Az Alicia Vikander, Lucas Marinelli és Susan Sarandon főszereplésével készült The Echo Chamber Bernardo Bertolucci utolsó forgatókönyvéből született. Éppen ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a Velencei Filmfesztiválon debütált film elképesztően érzéki, tele sóvárgással és vágyakozással, amit minden romantikarajongónak látnia kell.
Ezeket láttad már?
Bernardo Bertolucci neve valószínűleg az Utolsó tangó Párizsbant juttatja eszedbe. A megváltást kereső, de azt fogadni nem képes özvegy és az ő megmentésére vágyó fiatal lány egymásba gabalyodásának hírhedt története Marlon Brando számára (természetesen A keresztapa mellett) az új lendületet szerző karrierjét jelentette, míg a női főszereplő, az akkor csupán 19 éves Maria Schneider életre szóló traumát kapott tőle. Bertoluccit pedig hazájában, Olaszországban pornográfia készítése és terjesztése miatt négy hónap börtönbüntetésre ítélték (bár végül nem kellett rács mögé vonulnia és „csak” az olasz közügyektől tiltották el öt évre).
Igen, vérlázító körülmények között készült el a film és a Schneiderrel történtek alól abszolút nem lehet felmenteni a rendezőt (ahogy egyébként Brandót sem). Ugyanakkor filmtörténeti szempontból az Utolsó tangó Párizsban megkerülhetetlen, elsöprő erejű alkotás, melynek erotikája és érzékisége Bertolucci vissza-visszatérő védjegyévé vált. Az olasz szerző 2018-ban hunyt el – tüdőrákos volt, végső éveit kerekesszékben, súlyos hátfájdalommal küzdve töltötte.
Hamisítatlanul Bertolucci
Feltehetően ez inspirálhatta az író-rendezőt, amikor dolgozni kezdett élete utolsó forgatókönyvén (melynek végleges változata Ilaria Bernardini és Ludovica Rampoldi munkája): a kínzó hátfájdalom ugyanis olyannyira uralkodik a The Echo Chamber Leójának (Luca Marinelli) mindennapjain, hogy szinte minden más érzést kiszorít a férfiből, gyötrődése mellett pedig – zenei producer lévén – az Avával (Susan Sarandon) közös dalszerzésen kívül semmire nem képes koncentrálni. Leo emellett klasszikus Bertolucci-férfialak: Brando Pauljához hasonlóan rendkívül esendő, aki bármennyire is szeretne kapcsolódni, retteg az elköteleződéstől és igyekszik ellökni magától a – szintén bertoluccis vonásként – vele tántoríthatatlanul törődő Anne-t (Alicia Vikander).
Megnéztük a Velencei Filmfesztivál legjobb filmjét, a kritikusok is imádják a Vadló Kilenc című mozit
Ő az a nő, aki a múltban teljes odaadással kezdte lefejteni Leo fájdalomtól felkerült szemellenzőjét: fizikoterapeutaként testi, angyali szelídségével pedig lelki szinten. A férfi beszűkültsége azonban egyáltalán nem evidens a film nyitójelenetéből, Leóval ugyanis akkor találkozunk először, amikor londoni lakásában önfeledten táncol, jókedvéből begipszelt keze sem zökkentheti ki, sőt, az olyan ragadós, hogy a betoppanó Anne-t is felszabadult ugrálásra hívja. Anne aztán a férfi karjaiban ébred, aki viszont nem mozdul. Túladagolta magát.
A múlt visszhangjai
A The Echo Chamber nem időrendben meséli el Anne és Leo szerelmének történetét: Andrea Pallaoro rendezésében a múlt és a (néhány hónapnyi rehab utáni) jelen párhuzamosan, csendes líraisággal váltják egymást, miközben egyszer sem hagyjuk el Leo londoni lakását, melynek ajtónyitása és -záródása egyfajta központozássá válik a film ritmusában. Leo és Anne között az első pillantástól kezdve szikrázik a levegő, múltbéli kapcsolódásuk pedig olyan mély nyomott hagyott bennük, hogy az a jelenük minden percét kísérti.
Akkor az erotikus feszültségtől izzott a lakás minden négyzetcentimétere – most az egymást iránti sóvárgástól fülledt. Leo ugyanis nem keresi a nőt a rehabon töltött néhány hónapja után, hiánya mégis felemészti őt, ahogy Anne sem bír a férfi nélkül élni. Ezért a lány minden nap, amíg Leo a stúdióban dolgozik, Avával besurran szerelme otthonába: először annak ürügyén, hogy ellenőrizze, nem esett-e vissza a függőségébe, valójában azonban az motiválja, hogy a férfi jelenlétének legalább az árnyékát érezhesse. Így válik a lakás önálló karakterré és egyúttal a címadó visszhangkamrává a The Echo Chamberben.
Visszhangzik benne Leo és Anne szerelme, akik hamarosan egymás visszhangjaivá válnak, miközben az ekhójuk a hosszú, kitartott képekből, s a néhol teljes üres lakásból sem tűnik el. Először öntudatlanul utánozzák egymást, Anne beáll a zuhany alá, ahogy Leo tette, ugyanazon a párnán alszanak el, majd egy idő után szándékosan jeleket hagynak a másiknak: egy törött bögre megragasztva, egy félig elszívott cigaretta… Egymás iránti sóvárgásukat Ava füstös, mély hangján felcsendülő dalai (melyek egyikét visszhangkamrában vették fel) festi alá, hogy végül egy ilyen szám váljon a legnagyobb romantikus vallomássá.
Visszavonhatatlanul a tiéd
Ám Ava nemcsak a gesztus szintjén segít Leónak rátalálni az érzelmeire: azt a szemellenzőt, amit Anne vett le a fiúról, Ava dobja el véglegesen és vezeti rá zenésztársát arra, hogy bűntudat nélkül beengedhet más érzést is az életébe a fájdalmon kívül. Hiszen ő maga is éppen ezt teszi azáltal, hogy több évnyi visszavonulás után felvállalja mostani énjét és új lemezt ad ki. A The Echo Chamberben a múlt és a jelen, illetve Leo, Anne és Ava egyaránt rímelnek egymásra, olyan harmonikus szinergiában, ami tökéletes egyensúlyt képez a film melankolikus ritmusával.
5 világszínvonalú magyar sorozat, ami még Hollywoodot is felszántaná, annyira pazar lett
Pallaoro nem is találhatott volna megfelelőbb színészeket a hármas megformálására. Luca Marinelli az Emily Párizsban Gabrielének olasz – és tehetségesebb – változata, akinek olyan beszédes tekintete van, hogy egyetlen pillantása felér egy komplett monológgal. Ahogy Marinelli, úgy Alicia Vikander is remekül adja át Anne kimondatlan gondolatait, miközben csodásan ellenpontozza a férfi intenzitását, miközben Susan Sarandon hidat képez a két színész alakítása között.
Akárcsak a karaktere Leo és Anne közt, akik sorsának végtelenül melodramatikus fordulata az egyetlen bukkanó a The Echo Chamber elsöprően szexi, érzéki és érzelmes hangulatában – ugyanakkor megmásíthatatlanul kiteszi a végső pontot a kapcsolatukra. Leo, aki végre készen áll az elköteleződésre, többé nem gondolhatja meg magát, fogadnia kell Anne gondoskodását, aki pedig visszavonhatatlanul tartja magát ahhoz, hogy megmentse a férfit.
