A női ideál és a valóság – A hét könyve: A nőiesség kultusza
Betty Friedan egy egyszerű kérdést tett fel csoporttársainak a 15 éves egyetemi évfolyamtalálkozón találkozón: meg vannak elégedve az életükkel? Úgy érzik kiteljesedtek a családi életben, nincsen hiányérzetük? Friedant már egy ideje foglalkoztatták ezek a kérdések, és nem bírt szabadulni a gondolattól, hogy lehet ezzel nincs egyedül. Az találkozó után írni kezdett, több évnyi kutatómunka, tucatnyi interjú és esettanulmány feldolgozása után született meg A nőiesség kultusza, melyet számos feminista tudós a feminizmus második hullámának elindítójaként ismer el.
Ezeket láttad már?
A könyvben pontról-pontra megismerhetjük az ötvenes, hatvanas évekbeli amerikai társadalom felépítését, és az idealizált kertvárosi háziasszonyok mindennapjait. Friedan a kutatása közben kifejezetten ilyen nőket keresett fel, főiskolát végzett, képzett fiatalokat, akik diploma után egyből férjhez mentek, majd gyereket szültek, és onnantól a teljes életüket és identitásukat a család, illetve az otthon köré szervezték. A háziasszonyi szerepet nem lemondásnak, hanem egyértelmű, racionális lépésnek élték meg. Friedannak a diploma után lett volna lehetősége továbbképeznie magát, de lappangott benne egyfajta bizonytalanságérzet, hogy a jövőképe homályos, nincsen előtte perspektíva a fiatal feleség és anya szerepen kívül – ezt az érzést, a legtöbb interjúalany osztotta. A szövegben gyakran idéz korabeli népszerű női lapok cikkeiből, hogy a női lét korabeli megítélését illusztrálja: ezek kizárólag háziasszonyokról szóltak, a karrierista nőket önzőnek állították be, akik mindig megbánták, hogy végül nem házasodtak meg és vállaltak gyereket, hiszen az anyává válás jelentette a női önmegvalósítás egyetlen módját. Friedan egy ponton felteszi a kérdést: a társadalom szemében ő nem egy individuum, hanem csak „nő”?
Friedan sorstársai izoláltak, célvesztettek voltak, napjaik egyformák és üresek, kényszeresen függtek a gyerekeik és a férjek társaságától, még a nőknek szóló újságok sem mutattak túl a beszűkült helyzetükön. A beszámolók szerint amíg tettek-vettek a ház körül, egész nap végigkísérte őket a fájó gondolat: ennyi lenne az életem? Egy ponton ez a gondolatspirál depresszióvá duzzadt, a progresszívabb orvosok „háziasszony-szindrómának” nevezték el ezt a nevenincs jelenséget, gyógyírként nagy sétákat írtak fel receptre.
Nagyobb változás nem történt, visszatértek a már ismert kerékvágásba, olvasták a magazinokat, vasalták az ingeket, a szomszédasszonyokkal a legújabb porszívókról beszélgettek vagy szabásmintákat cseréltek. A könyv rámutat, hogy a háziasszony-kultuszt sokaknak érdeke volt fenntartani, hiszen gazdasági szempontból előnyös felállás volt. A háztartásbeli nők jól profitáló kapitalista célcsoportot alkottak, teljes iparágak épültek a családanyák megkonstruált igényeinek kielégítésére: háztartási eszközöket, a konyha mozaik díszítését, otthoni praktikákat reklámozott minden őket kürölvevő médium. A jól működő háztartáshoz elengedhetetlen gépek beszerzése után az otthon munkahellyé vált, a házimunka maga pedig a női identitás meghatározóbb részévé. Mindenki, aki ezt a berendezkedést szolgálta, a nőiesség „megmentése” érdekében tette. Érdekes módon, most is sokan hivatkoznak a nőiesség válságára és annak megmentésére, amikor a feminizmus mai irányzatai ellen szólalnak fel – az ideálizált női kép fenntartásáért folytatott harc az elmúlt hetven évben nem igazán változott.
A nőiesség kultusza egy kerek tanulmány, ám mostani szemel nézve vannak problémásnak mondható részei, mint a szigorú heteronormativitása, vagy a kutatási minta sokszínűségének hiánya. Mindezek ellenére, egy rettentően fontos olvasmány, folyamatosan reflektálni enged a jelenre és rácsodálkozhatunk még mennyi teendője van a feminizmusnak. A könyvespolcunkon ugyanolyan kiemelt helye kell, hogy legyen, mint Simone de Beauvoir A második nem, vagy Roxane Gay A rossz feminista kötetének. Igazán hiánypótló alkotásként érkezett meg a magyar fordítás, örökérvényű igazságok rajzolódnak ki az évtizedekkel ezelőtti korképben.
Friedan tizennégy fejezetben tüzetesen körbejárja a nemi szerepek témáját, míg a végén egyetlen racionális következtetést von le: a lányok és nők az oktatás által teljesedhetnek ki, csakis ez teszi lehetővé az önazonos és kompromisszumoktól mentes identitás meghatározását.
Csibra-Kaizler Tamara
