Zhang Ge, a magyar-kínai Nem én vagyok című fantasy elemekkel átszőtt testvérdráma rendezője igazi világpolgár. Bécsben született, Kínában töltötte élete első éveit, majd budapesti munkáskerületekben nőtt fel édesanyjával. A nyolcadik kerületi Ganz negyed multikulti világa, az állandó identitáskeresés formálták személyiségét és látásmódját, amelyből ma rendezőként épít világokat. Filmjeiben a kínai mitológia, a családi történetek és a magyar valóság keveredik.
Ezeket láttad már?
Zhang Ge ma már Sanghaj és Budapest között ingázik: reklámokat rendez, új filmen dolgozik, de közben ugyanazzal a kíváncsisággal figyeli az embereket, mint gyerekként a Ganz negyed kaotikus világát.
Mesélj egy kicsit magadról. Hogyan nőttél fel Magyarországon?
Bécsben születtem, de csak kétéves koromig éltem Ausztriában. Utána Kínába, Hangzhou városába kerültem a nagyszüleimhez. Négyéves koromig voltam ott, aztán visszakerültem Magyarországra. Édesanyám egyedül nevelt. Kezdetben piacozott, később könyvelő lett Budapesten. Végiglaktuk a klasszikus munkáskerületeket: Csepelt, Kőbányát, a XVII. kerületet, aztán a nyolcadikat is. Egész más Budapest volt akkor, merészebb, csibészesebb.
Milyen gyerekkorod volt?
Kívülállónak éreztem magam. Gyerekként az volt az álmom, hogy egyszerűen csak normális legyek, egy a sok közül. Nagyon szerettem volna eltűnni a tömegben, de valahogy sosem sikerült. Minél jobban próbáltam elbújni, annál inkább feltűntem. Kínaiként – főleg a kilencvenes és kétezres évek Budapestjén – más volt felnőni. Sokáig haragudtam is emiatt, de ma már örülök neki. Visszanézve azt érzem, hogy ezekből a feszültségekből lett később kreatív energiám. Tinédzserként gördeszkázás mentett meg attól, hogy rossz útra térjek. Ez volt az a közeg, ami megtartott. Egy problémásabb családi háttérből vagy nehezebb élethelyzetből egy erős szenvedély tud kihúzni.
Hogy lett ebből filmrendezés?
Mindig minden a történetmesélésen keresztül jött. Sokat írtam, erős voltam szövegalkotásban, aztán fotográfiát tanultam, majd videókat készítettem. Szépen lassan sodródtam a rendezés felé. 2018- ban egy gyártásvezető egyszer nagyon egyszerűen megkérdezte tőlem: „Mit akarsz valójában?” És hirtelen beugrott: lehet, hogy rendezni szeretnék? Ő pedig annyit mondott: „Akkor miért nem azt csinálod?” Azt hiszem, addig csak toltam magam előtt ezt az egészet, aztán egyszer csak rám zuhant. Elkészült egy kisjátékfilm, közben megismertem Sissyt, a Nem én vagyok című film főszereplőjét. Minden egyszerre állt össze, hogy egy nagyobb volumenű filmet megvalósítsak.
Márkus Luca: „Nem bánom, ha sodródom az árral”
Miről szól a Nem én vagyok?
Arról, hogy a hozzánk legközelebb álló ember tud minket a legjobban bántani, de a szeretet ereje miatt súlytalanná válik mindaz, amit tett. A történetben egy halott testvér el akarja birtokolni a nővére testét. Ez egy szimbólum, az irigység szimbóluma. Mégis nyomon követhető a filmben a karakterfejlődés, mert a végén a halott testvér visszaadja a nővérének a testét. De azzal nem számol, hogy addig milyen bűnöket követett el a nevében. Egy elgondolkodtató lélektani drámát akartam alkotni, s a megalkotása közben magam is sokat fejlődtem.
A filmben nagyon erősen jelen vannak a kínai spirituális elemek, például a reinkarnáció, a megszállottság, a jelképek. Babonásabbak a kínaiak, mint a magyarok?
