Nemi erőszak, mint háborús fegyver – Pető Andrea történészt kérdeztük a nőket célzó háborús erőszakról

Mit takar a nők ilyen rendszerszintű megszégyenítése és kizsákmányolása? Visszatérhetünk-e a „normális” világunkba a háború befejeztével? El kell a választani a sajnos egyre gyakoribb és brutálisabb családon belüli erőszakot a háborúban elkövetett erőszakkal? Pető Andrea, az MTA doktora és CEU egyetemi tanára, válaszolt a kérdéseinkre.

A nemi erőszak mindig is a háborús offenzíva része volt? Ez milyen üzenetet küld a társadalom számára?

A háborús stratégia része az ellenség erőforrásainak és a moráljának megtörése. A háborús nemi erőszak mind a két célt szolgálja, hiszen a nők, anyák, húgok lányok testének elpusztítása hosszútávú következményekkel jár. Ha a nemi erőszakot leegyszerűsítően értelmezzük, és azt állítjuk, hogy az csupán tudatosan használt háborús fegyver a katonai vezetők vagy politikusok kezében, amellyel egyes népcsoportokat büntetni szándékoznak, azaz az intencionalista értelmezést választjuk, akkor elveszítjük a kérdés komplex vizsgálatának és strukturális megértésének lehetőségét. Ha viszont egyedül a strukturalista értelmezésben hiszünk, azaz úgy tekintünk a nemi erőszak áldozataira, hogy mindegy, hogy az eset hol történt, mert a nemi erőszak kultúrája strukturálisan nemzetek feletti, akkor elveszítjük annak a megértési lehetőségét, hogy kiből hogyan lesz elkövető, valamint, hogy milyen okai és következményei voltak a nemi erőszaknak, és kik voltak az áldozatok. Mind a két megközelítésre szükség van, megértsük ezt a jelenséget.

A háború végével, milyen lenyomata lesz a társadalomban a nők ilyen szintű kizsákmányolásának?

A háborúknak nincsen vége csak egy ideig béke lesz. Az erőszak folyamatossága éppen a nők testén keresztül valósul meg. A háborús nemi erőszak áldozatai különböző módokon traumatizálódtak, attól függően, hogy milyen következményekkel járt az atrocitás. Sokan megbetegedtek, mások teherbe estek, és vagy abortáltak, vagy megszülték a gyereküket. Olyan pszichológiai következményekkel is szembe kellett nézniük, mint a poszttraumás stressz-szindróma, a depresszió, a gyógyszer- vagy az alkoholfüggés. Az erőszak során sokan komoly fizikai sérüléseket is szereztek.

A háborúnak, a fegyveres konfliktusoknak mindig is volt egy hipermaszkulin színezete. Ez enged teret a nők elleni erőszaknak is?

A militarizmusnak van egy erőszakos férfiasságot létrehozó színezete. A férfiakat meg kell arra tanítani, hogy embereket öljenek és ennek különféle módszerei vannak. Cynthia Enloe háromféle katonai nemi erőszakot különít el. Ebből kettő, az úgynevezett nemzet védelmében elkövetett, illetve rendszerszerű tömeges erőszak a nemi erőszak háborús fegyverként értelmezéséhez kötődik. A harmadik pedig a rekreációs nemi erőszak. A magyarázó elvek esetében Inger Skjelsbæk, a nemzetközi kapcsolatok másik kutatója egyfelől esszencialista magyarázatról beszél, azaz szerinte minden nő a katonai férfiasság célpontja, valamint említi egy strukturalista magyarázat is, amely egy adott etnikai-társadalmi csoporthoz tartozó nőket tekinti a katonai hadműveletek áldozatának. A harmadik magyarázat a társadalmi konstruktivista magyarázat, amely célzottan férfiasságok és nőiességek kontextustól függő kereteit elemzi, azaz, hogy egy adott társadalomban mi az elfogadott és elvárt viselkedési norma. Nyilván az olvasók is olvasták a híradást a lehallgatott telefonbeszélgetésről, melyben két fiatal orosz, férj és feleség beszélgetnek a nemi erőszakról, mint elfogadott, sőt elvárt tevékenységről.

