Kortárs fotóművészeti galéria, amiről tudnod kell! Ismerkedj meg a LUMAS galériával
Valószínűleg nincs olyan ember, aki Budapest belvárosában sétálva ne vette volna észre az Október 6. utca és az Arany János utca sarkán fekvő épület földszintjének óriási ablakaiban látható fotókat és minden olyan kortárs műalkotást, ami mindennek nevezhető, csak hétköznapinak nem.
Ezeket láttad már?
A LUMAS galéria egy fotókat gyűjtő házaspár ötlete volt. Itt egy művésznek limitált példányszámban, sorszámozva, aláírva kapható egy művéből több darab is. A LUMAS megalkotói ezzel lehetőséget akartak adni többeknek a műgyűjtésre. A “THE LIBERATION OF ART” szlogen is ezt hirdeti, hogy minél többeknek legyen a kortárs művek gyűjtése a kedvtelése. Világszerte mintegy 20 LUMAS galéria van, ahol helyi és nemzetközi művészeket állítanak ki. Közel 3000 fotográfia érhető el a galériákban 250 alkotótól.
A budapesti LUMAS galéria 2014-ben csatlakozott a galérialánchoz. Az ide látogatók egy hangulatos, modern környezetben fogják találni magukat különleges fotókkal, szobrokkal, design tárgyakkal körbevéve, amelyeket a helyszínen nemcsak megnézni, de megvásárolni is lehetőség van. Ezt a helyet senki nem tudja megunni, hiszen mindig akad új látnivaló.
A LUMAS galéria portfólióját 8-10 kurátor kezeli. Ők nemzetközi kortárs művészeti vásárokon és kiállításokon szereplő művészeket válogatnak be. Ezeknek a művészeknek így lehetőségük van a világ több helyén, New Yorkban, Londonban, Párizsban, Berlinben és Budapesten is bemutatkozni.
Mivel kíváncsi voltam a LUMAS történetére és művészeire, kikérdeztem a galéria tulajdonosát, Wikonkál Évát mindenről, ami LUMAS.
Mikor és hogyan indult a galéria itt Budapesten?
2013-ben megnyitott egy magyar fotógaléria, amely tulajdonosainak az volt a vágya, hogy a LUMAS-portfóliót képviseljék. 2014 végére a fotógaléria LUMAS galériává alakult át, viszont a tulajdonosok már külföldön akartak élni, tőlük vettem anno a lakásomat. Megkérdezték, hogy nem akarok-e mellé egy galériát is venni.
Mi a galéria koncepciója?
Most már több, mint 300 művészt képviselünk, és a célom az, hogy egyszerre minél többet mutassak be. Mindezért nálunk ritka az afféle „egyéni kiállítás”. Akkor tartunk ilyet, ha személyesen el tudjuk hozni a művészt Budapestre.
Mennyi és milyen származású művészekkel találkozhatnak az ide látogatók?
A LUMAS lényege, hogy nemzetközi, ennek köszönhetően – az itthoni galériáktól eltérő módon – mi többnyire külföldi művészekkel foglalkozunk, akik a világ minden tájáról jönnek. Egy évben 20-25 új alkotó csatlakozik a LUMAS csapatához. Persze ebbe a közegbe néhány magyart is beillesztettek a kurátorok. Vasali Katalin, Nagy Boglárka, Bakonyi Bence, Major Ákos, Kurucz Pál képeit évek óta képviseljük, a LUMAS klasszikusok között pedig Martin Munkácsi egy sorozata megtalálható.
Ám a fiatal, feltörekvő művészek mellett szeretnénk itthon világhíres művészeket is mutatni. Ez a LUMAS Masters válogatásunk, többek között: Damien Hirst a Young British Artists művészcsoport legismertebb tagja, Takashi Murakami japán festő és szobrász, Jeff Koons a művészet és giccs határán járja tudatosan kötéltáncát, Christo (1935–2020) és Jeanne-Claude (1935–2009) párosa a leglátványosabb és legegyedibb (időleges!) alkotásokért felelt hosszú évtizedekig. A brit származású, ma már New Yorkban élő művész és filmkészítő Sarah Morris a formalizmus egyik legradikálisabb művelője.
Miről érdemes tudnia a LUMAS galériába látogatóknak?
A múzeumi kivitel. – „Meg vannak hátulról világítva a képek?” – Nincsenek...és mégis minden másnap megkérdezik. Elmagyarázzuk nekik, hogy a kép akrilborítása csapja be őket. Attól ragyognak úgy a színek.
A víztiszta akrilüveg úgy viselkedik, mint egy üvegszál: 2 milliméterrel előrébb, a saját felszínére hozza a képet. A fotó fizikai helyének (az üveg alá zárt fényérzékeny papíron) és projekciójának (az üveg felszínén) felületi feszültsége tapintható mélységet kölcsönöz a műnek. Plasztikussága arra ösztönzi a látogatót, hogy belenyúljon.
Mit érdemes tudni az itt látható művekről? Egy-egy darab készül belőlük, vagy máshol is láthatók?
A fotó természeténél fogva sokszorosítható. Nem új dolog ez, a reneszánsz óta készültek például rézkarcok, és ez a műfaj elég hamar művészi rangra emelkedett, gondoljunk Parmigianino és Rembrandt rézkarcaira! A fotográfia indulásánál nem volt világos, hogy végül művészet lesz-e vagy egy technikai vívmány, amely precízebb, objektívebb képalkotásra képes. A művészetre rögtön óriási hatással volt, hiszen a festészet gyökeresen más irányt vett, az absztrakció felé. Ma már nem kérdőjelezhető meg, hogy a fotográfia művészet-e, és legitimitását az sem gyengíti, hogy sokszorosítható. Műtárgypiaci értékét a sokszorosítás szabályozása, a limitáció, a példányok egyedi sorszáma és aláírása szavatolja.
Szerző: Pongrácz Dóra