A babona és a spiritualitás Kínában sokkal mélyebben része a hétköznapoknak. Ez a bevándorlókra is igaz. Főleg azoknál, akik a nyolcvanas-kilencvenes években érkeztek Magyarországra. Akkor még voltak spirituális vezetők, jóslók, szerzetesek is Magyarországon, akikhez fordultak az emberek. Ma már ez kevésbé látható, főleg azok között, akik régóta itt élnek. De a rituálék maradtak, tovább él ez az örökség. Például forgatás előtt Buddhának tisztelegnek. Három füstölőt gyújtanak, hogy jól menjen a munka. Ez teljesen természetes.
A filmedben szereplő szelleműző jelek valós hagyományok?
Igen. A kínaiak hite szerint a feliratok lehetnek áldások vagy átkok. A filmben például a kocsin lévő papír egy szelleműző idézet volt. A tökön egy lezáró jel szerepelt. Ezekkel a feliratokkal viszont óvatosan kell bánni. Ha nem tartod be a szabályokat, vagy rosszul használod őket, az egész az ellenkezőjére fordulhat, ahogy a filmben is látható volt.
Te személyesen mennyire nőttél bele ebbe a világba?
Anyukám nem volt babonás, de egy dolgot mindig mondott: a test csak átmeneti állapota a szellemnek. Hogy valójában a szellemedet kell tisztán tartani, nem a testedet. Ez nagyon mélyen belém ivódott. Apukám temetésén találkoztam ezekkel a szertartásokkal. Ott volt a sámán, kántálás, füstölők, pénzégetés a túlvilági útra. Az egész egyszerre volt megható és egészen szürreális. A cél egy temetésen az, hogy a lélek ne tévedjen el, visszataláljon a családjához, és el tudjon indulni a következő útjára.
Két kultúra között nőttél fel. Melyikből mit tartasz fontosnak?
Mindkét kultúrából kiszedegettem azt, ami nekem működik. A magyarokban például nagyon szeretem a csibészséget. Hogy valahogy mindig mindent megoldanak. A kínaiak is ilyenek, csak máshogy. Másképp életrevalóak.
Király Linda: „Amerikába mindig könnyen megyek vissza, de a lelkem itt van”
A Ganz-negyed és a kínai piac világa is visszatér a filmedben.
Nyaranta anyukám mellett rohangáltam a Ganzban. Akkoriban teljesen más világ létezett ott. Olyan volt, mint egy kikötő tenger nélkül. Kínaiak, vietnámiak, szerbek, románok, arab pénzváltók – mindenki jelen volt. Volt egy saját rendszere, saját törvénye a helynek. Budapest egyik legmultikulturálisabb helye volt.
Soha nem nézed vissza a filmjeidet. Miért?
Mert mire elkészülnek, én már rég máshol járok. A most bemutatott filmről beszélni olyan, mintha nosztalgiáznék. Már a következő projekten dolgozom. Én mindig csak azt látom, mit lehetett volna jobban csinálni. Végigkritizáltam magamban százezerszer.
Azt mondtad, ez a filmed egy régi identitásválság lenyomata.
Igen, de nem lettem jobban tőle. Csak bennem volt a feszültség, és ki kellett engedni. Most már mennék tovább. Egy új filmen dolgozunk. Két ember kapcsolatáról szól majd, időhurokban. Misztikus lesz, nagy szerepet kap benne a reinkarnáció gondolata. A keleti szemlélet máshogy viszonyul az időhöz, ezt szeretném megmutatni.
A magyar topmodell, Ebergényi Réka tizenhárom év után állt újra kamerák elé
És te hiszel a reinkarnációban?
Gyerekkorom óta van egy olyan érzésem, hogy egyszer vállon lőttek, egy előző életben. Nem kötöttem hozzá nagy történetet, hogy biztos katona voltam előző életemben vagy ilyesmi. Ugyanolyan valós érzés, mint amikor gyerekként rettegtem attól, hogy valaki a nyakamhoz ér. Lehet, hogy semmit nem jelent, de tulajdoníthatok neki jelentőséget is. Ez a választás és a gondolat szabadsága.
