„Ha egyszer megszokunk egy hangot, fájdalmas lehet a váltás” - Ismerd meg Jennifer Aniston magyar hangját, Kökényessy Ágit
Május végén debütált a HBO Go-n a Jóbarátok: újra együtt egészestés filmje, melyben az egykori szereplők nosztalgiáznak az ikonikus sorozatról. A sorozat egyik ikonikus szinkronhangjával, a csodálatos színésznővel, rendezővel Kökényessy Ágival beszélgettünk, aki Jennifer Aniston karakterének, azaz Rachel Greennek kölcsönözte a magyar hangját.
Ezeket láttad már?
Hogy talált meg Rachel Green karaktere?
Mohácsi Emil szinkronrendezőnek köszönhetjük, aki annak idején többek között engem is kiválasztott erre a sorozatra. Nem gondoltuk, hogy ekkora sikere lesz. Tíz éven keresztül zajlott a közös munka, élveztem minden percét. Valójában soha nem láttam egyben a sorozatot, nem ismerem a teljes sztorit. Mostanában viszont belenéztem egy-egy részbe és rájöttem vannak jelenetek, amikre egyáltalán nem emlékszem.
Nemcsak ebben a sorozatban, hanem a legtöbb Jennifer Aniston filmben is te vagy a szinkronhang.
Többnyire én szinkronizáltam, azt hiszem egy filmje van, ahol nem rám osztották ezt a feladatot, aminek nem is nagyon örültek a nézők. Ha egyszer megszokunk egy hangot, fájdalmas lehet a váltás. Én sem szeretem, ha valamiért megváltozik az egyik szereplő hangja. Sok időnek kell eltelnie, hogy nézőként újra megszokjak egy hangot.
Ki tudsz teljesen kapcsolni a képernyő előtt vagy a közönség soraiban, vagy ilyenkor is szakmai szemmel nézed a különböző alkotásokat?
A színházban és a képernyő előtt ülve is működik, de csak akkor, ha jó a szinkron és az előadás. Ha szakmai hiányosságokat érzek, nem tudok kikapcsolni, azonnal elkezdek minden máson gondolkodni. Kifejezetten zavar a helytelen beszéd, a rossz kiejtés, ez pont elég, hogy egy másodperc alatt bármilyen jó filmből ki tudjak zökkenni.
Még a legnagyobb profikkal is előfordulhat, hogy egy-egy jelenet eljátszása kihívást okoz. Neked volt ilyen a Jóbarátok esetében?
Nem emlékszem pontosan melyik évad és hányadik részben játszódik, amikor a Rachel és Ross elmennek egy szállodába és ott nagyon berúgnak. Galambos Péterrel (Ross-t megformáló magyar hang-a szerk.) vettük volna fel a jelentet, borzasztó sokáig tartott. Annyira vicces volt, álltunk a mikrofon előtt és mindig elröhögtük a jelenetet. Nagyon ritkán kerülök ilyen helyzetbe, de ott akkor valahogy úgy álltak a csillagok vagy nem tudom mi történt, de képtelen voltam koncentrálni. Aztán a negyvenedik próbálkozás után, inkább rátértünk egy másik jelenetre, azt hittük így könnyebben megy majd. Hiába, ahogy visszatértünk, újra és újra nevetni kezdtünk.
Felismerik az ikonikus hangorgánumodat a hétköznapokban?
Azt vettem észre, hogy akinek van füle erre az azonnal egy „Jó napot kívánokból” felismeri a hangomat, de olyan esettel is találkoztam, amikor valaki annak ellenére, hogy nézte a sorozatot vagy filmet, amiben szinkronizáltam, nem ismerte fel, amikor élőben hallotta.
A szinkron vagy a színház áll közelebb a szívedhez?
Nem lehet választani. Négyéves korom óta szinkronizálók, kisebb kihagyásokkal ötven éve része az életemnek. A színház pedig a szintén az életem, a hobbim, a mindenem. Mindkettő szerves része az életemnek, a film valamiért kimaradt, persze volt egy-két film, amiben játszottam, de hozzám mindig is a színpad világa állt közelebb.
Mely szerepeidet emelnéd ki?
Szerencsére volt jópár darab az életemben, ha sorba megyünk az időben: még a főiskola alatt volt egy darab Verebes István rendezésében Szép Ernő: Vőlegény címmel, nálam ott kezdődött az első nagy szerep. A Madách Színházban is volt néhány jelentős feladat, amire nagyon jó érzés visszagondolni: 27 évig játszottam a Macskák című musicalben. Emlékezetes szerepek egyike Pozsgai Zsolt Szeretlek színház alkotása is, melyben egy cigánylányt alakítottam, imádtam. Hasonló érzésekkel gondolok vissza Iglódi István rendezésében a Liliomfi darabra, melyben Erzsit alakítottam, mint ahogy az Apácák és a Páratlan páros darabok is közel állnak hozzám. Utóbbit még másodéves főiskolásként játszottam először és azóta is játszom a Madáchban. Hasonló érzésekkel tölt el a Csókos asszonyban alakított Kató szerepe, Kocsis István drámája az Árva Bethlen Kata, az Új Színházban Pozsgai Zsolt darabja a Meztelen éj...Mozart vagy A második teríték. Jelenleg a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház állandó tagja vagyok, itt is több fantasztikus- Rettenetes szülők, Pillantás a hídról, Nem élhetek muzsikaszó nélkül- darabban játszom, emellett pedig több színházban is rendeztem.
Hogy jött a rendezés életedbe?
Miután szabadabbnak éreztem magamat művészileg, mertem kommunikálni a rendezővel, elkezdtem a kollégáknak is segíteni vagy meglátni dolgokat. Aztán egyszer „elkövettem azt a hibát”, hogy beleszóltam egy darab rendezésébe. Ezután kaptam a lehetőséget, hogy kipróbálhatom magam ebben a szerepben is. Onnantól indult el ez a sokkal komplexebb történet.
Sokan kerültek nehéz helyzetbe a pandémia időszakában, te hogy életed meg ezt a periódust?
Igazán szerencsésnek mondhatom magamat, mert összesen csak egy hónapig kellett otthon maradnom. Ezt leszámítva végig dolgozhattam. Megbolondultam volna, ha nem lett volna feladatom. Tavaly augusztusban leszerződtem a Zenthe Ferenc Színházzal, folyamatosan próbáltunk, volt több rendezésem, közben pedig a Thália Színitanoda végzős növendékeit is felkészítettem a vizsgájukra.
Mire készülsz még az idén?
A napokban debütál a Jóbarátok: Újra együtt film szinkronos változata, emellett több darabban is láthatnak és néhány általam rendezett alkotás is bemutatásra kerül majd Salgótarjánban.
