Dior kedvence, az argentin feminizmus kulcsfigurája – ismerd meg Eva Peròn néhai First Lady-t
Szinte mind imádjuk a stílusos politikus feleségeket és azokat a jól öltözött nőket, akik királyi családokba házasodtak be. Grace Kelly, a színésznőből lett monacói hercegné vagy az egykori amerikai First Lady, Jackie Kennedy élete és gardróbja még mindig rendszeresen feltűnik divatmagazinokban, Lady Diana mindennapjait és szettjeit pedig A korona című sorozatban követjük.
Ezeket láttad már?
Nálunk kevésbé ismert, de hasonlóan sikkes és meghatározó elnökfeleség volt Eva Perón, Juan Perón egykori argentin vezető felesége. Szintén színésznőként kezdte pályafutását, majd a politika közelébe kerülve munkajogi aktivista és az első argentin feminista párt alapítója lett. Tette mindezt Diorba öltözve, megjelenését felhasználva politikai üzeneteinek közvetítésében.
Az egykori argentin first lady Maria Eva Duarte néven született 1919-ben egy kis faluban, Los Toldos-ban. Szerény körülmények között nevelkedett, de arról álmodott, hogy színésznő lesz belőle. Célja eléréséért 1934-ben Buenos Aires-be költözött és színházakban, rádiónál kezdett dolgozni, modellkedett, idővel pedig néhány filmszerepet is kapott B-kategóriás melodrámákban. Követve a hollywoodi trendeket fekete haját kiszőkíttette, ez a frizura élete végéig meghatározó része lett imázsának.
Sikerült stabil megélhetést találnia egy rádióműsor egyik vezetőjeként, hamarosan pedig már az ország legjobban fizetett női rádiós személyiségei közé került. Első politikai lépését ezután, 1943-ban tette, amikor többedmagával megalakította az Argentine Radio Associationt, egy rádiósokat tömörítő szervezetet.
Élete akkor fordult igazán a feje tetejére, amikor megismerkedett Colonel Juan Domingo Perónnal egy jótékonysági művészeti fesztivál szervezéséről szóló találkozón. Hamar egymásba szerettek, 1945-ben már össze is házasodtak. Eva Perón pedig egy évvel később, 27 évesen Argentína first lady-jeként a politika sűrűjében találta magát.
Férjére erős befolyást gyakorolva hamar ellentmondásos politikai figura lett belőle. Együtt szerepeltek a kampányokban, ami korábban elképzelhetetlen volt az országban, így utat nyitott a First Ladyknek a véleményformáláshoz. Olyan, addig nem vitatott kérdésekben szólalt fel, mint a dolgozók jogai, a szegénység és a feminizmus. Tette mindezt olyan környezetben, ahol a nőknek semmilyen politikai joga nem volt, gyakran másodrendűek voltak a férjük mellett. Perón az engedelmes viselkedés elutasításával számos rajongót és ellenséget szerzett magának az országban. A magasabb társadalmi státuszúak nem fogadták el egyszerű származása, iskolázatlansága és színésznő múltja miatt. A munkásosztály pedig ellentmondásosnak találta fényűző életmódját, hogy drága ruhákat viselt és magángépekkel utazott, miközben az ő jogaikról beszélt. Az ország jó részét azonban sikerült megnyernie az irántuk tanúsított elkötelezettségével, szenvedélyével.
Ennek ellenére, minél többet hangoztatta politikai meggyőződését, annál többen bírálták, elsősorban megjelenése miatt. 1947-ben férjével európai útra ment, hogy állami vezetőkkel találkozzanak. Sokuk szimpátiáját sikerült megnyernie, ám több helyütt is tüntetők fogadták. Argentínába visszatérve ennek lenyomataként megváltozott megjelenése: többé nem viselte a színésznő korából megmaradt fényűző, feltűnő ruhákat, aranyszőke haját pedig egy visszafogottabb árnyalatra változtatta. Ekkor alakult ki a fonott konty, ami élete végéig meghatározta megjelenését, a tollakat, díszes kalapokat és testhezálló ruhákat pedig örökre mellőzte. A nép elfogadásának visszanyeréséhez párizsi divatházakhoz fordult segítségért, hogy egyszerűbb, időtállóan stílusos gardróbot alakítsanak ki számára.
Ezután – száznyolcvan fokos fordulattal - hétköznapi stílusáról vált ismertté: visszafogott kontya, hideg tónusú piros rúzsa és a rutinszerűen minden nap viselt fülbevalója lett a védjegye. Ugyan azt beszélték róla, hogy körülbelül 200 pár cipője volt – a magas sarkúk, a mokaszinok és a platform szandálok voltak a kedvencei- erről az őt öltöztető argentin divatházak nem adtak információt, hiszen ellentmondásos karaktere miatt tartottak más vásárlók elpártolásától.
Emellett Perón gyakran viselte párizsi divatházak termékeit, imádta a Cartier ékszereit és Christian Diort. Olyannyira törzsvendégnek számított, hogy mindkét designer rendelkezett próbababával a first lady pontos méreteivel, hogy személyre szabott ruhákat készíthessenek. A rajongás pedig nem volt egyoldalú: Dior egyszer egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy:
az egyetlen királynő, akit valaha is öltöztettem Eva Perón volt.
Perón a stílusváltása ellenére sem tudta visszanyerni az őket hatalomra juttató munkásosztály bizalmát, hiszen életmódja csupán kifinomultabb lett, olcsóbb, egyszerűbb nem. A fényűző darabok elengedése nem csak divat iránti szeretete miatt bizonyult nehéznek, ezeket a luxuscikkeket páncélként is viselte az őt megvetőkkel szemben. Nem csak a munkásosztálynak kellett megfelelnie, hanem a felsőbb társadalmi rétegeknek is, akik előtt elengedhetetlen volt a sikkes megjelenés – különösen alacsonyabb származása miatt. Így az őt elítélők mellett szép számmal akadtak rajongói is, akik inspirációként, példaképként tekintettek rá.
Ebben az ellentmondásos közegben indult az alelnöki címért is, több, mint kétmillióan vettek részt szimpátiatüntetésén. Végül belső politikai nyomásra visszalépett, de utolsó nyilvános megjelenésén 1952-ben a kongresszus felruházta a „Nemzet Sprirituális Vezetője” címmel. Ezt követően néhány héten belül elhunyt rákban, mindössze 33 évesen. Számos divatasszisztense közül Asunta Fernández átalakított egy sosem viselt fehér Jacques Fath haute couture estélyit halotti lepellé.
Perón kettős megítélése ellenére magasra tette a lécet a következő First Lady-k számára: átformálta a nőkről alkotott képet az alárendelt szerep elutasításával, mesterien kommunikált megjelenésével, ellenállt az őt elítélőknek és kiállt a támogatói mellett.
Szerző: Dózsa Kamilla
