A Fehér Lótusz legutóbbi évada emlékeztetett minket arra, mennyire élvezi Sam Rockwell, ha igazán különc fazonok bőrébe bújhat – a Vadló Kilenc című filmben azonban mégis övé a legjózanabb figura. Steve Buscemi cameójával és John Malkovich jutalomjátékával egyértelműen Martin McDonagh legújabb filmje az idei Velencei Filmfesztivál legjobbja.
Ezeket láttad már?
Magyarországon talán az Erőszakik Martin McDonagh legismertebb filmje – és nem csak azért, mert elsőfilmes rendezéshez képest fantasztikus alkotás: hírnevét egyértelműen az egyik leghülyébb magyar cím díjazottjaként nyerte meg. Az eredetileg In Bruges néven futó filmben Colin Farrell és Brendan Gleeson gengszterfigurái a belga Bruges városkájába utaznak, ahol a barátságukkal, a halállal és az őket telefonon majd személyesen is „zaklató” főnökükkel kell szembenézniük.
A felszínen nagyon hasonló koncepcióval dolgozik McDonagh legújabb, a Velencei Filmfesztiválon debütáló fekete komédiája is, a Vadló Kilenc: ezúttal két CIA-ügynök, Lee és Chris (Sam Rockwell és John Malkovich) kerekedik fel a Húsvét-szigetre, ami egyikőjüknek ismét a végső utazást jelenti.
Sőt, kifejezetten azért a Húsvét-sziget a célpont, mert Chrisnek elvileg minden vágya volt megnézni a hely híres kőszobrait, a fejeket ábrázoló moaikat…vagy inkább a velencei gondolázás lett volna a bakancslistás program? Ő maga sem tudja, ugyanis betegsége miatt súlyos memóriazavarral küzd, de ha már ott vannak, az összes földbe ásott fejet végigjárják. Ebben pedig készségesen – ámde morogva – asszisztál társa, Lee, akinek lojalitását Chris lépten-nyomon teszteli, elvégre nem emlékszik rá, hogy valóban megbízhat-e barátjában. Pedig a munkájuk megköveteli, hogy legalább egymásra számíthassanak, hiszen CIA-ügynökként ellenséges terepen kell sikerre vinniük a megbizatást, ez esetben a chilei demokrácia megbuktatását.
Egy 13 éves magyar kislány felemelkedése, aki felnőttként meghódította a világot - Palvin Barbara portré
Minden egyensúlyban
1973 Chile történetének egyik legszörnyűbb éve volt, amikor is Augusto Pinochet katonai puccsot követett el a demokratikusan megválasztott elnök, Salvador Allende ellen szeptember 11-én: szörnyű mészárlás következett, stadionokban kínoztak meg több tízezer embert, börtönöztek be vagy tűntek el nyomtalanul. Mindebben ma már tudjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok — a CIA segítségével — jelentős szerepet játszott és segítő kezet nyújtott a diktátor hatalomra jutásában.
A Vadló Kilencben Chris és Lee azok, akik előkészítették a puccskísérletet – igazán megérdemlik a pihenést. Pláne, ha Chris nem kotyogná ki a reptéren két liberális egyetemista lánynak a katonai hatalomátvétel terveit. Nála azonban sosem lehet tudni, mikor viccel, mikor beszél belőle a betegsége és mikor halálosan komoly – pont úgy keverednek benne ezek a szélsőségek, mint magában a Vadló Kilencben.
McDonagh karrierje során tökélyre fejlesztette a humor és a tragikum elegyítését, ezúttal pedig egyenesen mesterien űzi – nem kis mértékben a színészeinek köszönhetően. Már a mellékszerepekben emlékezetes alakítások színesítik a filmet (Steve Buscemi CIA-főnök MJ-je és a vele kapcsolatos visszatérő poén fergeteges), de Malkovich az, aki évtizedek óta a legjobb formáját hozza: játékában Chris egyszerre mérhetetlenül excentrikus és szívszorítóan esendő.
A CIA legjobb bérgyilkosa, aki kormányokat dönt meg, háborúkat robbant ki és elnököket takarít el az útból, ugyanakkor nemcsak lecsapni sajnálja a molylepkéket, de még az esőbe sem akarja kiűzni őket. McDonagh Chris karakterén keresztül egyébként is az összes CIA-s konteót, kezdve a Kennedy-gyilkossággal górcső alá vesz, a Vadló Kilenc pedig egészen nemzetközi kontextusban válik társadalomkritikussá és oda-odaszúr az országnak, aki képtelen kimaradni más államok ügyeiből.
Malkovich visszatérése mellett a Vadló Kilenc abban is megerősít minket – amit régi rajongók már évek óta ismételgetnek –, hogy Sam Rockwell korunk egyik legalulértékeltebb színésze. Elég csak rávágni Lee reakciójára gyakorlatilag bármilyen helyzetben, és Rockwell arckifejezésétől kirobban a nézőtéren a hangos nevetés, a cinikus egysorosokat pedig olyan lazasággal szállítja, mintha csak levegőt venne. Ezáltal Malkovich tökéletes ellentétpárjává válik, ketten együtt pedig olyan szinergiát alkotnak a vásznon, ami előcsalogatja a nézőből a sírva nevetést, nevetve sírást és ezek minden variációját.
10 magyar film, ami olyan jó, hogy a világon minden embernek látnia kellene
A lélek vezetője
De miért épp Vadló Kilenc? A Húsvét-szigeten csordákban élnek a vadlovak, Chris össze is barátkozik egyikükkel – és akár úgy értelmezzük, hogy az őt követő ló lenne a kilences számú a csordában, akár úgy, hogy Chris válik a kilencedik lóvá ott tartózkodása idején, az biztos, hogy a lovak metaforája megkerülhetetlen a filmben. A lovak mindig is azt a társat képviselték az emberek életében, akik a különböző útjainkon elkísérnek minket. Sőt, az ókori görögök idején úgynevezett pszükhopomposz állatok voltak, ami szó szerint lelkek vezetőjét jelenti: a feladata elkísérni az elhunyt lelkeket a túlvilágra.
A Vadló Kilencben a halál árnyéka végig követi főszereplőinket a Húsvét-szigeten. Igen, az Erőszakik is foglalkozott a halál kérdésével – azonban a Vadló Kilenc nem a lelkiismeret, a feloldozás és a halál megváltása szemszögéből dolgozza fel a témát. Sokkal inkább olyan dilemmák foglalkoztatják McDonagh-t, valamint a memoárját diktafonon rögzítő Christ, mint hogy megválaszthatjuk-e a halálunk körülményeit?
Lehet jól meghalni? Mi vár ránk a túlvilágon? Ki jut be a mennyországba?
A válaszokat – legalábbis egy részüket – a Velencei Filmfesztivál közönsége már megismerhette (és ha van igazság, a zsűri is egyetért velünk, kritikusokkal és a Vadló Kilencet díjazni is fogják), de a magyar közönség is egészen hamar, november 5-től már felzárkózhat.