Budapesten tervben van egy emlékmű a szovjet csapatok által megerőszakolt nők emlékére. Miért tartott ilyen sokáig, hogy elismerjék a több évtizeddel ezelőtti atrocitásokat?

A könyvemben: Elmondani az elmondhatatlant elemzem ennek a hallgatásnak az okait, melyet a “sodrodó hasadék” fogalmával írtam le: azaz a történeti és kulturális kontextustól függ, hogy mikor és mire lehet emlékezni, mit látunk meg azon a múltba megnyit hasadékon át. Eddig csak az a többéves folyamat zajlott le, hogy széles társadalmi és szakmai párbeszéd után megszületett az emlékhely pályázati kiírása és a nemzetközi zsűri kiválasztotta a nyertest. Közben született a szakmai párbeszéd előadásaiból és interjúiból egy kötet: Elhallgatva címmel, mely a háborús nemi erőszak magyarországi történetét, illetve művészi megjelenítését elemzi. A háborús nemi erőszakot a “csend összeesküvése” veszi körül: az elkövetők, az áldozatok és a tanúk is abban érdekeltek, hogy erről ne essen nyilvánosan szó. Másrészről pedig a háborús nemi erőszakot minden háborús fél felhasználja a háborút kísérő propaganda háborúban, melyben mindig a másik hadsereg katonái erőszakolnak. A budapesti emlékhely jelentősége, hogy a háborús nemi erőszak egyetemes jellegét mutatja be, úgy, hogy benne van a változtatás, az erőszak folytonosságának megtörésének lehetősége is.

Egy 1999-es tanulmányában ezt írta: “A hallgatás maga vált történelmi ténnyé” - azzal kapcsolatban, hogy abban az időben a szovjet csapatok erőszakos cselekményeiről inkább hallgattak az áldozatok, a társadalom. Mára ez hogyan változott meg, ha megváltozott? Az áldozatoknak milyen perspektívái vannak ma?

A háborús nemi erőszakról a beszédmód Susan Brownmiller 1975-ös könyvével változott meg, melyben a háborús nemi erőszakot, mint háborús fegyvert nevezte meg. Ettől kezdve lett neve a jelenségnek és története is, hiszen a kötet áttekinti háborús nemi erőszak történetét. A másik változás a volt Jugoszlávia területén, itt a szomszédban lezajlott háború, ahol szintén tömeges nemi erőszakot követtek el és kényszer katonai bordélyházakba zártak nőket. Ennek eredménye lett a nemzetközi nőszervezetek fellépése eredményeképpen, hogy a háborús bűn lett a nemi erőszak és az áldozatok kaptak pénzügyi kompenzációt. Hogy az Ukrajnát érő orosz agresszió után mi lesz azt nem lehet még tudni. De az biztos, hogy a hágai Nemzetközi Büntető Bíróság befogadta az Oroszország, mint háborús bűnös elleni vizsgálati kérelmet és folyamatosan dokumentálják a bűnöket. Sok civil szervezet is részt vesz a folyamatban és amikor béke lesz, mert béke lesz, ezek a bűnösök felelnek majd a tetteikért.

Külön kell kezelni a békeidőkben megtörtént nők elleni erőszakot és a háború alatt történteket?

A két erőszak összefügg, éppen az erőszak folytonossága miatt. A háborúkból hazatért férfiak, akiket sikerrel rávettek arra, hogy embereket öljenek és ezért korlátlan hozzáférésük volt az ellenség feleségeinek, húgainak és leányainak a testéhez, nagyon nehezen tudna beleszokni a hétköznapokba. A családon belüli erőszak mindig növekszik, és a háborús erőszak így bekerül a mindennapokba. Ugyan vannak civil szervezetek, akik támogatják a családon belüli erőszak áldozatait, ez soha nem lesz elég, míg a militarizmus normalizált és elfogadott ideológia. Ez lesz a nagy kérdés Ukrajnában a háború után, hogy hogyan tudják majd a tereket megteremteni, ahol a militarizmusról kritikusan és érdemben lehet majd beszélni. Ha ez nem történik meg, akkor az egész társadalom, de főleg a nők vesztenek.

Szerző: Csibra-Kaizler Tamara