Ha idén utazni tervezel külföldre, fontos változásokkal kell számolnod
Mindig üdítő olyan fiatal nőkkel beszélgetni, akik nem csak kreatívok, de egyben fontos társadalmi kérdésekre irányítják a figyelmünket. Ilyen Kovács Mónika is, aki Facescan projektjével azt kutatja, hogy befolyásolja az életünket a Mesterséges Intelligencia, azon belül is az arcazonosító technológiák. Ha szeretnéd személyesen kipróbálni a programját, a Goethe Intézet szeptember 24-én nyíló MI2040 – a MI dönt(ésünk)? című kiállításán megteheted.
Ezeket láttad már?
Mesélj kicsit a kezdetekről! Hogy kerültél kapcsolatba a művészetekkel, és minek a hatására döntöttél a tervezőgrafika mellett?
A III. kerületben jártam nyolcosztályos gimibe, tanítás után pedig a kerületi művelődési házban tartott képzőművész szakkörön éltem ki kreatív energiáimat. A rajztanárom egyik nap nekem szegezte a kérdést, hogy tudom-e, hogy ez akár a munkám is lehetne – ez elültette a bogarat a fülembe és végül jelentkeztem a Képző -és Iparművészeti Szakközépiskolába tervezőgrafika szakra. Átjelentkeztem a gimiből és innentől nem volt megállás, bekerültem egy inspiratív, bevonó művészeti közegbe.
A művészeten belül is nagy figyelmet fordítasz az etikai kérdésekre – erről tanúskodik a diplomamunkád, ami a Facescan címet kapta. Miért döntöttél úgy, hogy ezzel a témával foglalkozz?
A MOME-n mesterszakon volt egy kurzusunk, amely az arc témakörét járta körbe. Nagyon megfogott a téma és elkezdtem kutatni, hogy mik a különbségek, azonosságok az emberi és gépi arcérzékelés között. A projektemet végül diplomamunkává gyúrtam. Mindig is izgatott a hétköznapjainkba beépült digitális technológiák objektív megfigyelése, ezekkel olyan természetességgel élünk együtt, hogy meg sem kérdőjelezzük a jelenlétüket. Az arcfelismerési, azonosítási technológiák is ilyenek, már-már együtt élünk velük, hiszen a legtöbb telefon már arcunk beolvasásával oldható fel, viszont alig tudunk róluk, hogy ténylegesen hogyan illeszkednek a környezetünkbe.
Hogy képzelje el egy laikus a gyakorlatban a Facescant? Mi történik ezen a platformon?
A Facescan egy platform, amely az arcfelismeréssel kapcsolatban igyekszik rávilágítani arra, hogy milyen rizikós tényezők merülhetnek fel a technológia során. Ez egy olyan ismeretterjesztő felület, amely a felhasználók felől közelíti meg a problémát. Kipóbálhatjuk az arcfelismerést, ahol megtapasztalhatjuk, hogyan látja a gép az arcunkat, majd tematikus kiadványokba rendezi a technológia híreit, felhasználói tapasztalatokat és véleményeket.
Mi volt a legfontosabb felfedezésed, vagy a legnagyobb meglepetés, amit a Facescan kapcsán jött?
Az arcfelismerési technológia egy gépi tanuláson alapuló Mesterséges Intelligencia módszer. A fejlesztők felelőssége, hogy mennyire “tökéletesen” lát minket ez a platform. Ha az MI betanítására használt adathalmaz nem reprezentatív, nem elég változatos, akkor képesek vagyunk belekódolni ezekbe az algoritmusokba az emberi előítéleteinket, akár a rasszizmust is.
Most, hogy ennyit foglalkoztál a témával, milyen érzéseket kelt benned a Mesterséges Intelligencia térhódítása?
Az MI egyre jobban a mindennapjaink részévé válik, előnyei és hátrányai is vannak, mint számos technológiának. A mi felelősségünk, hogy hogyan alkalmazzuk a jövőben. Úgy gondolom, érdemes tájékozódni, gondolkozni a témáról, hogy tudatosabban éljünk a lehetőségeivel, illetve szabályozni is képesek legyünk.
Szerinted mi kellene ahhoz, hogy az emberek tudatosabbak legyenek a technológiai vívmányok használatában?
Egy technológiai hiba kibukhat abszurd, már-már vicces, de jelentéketelen esetekben, például, hogy a tengerimalacunk képeihez sorolja be az arcképünket. Viszont egy hibának súlyos következményei is lehetnek akár - Steve Talleyt 2015-ben bankrablással vádolták meg az arcfelismerő rendszer hibája miatt. Ezeknek a technológiáknak nagyon sokrétű a felhasználási módja, jelen van a hétköznapjainkban, ezért érdemes hiteles forrásokból tájékozódni, nyitottnak lenni.
Min dolgozol jelenleg, és mire készülsz a következő egy évben?
Az egyetem befejezése óta sajnos kevesebb időm maradt autonóm jellegű munkákra. A reklámügynökségnél, ahol dolgozom, írtunk már reklámszöveget MI-vel, de vizuált még nem rajzoltunk, így a jövőben szeretnék kísérletezni a képalkotási módszereivel
