Magyar tájak, ahogy még sosem láttad őket: Ismerd meg Herczeg Kinga fotóst

2021.szeptember.17.

Herczeg Kinga környezetvédőként fekete-fehér művész fotókat készít a természetről: erdőkről, fákról, virágokról, legtöbb képén a magyar táj köszön vissza. Azonban nem a megszokott módon, Kinga absztrahálja az ismerős látványt, ráközelít, részleteket emel ki, így új nézőpontban ábrázolja környezetünket. A fekete-fehér, letisztult képekkel a természet művészi arcát szeretné megmutatni és felhívni a figyelmünket, hogy mindezt elveszítjük, ha nem vigyázunk a természetre.

Mesélj kicsit a hátteredről, mit érdemes tudni rólad?

Környezetvédő és fotós vagyok, úgy gondolom, hogy bármit lehet úgy ábrázolni hogy az érdekes és szép legyen. Manapság különösen lényeges is ez, mivel most a legfontosabb feladatunknak kellene lennie az élővilágunk megóvása. Célom hogy más aspektusból közelítsem meg az ábrázolni kívánt természeti elemeket ami nem szokványos és eltér a szokásos közhelyektől. Főleg azért, hogy megmutassam milyen ezerarcú vagy épp drámaian különleges tud lenni egy tó vagy éppen egy öreg tölgyfa.

Hogyan kezdtél el fotózni?

Nagyon szeretem a fotózásban, hogy szó szerint pillanatot örökítünk meg, ami épp akkor és ott zajlik. Pillanatok múlandóságát rejtik a fényképek és hagyják örökül. Hosszú évekig négyszemközt voltam a fotóimmal, úgymond. Nem igazán publikáltam sehol. Majd sok baráti biztató unszolás hatására beadtam egy fotópályázatra pár képemet, amolyan "nincs mit veszteni" alapon. Ezen a versenyen első helyezést értem el és innentől kezdve indult el minden. Egyre több pályázaton mutattam meg a munkáimat - szerencsére sikerrel - a nívós szakmai zsűritagok előtt. Aztán kisebb nagyobb fotókiállításokon vettem részt, például meghívást kaptam a "Tiszteletadás a 180 éves fotográfiának" címmel megrendezett csoportos kiállításra is, a Magyar Művészeti Akadémia jóvoltából.

Mi jelenti a legfőbb inspirációt számodra? Mi motivál alkotásra?

Gyakorlatilag bármi, bármikor. Úgy gondolom, hogy akár még egy fűszálat is lehet úgy ábrázolni, hogy az érdekes és elragadó legyen. Fotózás szempontjából az ősz és a tél a számomra leginkább kedvező. Ebben az időszakban produkál valamit a természet, úgymond. Ősszel a páradús hajnalok, télen - jó esetben - a hótakaróval borított vegetáció. Ilyenkor szinte eggyé tudok válni minden elemmel és élvezem az alkotás örömét. Fantasztikus érzés értéket teremteni és maradandót alkotni. Sokszor talán nem is a fotózásról szól ez az egész, sokkal inkább a természet szeretetéről, a tanulmányozásáról és nem utolsó sorban a felfedezéséről. Rengeteg virágot, állatot és madarat ismertem meg a fotózás segítségével, ugyanis mindig utánanéztem, hogy miről is készítettem képet. Már ránézek egy madárra vagy egy szép vadon élő virágra és meg tudom mondani a nevét és, hogy mi jellemző rá. Amit nem ismerek, azt valószínűleg még nem fotóztam. Ha így használjuk a fotózást, akkor hihetetlen széles látószögű tudást kaphatunk.

Kizárólag fekete-fehérben fotózol, mi ennek az oka?

A fekete-fehér fotók szerintem a letisztultságot képviselik, egy teljesen más nézőpontra helyezik a fókuszt és az ember elméjét. Gyakorlatilag szabad fantáziát adnak a tudatalattinak, ami kiszínezheti képzeletben a látottakat, a saját elképzelései szerint. Szabadságot ad! Ez az egyik megközelítés. Tehát egy fekete-fehér fotó valójában így lehet a legszínesebb kellő fantáziával.

A másik megközelítés viszont az, hogy a kevesebb több elméletet képviselheti egy kitűnően elkészített kép. Úgy gondolom, hogy jobban kiemelhető ábrázolási mód, amivel

nem vonjuk el a figyelmet színekkel adott esetben egy szép kontúros vonalakkal rendelkező fáról vagy egy tekintélyt parancsoló hegycsúcs alakjáról. Tehát a fekete-fehér fotográfia segítségével kiemeltebben irányíthatjuk a fókuszt és jobban előtérbe kerül az ábrázolni kívánt tárgyunk jelensége.

Összefoglalnád, hogy természetet fotózva mi a véleményed a klímaválságról? Mennyi esélyt látsz a környezet megmentésére?

A természetfotózás ebből a szempontból hálátlan, mert emiatt az ember jobban figyeli a természetet, az időjárást és jobban szembetűnik sajnos a negatív változás. Idén például kerestem ezerjófüvet, de egyet sem találtam, míg tavaly a szokott lelőhelyen bőven akadt. Mondhatnám a havazást is: ha reggelre leesik pár centi hó már mennem is kell célzottan az előre kiszemelt helyekre, mert már ritkaságnak számít. Akár tetszik, akár nem, de az volt az egészséges, amikor hosszú napokig hóréteg borította a földeket, erdőket. Természetes takarót, majd tavasszal nedvességet biztosítva a talajnak, amit a körforgási lánc felhasznál a továbbiakban.

