a brit színész, aki a 007-es ügynök minden ellentmondásosságát képes úgy összpontosítani, hogy az ne egy Daniel Craig-, Sean Connery- vagy épp Pierce Brosnan-utánzat legyen. Biztos, hogy egy eddig nem látott árnyalatát világítja majd meg Bondnak – úgy, ahogy azt Bruce Wayne-nel is tette és hallgattatta el kétkedők ezreit. 2026 tehát egyértelműen Pattinson éve, a mea culpa pedig abszolút jár neki a kamasz énemtől, aki nem vette észre, hogy a milleniál generáció egyik legerősebb színészéről van szó.

Köszönjük szavazatát!

Szerinted jó döntés volt Robert Pattinson James Bond szerepére?

Igen, végig neki szurkoltam!
Nem, más érdemelte volna meg.

Glamour Napok Banner
Robert PattinsonJames BondAlkonyat-sorozatportrté
Kövesd a Glamour cikkeit a Google hírekben is!