„Nem lelkiismeret-furdalást szeretnék ébreszteni, hanem inspirálni szeretném az embereket” – interjú Antal Évával, a Vászonzsákoslánnyal

2021.július.19.

Ma már az egyik legégetőbb probléma a környezetszennyezés, a klímaváltozás, így elengedhetetlen, hogy ne menjünk el mindezek mellett szó nélkül. Antal Éva, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, a Vászonzsákoslány - a környezetvédelem, a fenntartható életmód egyik legnagyobb hazai képviselője és szószólója.

„Nem lelkiismeret-furdalást szeretnék ébreszteni, hanem inspirálni szeretném az embereket” – interjú Antal Évával, a Vászonzsákoslánnyal
Fotó: @vaszonzsakoslany

Több mint 21 ezer követővel rendelkező Instagram oldalán számtalan hasznos és fontos tartalmat oszt meg azzal kapcsolatban, hogy a hétköznapjaink során mi mit tehetnénk azért, hogy egy környezetbarátabb világban élhessünk.

A műanyagmentes július kapcsán beszélgettünk vele arról, hogy számára mit jelent a zero waste, vagy épp a low waste életmód, a természetvédelem, és arról, hogy milyen tanácsokkal látná el azokat, akik most szeretnének ebbe belevágni.

Te hogyan vágtál bele a fenntartható, környezettudatos életmódba, és mit jelent neked ez igazából?

Tulajdonképpen én valamilyen szinten egész életemben érdeklődtem a természetvédelem, a környezetvédelem iránt. A nagyapám borász volt a Balaton északi partján, így gyerekkoromban elég sok nyarat töltöttem ott vele. Ápoltuk a szőlőt, és közben beszélgettünk a természetről, a világ dolgairól. Neki köszönhetően egy viszonylag természetközeli gyermekkort élhettem meg. Azt gondolom, hogy ez nagyon lényeges. Amit még fontosnak tartok kiemelni a környezetvédelemmel kapcsolatban, hogy ez egy szociális probléma.

A Maslow-piramis szerint akkor kezdünk el szociális, rajtunk kívül álló problémákkal foglalkozni, hogyha a mi életünk rendben van, ki tudjuk elégíteni a különböző igényeinket. Szerintem sokban hozzájárult ahhoz, hogy én környezetvédelemmel foglalkozom, hogy nekem rendben volt az életem. Tehát a szüleim magániskolába járattak, mindig el tudtunk menni nyaralni, rengeteg különórára jártam, egyetemet végeztem, ahogy mindenki a családban. Emellett nevelőapám környezetmérnök, így ő volt az, aki felhívta a figyelmünket a szelektív hulladékgyűjtésre, a komposztálásra vagy, hogy mindenkinek legyen kulacsa. Rengeteg dolgot tanultam el tőle, hiszen ez neki nagyon fontos volt.

2017 környékén, amikor egyetemista voltam, brutálisan sok cikk és dokumentumfilm jelent meg a környezetvédelemmel kapcsolatban, és akkor kerültek napvilágra azok a kutatások is, amik szerint 2048 körül már több műanyag lesz az óceánban, mint hal. A klímaváltozásról is abban az időben jelentek meg olyan adatok, amik azt mutatták, hogy az elkövetkezendő 10 évünk, most már csak 7 évünk van arra, hogy drasztikusan visszafogjuk az üvegházhatású gázkibocsátásainkat, különben a Föld átlag hőmérsékletének növekedése megállíthatatlan lesz.

Én a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre jártam designkultúra szakra, ahol naponta rengetegszer elhangzott a fenntarthatóság szó. Ott szinte belénk verték azt, hogy

a tervezőknek nemcsak a tárgyak életére, hanem az utóéletükre is gondolniuk kell, és felelősséget kell vállalniuk irántuk.

Az egyetemen a fenntarthatóság nagyon sokszor volt téma, és akkor kezdtem el ezzel mélyrehatóbban foglalkozni. Az klímaszorongásból adódó első kétségbeesésemben a zero waste életmódra találtam rá, ami Bea Johnson nevéhez fűződik és az egyik nagy képviselője pedig Lauren Singer.