Úgy gondolom, hogy a nagy vállalatokon sok múlik, de naivitás lenne rájuk várni. Egyszerűen már az egyénnek kellene változtatni a hétköznapi szokásain, felismerni, hogy ő mit tehet és mit hagyhat el az életéből. Legjobb, ha ad is hozzá, ha fát ültet vagy egyszerűen nem vágja ki, hanem leleményesen inkább megoldja. Szóval úgy gondolom, hogy nem kicsi tudatosságra van szükség, ami talán edukációval, etológiai (viselkedés és érzelmek az állatoknál) ismeretekkel érhető el. Nemcsak gyerekekre értem ezt, hanem a felnőttekre is: sokat segítene, ha akár csak egy kis mértékben is a csapból is ez folyna. A tudás hatalom és fontos lenne nevelni az embereket a természet tiszteletére: ne tekintsenek se a növényekre, se az állatokra ellenségként, amit pusztítani, irtani kell. Vissza kell vennünk az emberi egoból, különben a vesztünkbe rohanunk. Ha ez nem történik meg, nem látok sok esélyt.

Hogyan lehet megvásárolni a munkáidat?

Büszkeséggel és megtiszteltetéssel tölt el, hogy sikerült négy galériához is bekerülnöm. Az egyik lakberendezési galéria a hazai Artbridge Online Gallery, a másik szintén lakberendezés profilú, az angol iamfy.

Valamint további két művészeti galéria is van, ahol limitált példányszámban szerepelnek a munkáim. Ez azt jelenti, hogy aláírásommal és korlátozott példányszámban rendelhetők az alkotásaim. Az egyik ilyen a hazai Youngart, a másik a francia ArtphotoLimited.

Az utóbbinál külön kiemelném, hogy egyedüli magyarként képviselem a hazai szegmenst, tehát a Hungary fül alatt az én fotóim szerepelnek. Külön érdekesség, hogy bármerre jártam a világban - Izland, Svédország, Portugália - és készítettem képeket, valahogy mégis a magyar tájak a legnépszerűbbek tapasztalataim szerint: egy fotóm, amit például a vasvári Csónakázó-tóról készítettem, szemben mondjuk az izlandi fekete tengerparttal. Szóval ez is azt bizonyítja, hogy nem kell messzire utazni egy jó fotó kedvéért.

Van kedvenced a képeid között? Vagy olyan helyszín, növény, amit különösen szerettél megörökíteni, közel áll hozzád?

Az örök téma kétség kívül a Balaton. Szeretném újra téli jégpáncélba burkolva megörökíteni. Célom, hogy ne csak a strandolást jelentse az emberek számára, hanem úgy tekintsenek rá, mint természeti kincsre és értékre, amit óvni kell télen-nyáron.

Ezért a kedvenc saját alkotásom egy hattyúpárt ábrázoló fotóm a befagyott Balaton felett, együtt repülve. Tökéletes szögben, egymáshoz pontosan illeszkedve haladtak, körülöttük a rideg, ködös balatoni tél tombolt, háttérben az üres semmiség. Vissza nem térő pillanat volt.

Abban az időben volt utoljára teljesen befagyva a tó vize több napig. A hattyúkon kívül kevés dolog látszik a fotón, de valójában sokkal többet ábrázol: a vastag jégpáncélt, a régi időket idéző igazi, hosszú, borús téli napok hangulatát.

És olyasmi, amiről eddig nem készítettél képet, de szeretnél, valamilyen oknál fogva fontosnak tartod?

Dendromániás lévén Magyarország és a világ nevezetes fáiból szeretnék készíteni egy kollekciót, tovább folytatni a “leg”-ek felkutatását: legidősebb, legvastagabb törzsű, legmagasabb, satöbbi. Egy fotósorozaton keresztül szeretném érzékeltetni a fák fontosságát és azt, hogy mennyi összetevő kell ahhoz, hogy egy többszáz éves fa életben maradjon. Már az is maga a csoda, hogy életképes magból kibújjon, és akkor még az emberi beavatkozásokról és az időjárásról nem is beszéltünk. Úgy gondolom, hogy napjainkban már egy fa élete többet számít, mint eddig bármikor.

Hasonló kollekcióra gondoltam, mint amit pár hónapja készítettem különböző természeti elemekből, amik azóta már párnákon díszelegnek és megvásárolhatók az iamfy oldalán. A párna elején látható a természet egy darabja - toboz, falevél, kagyló, satöbbi -, a párna hátoldalaként pedig lefotóztam az elem hűlt helyét, érzékeltetve, hogy a környezetszennyezés hatására eltűnt már, nem létezik többé, elpusztult. Nem lesznek ezek a csodálatos dolgok, formák és minták, ha nem vigyázunk rájuk.

Szerző: Dózsa Kamilla

Ez is érdekelhet

Depresszió, szorongás, pánik és gyász: így őrizhetjük meg művészetterápiával a mentális egészségünket

Depresszió, szorongás, pánik és gyász: így őrizhetjük meg művészetterápiával a mentális egészségünket

GLAMOUR Horoszkóp

Heti horoszkóp: Félreértések, bizonytalanság jellemzi a hetet - Október 25-31.

Heti horoszkóp: Félreértések, bizonytalanság jellemzi a hetet - Október 25-31.

G-Food

Ősszel kihagyhatatlan recept: könnyed körtés saláta

Ősszel kihagyhatatlan recept: könnyed körtés saláta