8 éve világgá ment, Budapesten szinte családra lelt
Kinek ne jutott volna még eszébe, hogy egyszer csak minden szó nélkül világgá menjen, az egész addigi életét maga mögött hagyva? Hogy az elkövetkező években bejárja a világot, és megismerkedjen a lehető legtávolabbi kultúrákkal is? Nos, valószínűleg sokan eljátszottunk már a gondolattal, de a racionális, karrierorientált embernél általában csak egy múló fellángolás ez, hiszen temérdek olyan dolog köti hazájához, amit nem rúghat fel egyik napról a másikra. Azonban van olyan is, aki a megvalósításig is eljut.
Ezeket láttad már?
Tlacaelel Reynat egy nyári fesztiválon ismertem meg, és már első ránézésre egyértelmű volt, hogy sok izgalmas történetet tartogat. Tlacaelel 8 éve, 20 éves korában hagyta el hazáját, Mexikót, és azóta utazik. Amikor elkezdtem tetováltatni magam, megismerkedtem pár sráccal, és az ő hatásukra döntöttem úgy, hogy én is utazni szeretnék. Nem voltam boldog az akkori életemben, változás kellett.- meséli. Az első állomás a mexikói sivatag volt, amit aztán Közép-Amerika, majd Európa követett. Tlacaelel mindig úgy érezte, hogy még messzebbre szeretne menni, még többet akar látni a világból. Persze az ötlet kezdetben nem okozott osztatlan örömet családja körében, de mára már ők is megbékéltek fiuk életmódjával, és rendeződött a kapcsolatuk. A kérdésemre, hogy mégis hány országot látott eddig, csak nevet. Európán belül Spanyolországgal kezdtem, majd jött Ausztria, Horvátország, Dánia, majd újra Horvátország, és most itt vagyok, Budapesten… Mindig stoppolással közlekedek. Ha tetszik a hely, sokáig maradok, ha nem, akkor továbbállok. A mexikói tengerparton például több időt töltöttem, mert nagyon megfogott, csak a hurrikánok miatt veszélyes volt.
Viszont az életben maradáshoz sajnos nem elég az elhivatottság, pénz is kell. Vitathatatlan, hogy ez az életmód és személyiség nem kompatibilis egy irodához kötött nyolc órás állással, azonban valamiből mégis meg kell venni a másnapi kiflit. Tlacaelel kezdetben tűzzsonglőrködésből tartotta fenn magát, majd időközben utcazenélésre váltott. Még ha ez nem is egy fix bevétel, Tlacaelel valóban ebből fedezi mindennapi költségeit, ráadásul legnagyobb szerelmének, a zenének élhet. "Talán azért is van sikerem, mert itt szokatlan egy mexikói srác hangszerekkel, sok embert vonzanak a műsoraink. Mexikóban is ebből éltem. Persze kezdetben lámpalázas voltam, féltem mások előtt játszani, de minél több gyakorlatod van benne, annál jobban megy."
Tlacaelel mesébe illő utazása nem csak a pénz, de a kapcsolatok problémáját is felveti - legalábbis a legtöbb, kívülálló ember számára. Hiszen mindez szép és jó, de az újabb helyszínek újabb embereket is jelentenek, és rendre a háta mögött kell hagynia az előző országban kialakult kapcsolatokat. A párkapcsolat, mint olyan, majdnem, hogy lehetetlen. Éppen most szakítottunk az eddigi barátnőmmel, - aki egyébként horvát volt – mert nem tudtunk találkozni.
Itt, Budapesten, már mintha egy saját családom lenne, persze hiányoznak a barátaim Mexikóból.
Általában könnyen barátkozom, de ezek nem mindig mély kapcsolatok, az ott töltött idő hosszától is függ, mi alakul ki.- ismerte be Tlacaelel. Azt hiszem, azt a konzekvenciát egyértelműen levonhatjuk, hogy ez az életmód nem való mindenkinek, hiszen ilyen szintű függetlenségre kevés ember képes. Végtére is társas lények vagyunk, akiknek szükségük van stabil kapcsolati rendszerre, és nehéz elképzelni, hogy ezt időről-időre újra ki kelljen alakítani. Ezt tetézi a folyamatos kultúrsokk, amivel Tlacelelnek meg kell birkóznia, hiszen minden állomás új szokás- és értékrendszert is jelent egyben.
”A mexikóiak jóval közvetlenebbek, mint az európaiak. Budapesten sok különböző nemzetiség él, itt úgy érzem, elfogadtak, be tudtam illeszkedni. De ez nem volt mindenhol így…” - mesélte Tlacaelel.
A kérdésemre, hogy mit tervez a jövőben, nem tud konkrét választ adni még. "Egy napon biztosan abbahagyom ezt az egészet, és akarok majd egy stabil helyet. Még mindig Mexikó a kedvencem. Ott van dzsungel, erdők, sivatag, óceán. Azt hiszem, ebben a környezetben vagyok igazán szabad, és a vízummal sem kéne bajlódnom." Szokás mondani, hogy utazással nem csak új helyeket fedezhetünk fel, de a hazánkra is egészen máshogy tekintünk később. Összehasonlítási alappal más megvilágításba kerül a "megszokott", és újra tudjuk értékelni szülőföldünk szépségeit.
Tlacaelel amellett, hogy felfedte különleges élete árnyoldalait is, mégis mindenkit arra buzdít, hogy valósítsa meg az álmait, akár utazásról, akár más személyes passzióról van is szó.
„Rengeteg dolgot tanultam az elmúlt évek folyamán, ezt nem is lehet pár gondolatban összegezni. Küzdd le a félelmeidet, és indulj el. Ha valamit tényleg meg akarsz valósítani, meg fogod találni rá a módot.” - összegezte a tapasztalatait Tlacaelel.
Takács Dalma
