Emily Ratajkowski saját testéhez való kapcsolatáról és az őt ért szexuális visszaélésekről is ír memoárjában

Emily Ratajkowski 30 éves szupermodell, színésznő, üzletasszony (2017-ben alapította meg saját fürdőruha márkáját Inamorata Swim néven) és egy kisfiú édesanyja. My Body („Az én testem”) című könyve november elején jelent meg, 12 személyes hangvételű esszét tartalmaz és rövid időn belül felkerült a New York Times bestseller listájára. A modell bevallása szerint önmagának kezdte el írni az esszéket, hogy rendszerezze a gondolatait – mindegyik olyan élményekről és tapasztalatokról szól, amelyeket a teste által élt meg.

Ratajkowski 14 éves kora óta modellkedik, tulajdonképpen a kamera előtt nőtt fel. Kislánykora óta szépsége által érezte különlegesnek magát, sőt, elmondása szerint imádkozott is érte, hogy szép maradjon, mivel a vonzerő és a hatalom számára ugyanazt jelentette. 2013-ban Robin Thicke Blurred Lines című videoklipje által tett szert nagyobb hírnévre, amely akkor hatalmas port kavart a feministák körében, többek között azért, mert a modell lányok lenge öltözetben vagy éppen félmeztelenül táncoltak benne. Ratajkowski sokáig pozitívan nyilatkozott a klipforgatásról. A stáb tagjai (köztük a rendező és az operatőr) is nők voltak, akik között elmondása szerint erősnek és magabiztosnak érezte magát.

Egyik esszéjében felfedi azonban, hogy Robin Thicke a forgatás során megfogta csupasz melleit – „akkor éreztem magam először meztelennek azon a napon” – emlékszik vissza a megalázó pillanatra. A rendezőnő tanúja volt a jelenetnek és felajánlotta a forgatás felfüggesztését, de Ratajkowski nem akart nagy ügyet csinálni belőle – „tudtam, hogy lecserélhető vagyok”. Csak később vált világossá számára, hogy a sok női kolléga jelenléte ellenére az irányítás mégis Thicke kezében volt, hiszen az ő videoklipjéről volt szó.

Könyve Buying Myself Back („Önmagam visszavásárlása”) című fejezetében számos olyan esetről számol be, melyek során visszaéltek a róla készült képekkel, fotósoktól kezdve művészeken át olyan férfiakig, akikkel a modell egykor intim kapcsolatban állt. Amikor egy paparazzi 150 ezer dollárra perelte, amiért megosztott egy saját magáról készült fotót az Instagramon (amin még az arca sem látszik), akkor tudatosult benne igazán, mit jelent a saját képeinek legális birtoklása – „és megtanultam, hogy a képem, a tükörképem nem az enyém”. Volt alkalom, amikor vissza tudta vásárolni az őt ábrázoló képeket (például Richard Prince egyik „Instagram-festménye” esetén), sok esetben azonban nem tudott mit tenni. Jonathan Lader fotográfus például azon túl, hogy szexuálisan zaklatta Ratajkowskit a közös munka során, később több ízben adott ki olyan képes albumokat, nyitott meg olyan kiállításokat, amelyek a modell beleegyezése nélkül megjelent képeket tartalmaztak.

A női szexualitást továbbra is kettős mérce jellemzi. Egész iparágak használják ki a női test reprezentációját, mint árucikket és felmerül a kérdés: ki birtokolja ezt a reprezentációt, a nő vagy az őt körülvevő tekintetek? Kétségkívül a modellkedés és saját testének szexualizálása hozta meg Emily Ratajkowski számára a lehetőséget, hogy kiépítse platformját. Esszéin keresztül azonban a helyzet árnyaltságára szeretne rávilágítani, és felhívni a női olvasók figyelmét: a kettős mérce ellenére mi uraljuk a testünket, mi irányítunk és bármikor meghúzhatjuk a határainkat.

Szerző: Nikolaidu Fédra