Bagossy Brothers Company: „A cél, hogy mindenki úgy menjen haza a koncertről, hogy újra át akarja élni az élményt”

Nagy utat tettetek meg kilenc év alatt, a sikeretek töretlen. De nézzük a kezdeteket! Mi az első zenei emléketek?

Tatár Attila: Gyerekkoromtól kezdve természetes volt, hogy ha összejött a család, vagy ha valahova vendégségbe mentünk, édesapám nekiállt gitározni. Bár ekkor még nem játszottam hangszeren, világossá vált, hogy a zene tökéletes „eszköz” ahhoz, hogy az embereket összekovácsolja és szórakoztassa. Kamaszkoromban kezdett bennem megfogalmazódni a zenélés vágya, és természetesen a gitár mellett döntöttem.

Bagossy Norbert: Minden alkalommal, amikor testvéremmel, Lacival ellátogattunk a keresztszüleinkhez, rendre előkerült a harmonika. Gitárkörbe is jártam György László filozófiatanárhoz, később pedig egy barátom megmutatta, hogyan kell akkordokat pengetni. Ezzel kinyílt egy új világ. A net különféle bugyraiból is igyekeztem tudást magamba szívni, az öcsémmel eleinte ismerős szólókat próbáltunk lejátszani akusztikus gitáron, hallás után. Főleg a kétezres évek angol nyelvű zenéje hatott ránk.

Kiss Tibi mondta egyszer, hogy a Quimby pont azért tud évtizedek óta jól működni, mert a tagok nagyon különböző zenei ízléssel és habitussal vannak megáldva. Ti öten mennyire vagytok hasonló temperamentumúak?

Tatár Attila: Nálunk mindenki külön egyéniség, és ez a különbözőség egyértelműen jót tesz a zenekarnak. Része annak a puzzle-nak, amit másképp talán nem is lehetne kirakni. Norbi szokta mondani, hogy mi barátokat választottunk ahhoz, hogy zenéljünk, és nem zenészeket ahhoz, hogy barátkozzunk. Köztünk nincsenek nagy egók. Örülünk annak, hogy közösen – egy közös cél és szenvedély mentén – ki tudjuk fejezni mindazt, ami bennünk van.

Bagossy Norbert: Ráadásul sok időt töltünk együtt a zenélésen kívül is, szeretünk kirándulni, mint a családunkkal, azaz mi is egy „család” vagyunk. Odafigyelünk a másikra, támaszkodunk egymásra.

Ha már a kirándulásról esett szó… Titeket nem kedvetlenít el, hogy itt ez a szép bolygó, ami eltart és gyönyörködtet minket, mi pedig egyre csak pusztítjuk, folyamatosan beleavatkozunk a működésébe, s olyan anyagokat gyártunk, például műanyagot, mely nem illik bele az évmilliós körforgásba?

Tatár Attila: Dehogynem! Éppen ezért élünk magánemberként is környezettudatosan. A zenekarunk merchandise termékei között vannak „zöld ajándékok”, például zománcozott bögrék. Tavaly májusban több száz fenyőfacsemetét ültettünk, és a kezdeményezéshez a 4 S Street, a Teddy Queen és a No Sugar együttesek is csatlakoztak. Azon vagyunk, hogy ösztönözzük a rajongóinkat arra, hogy többet járjanak a természetbe kirándulni és sportolni.

2021 tavaszán jelent meg ötödik nagylemezetek, a Fordul a világ. Milyen üzenetet hordoz?

Bagossy Norbert: Én a belső történésekből, az érzelmi vívódásokból és a vágyakból dolgozom, amikor szöveget írok. Így volt ez a pandémia idején is, vagyis a lemezünk azt a hangulatot tükrözi, amit a bezártság idején megéltünk. Vagyis a ránk jellemző jegyeket viseli, de érződik rajta egyfajta kísérletezés a hangszerelést és az éneket illetően. Az elektronikus hangzást éppúgy belegyúrtuk, mint népiest.

Tatár Attila: Szerintem egy nagyon sokszínű lemez látott napvilágot, és maga a stúdiózás is izgalmas projekt volt. A sokszínűség mellett igyekeztünk egységes hangzást adni a daloknak, ebben Ligeti György producerünk volt segítségünkre. A Néked szólnak a harangok című dalt eredetileg nem akartuk feltenni a lemezre, Gyuri azonban bátorított minket. Végül lap steel gitárral sikerült megtartani a népies stílust, a hangzás ugyanakkor friss és nagyon mai lett.

A szakma legmagasabb lépcsőfokára értetek el az Aréna-koncerttel, a jegyeket pillanatok alatt elkapkodták. Ha jól tudom, a zenekar fennállása óta ez lesz az eddigi leghosszabb koncertetek.

Bagossy Norbert: Nagy kihívás nekünk ez a koncert. Meglepetés vendégekkel, rendhagyó színpadtechnikai és vizuális megoldásokkal készültünk. A cél, hogy mindenki úgy menjen haza a koncertről, hogy újra át akarja élni az élményt.

Tudjátok, Pavarotti kezében a fellépésekkor mindig ott volt az a bizonyos fehér kendő kabalaként. Nektek van kabalátok? Vagy esetleg olyan rítus, amit minden koncert előtt elvégeztek?

Bagossy Norbert: Ökölpacsizni szoktunk, és két éve minden szezonra kiválasztunk egy dalt egy más zenekartól, amely elég dinamikus ahhoz, hogy a közönséget és minket is felspanoljon. Lélekben tehát együtt hangolódunk a közönséggel.

Szerző: Jónás Ágnes