Az Instagram profilodban láttam, hogy nem zero waste, hanem low waste bloggerként tünteted fel magad. Miért a low waste kifejezést használod inkább?

A zero waste kifejezés nem egy életmódot takart korábban, hanem egy gyártástechnológiai kifejezés volt, amivel én is találkoztam. Textiltervező OKJ-ra jártam, és ott nagyon sokszor használtuk a zero waste kifejezést, ami azt jelentette, hogy egy textília, vagy bármilyen termék megalkotása során nem keletkezett anyagmaradék. Bea Johnson pedig rávetítette ezt a kifejezést egy életmódra, ami egy kicsit meredek, mert egy nem fenntartható társadalomban lehetetlen nulla hulladékot termelni. Egyszer készítettem vele egy interjút, amiben rá is kérdeztem erre, hogy miért zero waste lett a neve, hogyha ez elérhetetlen. Johnson pedig erre azt válaszolta, hogy azért, mert ez a cél, bár sosem fogjuk elérni. Egy darabig én is használtam ezt a kifejezést, aztán úgy döntöttem, hogy tudatosan kerülöm, mert az emberek félreértik, és

azt gondolják, hogy semmi hulladékot nem termelünk, semennyit nem pazarolunk, miközben ez kivitelezhetetlen.

Inkább mondom azt, hogy low waste, vagy hogy fenntartható, környezettudatos, mert ebbe nagyon sok minden beletartozik. Emellett az is benne van, hogy igyekszünk, és nagyon odafigyelünk, azért tökéletesek sosem leszünk. Tehát ezért sem tartom jónak ezt a zero waste kifejezést, mert nem reális. Én úgy éreztem, hogy nem takarja a valóságot, de ha valakinek ez megfelel, és úgy gondolja, hogy ezzel jellemzi az életformáját, akkor tegye.

Egyébként volt egy kísérletünk, amiben azt néztük meg, hogy nagyon komoly odafigyeléssel, és a zero waste összes aranyszabályának betartásával mennyi kommunális hulladékot termelünk. Nyolc hónap alatt telt meg egy befőttes üveg szeméttel, míg egy átlag magyar ember egy nap nagyjából 1 kg kommunális hulladékot termel. Ez az egy kísérletünk volt csak, azóta pedig nem folytatunk teljes mértékben zero waste életmódot. Szerintem a szemétkérdés jobban eltörpül számtalan más környezetvédelemmel kapcsolatos témával szemben. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy az üvegházhatású gázok termeléséhez való hozzájárulásunk is minimális legyen, növényi alapú étrendet követünk, elsősorban etikai okokból, és viszonylag energiatakarékos háztartást vezetünk. Mindezek mellett biciklivel közlekedünk mindenhova, hogyha valahova pedig nem tudunk eljutni azzal, akkor vonattal megyünk. A legfenntarthatóbb közlekedési formát választjuk minden esetben. Tehát azt kell elképzelni, hogy minden téren próbálunk a leginkább fenntarthatóan létezni, de ha valami nem megoldható vagy elérhető, akkor természetesen mi is félretesszük az elveinket.

Azt gondolom, hogy aki most szeretne belevágni ebbe, számára is sokkal barátságosabb, hogyha azt mondjuk, hogy low waste; és hogy nem az a cél, hogy zero hulladékot termelj, hanem az, hogy tegyél érte, hogy minél kevesebbet. Szerintem ez egy sokkal megfoghatóbb dolog.

Igen, ezt tökéletesen elmondtad. A lelkiismeret-furdaláson is dolgozom. Én nem szeretnék az emberekben lelkiismeret-furdalást ébreszteni azért, mert nem élnek tökéletesen fenntarthatóan, hanem inspirálni szeretném őket arra, hogy próbáljanak meg változtatni a dolgokon. Ez nem mindig jön össze, én is voltam agresszív aktivista, még néha most is, aki egy kicsit túl erőteljesen próbálja átadni az üzenetét. Ez főleg abban az időben volt jellemző rám, amikor vegán lettem. Akkor hirtelen nagyon túlbuzgó voltam ezzel az egésszel kapcsolatban, ami lehet, hogy egy kicsit a visszájára hatott, mert van akinek nem szimpatikus ez a fajta kommunikáció.

