Bántalmazó nők, alárendelt férfiak - lehetséges ez? - Boross Martin mesélt a Védett Férfiak Kertje c. előadásról
A hagyományos nemi szerepek megkérdőjelezése az elmúlt hónapok egyik legfontosabb témájává vált a #MeToo kampánynak köszönhetően - azonban egészen eddig csupán egy oldalról vizsgáltuk ezt a jelenséget. De vajon mi történne, ha hirtelen felcserélődnének a szerepek, és ezúttal férfiak kerülnének alárendelt pozícióba?
Ezeket láttad már?
A Stereo Akt Védett Férfiak Kertje című előadása rengeteg tabunak számító kérdésre keres választ - erről beszélgettünk a darab rendezőjével, Boross Martinnal.
Ne hagyd ki! Az év hősnői a NANE - Ismerd meg őket!
A Védett Férfiak Kertje legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy formabontó módon nem nőket, hanem férfiakat állít áldozati szerepbe. Miért döntöttél így?
Különböző irodalmi, filmes és egyéb előképek nyomán – mint például Robert Merle Védett férfiak című regénye – úgy vettem észre, hogy ha nem a nő az elnyomás áldozata, akkor egy abszurd, provokatív, mégis szellemes módon tudunk fókuszálni magára a visszaélés és az elnyomás mechanizmusára. Amennyiben férfi kerül alárendelt szerepbe, nem az áldozat személyére figyelünk elsősorban, sőt, még az a kérdés is felmerül, hogy egyáltalán hogyan, miért válhat-e áldozattá az általában privilégizált helyzetben lévő férfi. A Védett Férfiak kertjében az szexizmus és a hatalommal való visszaélés természetét kutatjuk ahelyett, hogy egy férfi-női relációról beszélnénk.
Viszont nők által beküldött történetekből dolgoztatok.
Igen, abban biztosak voltunk a kezdetektől fogva, hogy a valóságból szeretnénk inspirációt meríteni, társadalmi párbeszédet szeretnénk kezdeményezni és ezáltal nyitni a közönség felé. Ebbe az is beletartozik, hogy feltérképezzük, hogy látják a mai Magyarországon ezt a helyzetet a nők, milyen minták kerülnek felszínre. Sok történet érkezett, bár az előadás gondolata bő egy évvel megelőzte a #MeToo kampányt és a szexuális zaklatások botrányát. Ettől függetlenül persze nagyot lendített rajta a #MeToo, így arra gondoltunk, hogy egyfajta gesztusként civil, amatőr férfiakat is bevonunk, és őket helyezzük a történetekbe. Annyit változtattunk csak, hogy kicseréltük a nemi szerepeket, és ezúttal ők vallanak a nők helyett.
Mit vált ki a férfiakból, hogy ilyen, számukra kissé idegen szituációba kell belehelyezkedniük? Milyen érzés vajon civilként elmesélni egy másik civil történetét?
A darab első fele egy élő installáció a férfiakból, a másik pedig egy konkrét történet kiemelkedése. Korábban volt egy műhelymunkánk, majd 4 napos workshopunk a civil résztvevőkkel, és egyrészt azt tapasztaltuk, hogy meglepi őket, milyen rendszeres és visszatérő jelenség a szexizmus – beszélve itt a megjegyzésekről, a kompetenciák megkérdőjelezéséről, a hátrányos munkahelyi megkülönböztetésről vagy az áldozathibáztatásról. Szintén felmerült a kérdés, hogy velük ez előfordulhatna-e, és mivel legtöbbször nem a válasz, azt is kerestük, hogy miért kiváltságos az egyik nem helyzete, és miért hátrányos a másiké. Rengeteg sztereotípia és reflex áll a háttérben, ezekre szeretnénk rávilágítani és rákérdezni.
Sokszínű stábbal dolgozol az előadáson, Kemény Zsófitól kezdve Mérő Veráig rengeteg véleményvezér kooperál veletek. Mi alapján válogattátok őket össze?
Mindenképpen szerettünk volna egy szakmai szervezettel együttműködni, így kezdtünk az Amnesty Internationallel fuzionálni. Mérő Vera is velük dolgozik, illetve egy szexizmus ellenes blogot vezet, ő így jött a képbe. Oltai Kata neve a kiállítás kapcsán merült fel, ő segített a feminista képzőművészet, a nemek ábrázolásának feltérképezésében. Kemény Zsófi pedig az előadás dalainál és verseinél segített. Ismertem a munkásságát, sejtettem, hogy őt érdekelheti ez a téma, végül pedig közösen találtuk ki a dalszövegek koncepcióit, ő pedig megformálta a szövegeket. Számomra fontos, hogy összefogásban, alkotó módon kapcsolódhassanak össze a különböző területek, végeredményként egy színházi előadást szülve.
Visszatérve a megkülönböztetés témájára, engedj meg két személyesebb kérdést. Milyen férfiként dolgozni egy ilyen darabon? Illetve mit gondolsz, mennyire érinti a férfiakat ez a téma hazánkban?
Szerintem összefügg ez a két kérdés. Nem azért döntöttem a téma feldolgozása mellett, mert engem bármiféle hátrányos megkülönböztetés, vagy a nememmel szembeni sztereotípia ért volna. Itt nem az a fő kérdés, hogy te magad áldozat, vagy elkövető vagy, hanem hogy észreveszed-e, tolerálod-e, esetleg mulattat-e, ha ilyet látsz. Ha mi magunk nem is követünk el bűncselekményt, bizony sok esetben vagyunk szemtanúk és cinkosok. Darabjainkban gyakran visszatérünk a szabadság és az esélyegyenlőség vagy pont a hatalom és az azzal való visszaélés kérdéséhez, így számomra ez a téma sem csak a nőket érinti. Mindenki felelős azért, hogy a társadalom másik fele hogy érzi magát a mindennapokban.
Egyértelműen paradigmaváltás történik az elmúlt egy évben, köszönhetően a botrányok felszínre kerülésének és a #MeToo kampánynak. Te hogy látod a jelenlegi helyzetet, bizakodó vagy a változást illetően?
Természetesen nem csak egy magyar jelenségről beszélünk, viszont sok nyugati demokráciában közel fele-fele a nők és a férfiak aránya a felső vezetésben vagy a parlamentben. De bizakodó vagyok, mert ahogy 5 éve én is sokkal kevésbé voltam érzékeny erre a témára, az elmúlt év történéseinek köszönhetően a társadalom nagy része önreflexiót gyakorol. Lehet, hogy csupán a szókészletünk hiányos még ehhez, de úgy érzem, egy folyamatban vagyunk, aminek remélhetőleg pozitív kicsengése lesz.
És mi lesz, ha előadtátok a darabot? Számíthatunk bármiféle utóéletre a projekttől?
Igen, a darabban elhangzó történetek jogi, statisztikai és szakmai hátteréből csinálunk egy kiadványt. Illetve az összegyűlt történetekből lehet, hogy oktatási anyag készül majd, amit osztályfőnöki óra keretein belül osztanánk meg a diákokkal.
Mikor, hol láthatjuk a darabot?
A következő előadás március 8-án, nőnapkor lesz a Jurányi Inkubátorházban, amit egy pódiumbeszélgetés is megelőz Mérő Verával, Oltai Katával, Kemény Zsófival és más előadók bevonásával. Utána havi rendszerességgel tűzzük műsorra a darabot, szintén ugyanitt.
