A nőtörténelem elfelejtett alakjai jelennek meg Budai Lotti kártyáin

Egy játék, ami elsőre szokatlannak tűnhet, de valójában fájó hiányt pótol: ismert és kevésbé ismert hősnők történeteit, bátorságát és teljesítményét teszi láthatóvá. A szórakozás mellett az ismeretterjesztés is benne van a pakliban. Budai Lotti írónővel beszélgetünk női példaképekről, a feminizmus valódi céljáról és arról, miért veszélyes, ha a múltat kezdjük idealizálni.

Hogyan és miért akartál új kártyajátékot alkotni?

Emlékszel, hogy gyerekkorunkban a fiúk – no és persze sok lány is –, milyen gyorsan megtanulta, hogy mennyivel megy A kocsi és hány lóerős B autó? Egyszerűen mert játszottak az autóskártyával. Valami hasonlót szerettem volna létrehozni a nőtörténelem elfelejtett vagy elhanyagolt alakjainak. Egy évig dolgoztam a meNŐk kártya megalkotásán, aminek az eredménye egy játék lett, ahol lóerő helyett hagyaték, hengerűrtartalom helyett összefogás és más hasonló kategóriákban lehet összemérni a kihúzott hősnők erejét, az eredeti autóskártya szabályaira alapozva. Egy játékos, de közben tanító erejű pakli született.

Hogyan sikerült elindítani a projektet?

Sokáig gondolkodtam, milyen formában lehetne ezt megvalósítani, végül a közösségi finanszírozás mellett döntöttem. A Brancsközösség platformhoz csatlakoztam – ez egy magyar kezdeményezés, ami hasonlóan működik, mint a Kickstarter. Nem tudtam, mire számítsak, de a projekt jelenleg 120 százalékon áll. Ez nemcsak megerősítés volt, hanem egy visszajelzés is. A játék közben is tanul az ember: miközben összehasonlítod Jeanne d’Arc-ot és Virgina Woolfot, beszélgetés indul arról, mit jelentett hatalommal bírni nőként egy adott korban. Sok férfi is játszik, és többen mondták, hogy a kártya nézegetése közben rájöttek, mennyi női teljesítményt nem tanultunk meg az iskolában.

Van kedvenc karaktered a pakliból?

Mindegyikhez kötődöm, de például Juana Inés de la Cruz nagyon közel áll hozzám: 17. századi mexikói apáca volt, aki a kolostor falai között írt feministának is nevezhető pamfleteket – míg az egyház el nem hallgattatta. Vagy ott van Grace O’Malley, az ír kalózkapitány, aki a tengeren fosztogatott hajókat, és tárgyalt az angol királynővel.

Budai Lotti: „Érdemes feltenni a kérdést magunknak: tényleg mindenáron a házasságra vágyunk?”

Milyen érzés volt, amikor a kezedben tartottad az első paklit?

Leírhatatlan. Rég volt olyan projektem, amit ennyire tisztán, szívből csináltam, mindenféle stratégia nélkül. Nem tudtam, lesz-e rá igény, csak azt éreztem, hogy ez most fontos. Amikor végül kézbe vettem, azt éreztem: még mindig lehet olyan dolgokat csinálni, amiknek valódi értelme van, és nem csak zajt keltenek a világban.

A Micsoda nők! podcastednek is hatalmas rajongótábora van. Látsz kapcsolatot a kártya és a podcast között?

Abszolút. Mindkettő ugyanabból a vágyból született: hogy a női történetek ne maradjanak láthatatlanok. A podcast hallgatói rengeteg személyes üzenetet írnak: valaki kórházban, más válás után, vagy épp egy nehéz időszakban hallgatja Zubor Rozival közös műsorunk, és azt mondják, ezek az erős női történetek tartják bennük a lelket. Nem, azt mondják a történetmesélésnek elképesztő ereje van.

Sokszor beszélsz arról, hogy a feminizmus körül ma mintha újra lenne egyfajta feszültség.

Budai Lotti: Igen, és ez nem véletlen. A történelemben mindig így működött: amikor a nők nagyobb önrendelkezést nyernek, jön egy visszavető hullám. Például a francia forradalom után megjelent a romantika korának „törékeny nő” ideálja, az első világháború után az 1950-es évek Amerikája terelte volna vissza a nőket a konyhába, most pedig a tradwife jelenség terjed – miközben azok a nők, akik a „hagyományos szerepeket” hirdetik, a közösségi médiában épített márkájukból élnek meg. A gond nem az, hogy valaki „otthon akar maradni”. A probléma az, ha ebből erkölcsi felsőbbrendűséget csinál, és nőket anyagi függőségre biztat, amivel ő maga tesz szert anyagi függetlenségre. Hogy ez a mostani trend, aminek csak egy része a tradwife mozgalom nehéz megmondani, mire adott ellenválasz, de talán a metoo mozgalomhoz köthető.

Miért gondolod, hogy a kiszolgáltatott női modell most újra ennyire vonzó lett?

Egy válságokkal teli világban az emberek kapaszkodót keresnek, és a múlt mindig biztonságosnak tűnik. Csakhogy az a múlt, amit sokan idealizálnak, sosem létezett úgy, ahogy most elmesélik. A nők nem „otthon ültek és teáztak”: dolgoztak gyárakban, műhelyekben, földeken, gyerekeket neveltek, háztartást vezettek, gyakran emberfeletti terheket vittek, mindezt úgy, hogy anyagilag ki voltak szolgáltatva a férfiaknak. A feminizmus épp azt hozta el, hogy a saját életünkről dönthetünk, és a munkánkkal anyagi függetlenséget érhetünk el.

Budai Lotti az Öt érzék című sorozata következő részén dolgozik

Min dolgozol most?

Jön az Öt érzék sorozatom következő része, az „íz”, ami a egy „ízmester” történetén keresztül mesél majd a történelemről és a kultúráról az Ottomán Birodalom idejében. No és persze erős nők is felbukkannak majd, hiszen az úgynevezett Szultánák korában fog játszódni. Ők megint csak alaposan félreértett alakjai a történelemnek. Emellett szeretnék még a kártyákhoz hasonló vizuális projekteket megvalósítani, hiszen a kreativitás is olyasmi, legalábbis az esetemben, amit több irányból szeretek táplálni.