Mit látsz, szerinted a különböző a kihívások ( például a műanyagmentes július) mennyire inspirálják az embereket? Én például azt vettem észre, hogy egyre többen bekapcsolódnak, s egyre többen ki akarják próbálni magukat.

Én nagyon jónak tartom ezeket a kihívásokat, sőt a műanyagmentes júliusnak köszönhetően kezdtem el a szemétcsökkentéssel foglalkozni, nagyjából négy évvel ezelőtt. Vegán is azért lettem, mert kipróbáltuk a Veganuár kihívást. A veganuár egy, egy hónapos kihívás januárban, amikor kipróbálja az ember, hogy milyen az, ha növényi alapú étrendet követ, és betekinthet a vegán filozófiába is. Ez félig-meddig a párom ötlete volt, én az elején még egy kicsit ellenálló is voltam ezzel az egésszel kapcsolatban, de megcsináltuk a kihívást. Tök jó volt, egy hónapig nagyon elmélyültem a témában, rengeteg dokumentumfilmet néztünk, és kialakítottam ez idő alatt a szokásaimat.

Egy hónap alatt azért berögzülhet már egy új szokás, egy hét alatt kevésbé.

Egyébként azt gondoltam még a hónap közepén, hogy nagyon jó ez a kihívás, de majd ha véget ér, megyek megint sajtot enni. De nem így lett, mert január végére eljutottam odáig, hogy én ezt szeretném folytatni, vegán szeretnék lenni. Szóval ezek az egy hónapig tartó kihívások nagyon jók, a műanyagmentes július mellett még például a secondhand szeptember is szuper, amikor használtruha vásárlásra próbáljuk ösztönözni az embereket.

Mondtad, hogy nem egy hét, hanem egy kicsit több kell ahhoz, hogy rögzüljenek az új szokások. Neked mi volt az, amit a legnehezebben szoktál meg?

A növényi alapú étkezés. Én bármi ilyen új szokással kapcsolatban – például az újrahasználható menstruációs eszközök – szerencsés voltam. Elsőre megtaláltam a megfelelő kehelyt, a mosható betétekkel sem volt problémám, a this is Redy menstruációs bugyikat pedig imádom, fantasztikus találmány szerintem. Már harmadik éve komposztálunk a lakásban, és az is tök jól megy.

Mindig voltak, és vannak is bakik, de ezeket viccnek kell felfogni, jó emlékeknek, amiken később majd nevetünk.

Például a növényi alapú étkezésnél nem is az étkezési formával voltak problémáim. Én inkább nagyon sokáig nem értettem ezt az egész vegán dolgot. Úgy gondoltam, hogy attól nem hal meg a tehén, hogy mi tejet iszunk, meg sajtot eszünk; és a tyúk sem hal meg azért, mert elvesszük a tojását. Majd aztán elkezdtem utánajárni annak, hogy ezek az iparágak hogyan működnek, miképp használják ki az állatokat, és ezáltal egyre inkább megértettem, hogy miről is szól ez az egész. Én azt tudom javasolni mindenkinek a fenntarthatósággal és az etikával kapcsolatos témák terén, hogy kezdjen el dokumentumfilmeket nézni. Ezek a filmek gondolatébresztőek lehetnek, és onnantól szépen lassan lehet változtatni bizonyos dolgokon. Nem jó egyből a sűrűjébe vágni. Ezekkel a kihívásokkal kapcsolatban talán ez az egyetlen negatívum, hogy egyből a sűrűjébe vág bele az ember.

Szerinted mivel érdemes kezdeni? Én például a szelektálásról gondolom azt, hogy már mindenkinek alap kellene, hogy legyen.

Sajnos nem mindenkinél alap a szelektív hulladékgyűjtés, egy csomó helyen nincs Magyarországon. Én azt javaslom, hogy először is tájékozódjanak arról, hogy hogyan kell ezt csinálni. Anno az index.hu készített erről egy nagyon szuper animációs videót, abban minden információ jól elhangzik a szelektálással kapcsolatban, hogy melyik műanyagot lehet szelektíven gyűjteni, és melyiket nem. Nagyon sokan például nem tudják, hogy az alumínium a leginkább szelektíven gyűjthető. Nemcsak az a fontos, hogy szelektíven gyűjtsük a szemetet, hanem az is, hogy jól gyűjtsük azt, és mossunk el mindent. Mindezt nem azért kell csinálni, mert koszosan nem tudják újrahasznosítani, hanem azért, mert a szelektálást a mai napig emberek csinálják, s a fertőzésveszély elkerülése érdekében vigyázzunk egymásra. Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy tapossuk laposra a szemetet, hisz akkor a kukás autó nem levegőt szállít, és több mindent el tud vinni. Ezekkel az információkkal való barátkozás az első lépés. Aztán ha valakinek van kertje, akkor kialakíthat egy komposztálót, amihez szó szerint egy szemétkupac kell, ahova az organikus szemetet dobhatjuk. Bár itt sem mindegy, hogy mit, mert a húst, tejterméket, főtt és romlott dolgokat ne tegyük rá. A jó komposzt nem büdös, így beltéren is lehet komposztálni.

Ezekkel érdemes kezdeni, majd aztán jöhet az eldobható műanyagoknak az elhagyása. Az eldobható kávés poharak helyett, saját bögre, vagy például a kis szütyők, újrahasznosított táskák használata. Az újrahasználható menstruációs eszközökkel kapcsolatban én azt mondom, hogyha valaki kényelmetlennek érzi ezeket, akkor hagyja, mert amúgyis nagyon sok stigma van a menstruáció körül.

Senkinek se szeretnék ezzel kapcsolatban frusztrációt okozni. Ha általánosságban fenntarthatóan szeretne élni valaki, akkor három dologra szeretném felhívni a figyelmét. Az első az étkezés, mert nem mindegy, hogy mit eszünk, hiszen az ételnek is van ökológiai lábnyoma. Sőt, történetesen a növényi dolgoknak alacsonyabb az ökológiai lábnyoma, mint az állati eredetűeknek, mert az állatokat etetni kell, meg valahol tartani kell őket.

A húsmentes napok beiktatása, növényi alapú receptek kipróbálása nagyon jó irány lehet. Aztán a közlekedés.

Nagyon szomorú vagyok, amikor azt látom, hogy minden egyes autóban egy ember ül. A tömegközlekedés, a biciklizés, ha van rá lehetőség, sokkal jobb választás a fenntarthatóság szempontjából. Néhány taxi társaság pedig már elektromos kocsival is el tudja vinni az embert ahová szeretné, ez is tök szuper. Általánosságban a közösségi közlekedés a legfenntarthatóbb. Az összes többi dolgot félretéve pedig a legfontosabb az, hogy ne pazaroljunk, s ne impulzusból vásároljunk. Azt is lényegesnek tartom megemlíteni, hogy a helyi vállalkozókat támogassuk a vásárlásaink során. Hát, valahogy így érdemes elkezdeni.

Sokan azt gondolják, hogy fenntartható módon élni drága mulatság.

Én azt mondanám, hogy nem az. A párom és én is egy átlag jó magyar minimálbért termelünk ki egy hónapban, szóval ilyen szempontból nem az. Nem vásárolunk feleslegesen, újrahasználható eszközeink vannak, a használt dolgok vásárlása pedig mindig olcsóbb. Tehát ilyenekkel nagyon jól lehet hosszútávon spórolni. Olyan szemszögből drága ez az életmód, hogy csak az tud feladni dolgokat, akinek volt miről lemondania. Vagyis, ha valakinek nincs miről lemondania, akkor annak nehéz lesz ez, és drágának fog tűnni. Az első és legfontosabb, hogy mindenki olyan dolgokat csináljon, ami számára, az ő élete szempontjából kivitelezhető, és fenntartható.

Ez is érdekelhet

Mi az a bipoláris zavar? 8 sztár, aki ezzel a betegséggel küzd

Mi az a bipoláris zavar? 8 sztár, aki ezzel a betegséggel küzd

Sztárhírek

8 sztár, aki szembenézett a szülés utáni depresszióval

8 sztár, aki szembenézett a szülés utáni depresszióval

Sztárhírek

Reese Witherspoon otthona egy álom, lesd el ezeket az apró lakberendezési trükköket tőle

Reese Witherspoon otthona egy álom, lesd el ezeket az apró lakberendezési trükköket tőle