Ott rejtőzik a szomorúság, öröm, csalódottság, az álmok, és a változás - A hét könyve: Tranzit
Rachel Cusk óriási sikerű Körvonal- trilógiájának második része továbbra is a főhőst, Faye-t követi, ahogyan a válása után újraépíti az életét és saját magát – most éppen Londonban. Cusk gondolatfolyam-szerű regénye a kortárs irodalom egyik legkülönlegesebb alkotása, amelyben egyesül a próza, a társadalmi kritika és lélektan is.
Ezeket láttad már?
Szeretné tudatni velem, hogy a horoszkópom rövidesen bekövetkező fontos tranzitot jelez
– a történet egy minden kontextus nélküli asztrológiai elemzést tartalmazó e-maillel kezdődik, a küldő kisebb pénzbeli kompenzációért cserébe elárulja milyen fordulatokat lát az írónő életében. Kis idő elteltével Faye végül fizet, hogy megtudja mit jósolnak neki a csillagok. Akármennyire is nevetséges lehet egy online asztrológus, Faye mégis egy kapaszkodót lát benne: fel tud majd készülni a hamarosan bekövetkező változásokra – azokból pedig akad bőven.
Londonba költözik a válása után és elhatározza, hogy felújít egy végtelenül romos és rossz állapotban lévő házat; nem feltétlenül azért, mert beleszeretett az ingatlanba, hanem inkább, hogy bebizonyíthassa, hogy ő maga képes a romló dolgok megjavítására. A regényben az egyoldalú beszélgetések mellett a felújítási munkálatok többször fókuszba kerülnek, és persze olvasás közben elgondolkodhatunk, vajon Faye számára mi mindent szimbolizál a csodaszép állapotú házak szomszédságában fekvő elhanyagolt épület, amit ő most már otthonnak hív?
Egy korábbi interjúban, Cusk határozattan kijelentette, hogy nem hisz már az irodalmi karakterek létezésében. A viktoriánus regényektől kezdve rajongás vagy éppen gyűlölet övezte a történetek szereplőit, de a kanadai-brit írónő szerint a kortárs hagyományból már eltűnni látszanak a klasszikus karakterek. Így, formabontó módon, csak monológok alapján mutatja be történetben felbukkanó szereplőket; hosszú és változatos gondolatmenetekkel hozza közelebb a körülöttünk lévő világot. Néhol zavaró lehet a leíró részek hiánya, ugyanakkor, mi határozza meg a karakterünket? Hogy mit adunk magukból másoknak. Az apró elszólások, a verbális és nonverbális jelek, a környezetünk. Ez a kérdéskör Cusk munkásságának fő mozgatórugója: megtalálni az embert és az életét egy-egy mindennapi interakcióban.
A Tranzit egyik legszembetűnőbb sajátossága, hogy Cusk mennyi különböző hangon képes hitelesen megszólalni. Legyen szó jól menő íróról, külföldi vendégmunkásról vagy éppen régi barátról, a szereplők mind autentikusan hatnak, egy percig sem mesterkéltnek. Érdekesség még, hogy Faye említett gyerekei sosem tűnnek fel a történetben, mindig csak a gondolatai mezsgyéjén léteznek. Talán a néma passzivitása összeférhetetlen lenne az anyasággal, és Cusknak muszáj lenne kicsit többet is felfednie a rejtélyes főhőséből – és ezt ő direkt nem akarja.
A regényben még sok ilyen tudatos művészi döntés tűnik fel, éppen azért a Körvonal- trilógia az utóbbi évtized egyik legóvatosabb és átgondoltabb irodalmi projektje. Cusk könyveit lehetetlen a modern világban elsajátított módon behabzsolni, muszáj lelassítani és érzékenyen befogadni a történetet. Bár első blikkre úgy tűnhet, hogy csak pár hiányos párbeszédet olvasunk, mögöttük mégis ott rejtőzik az emberek szomorúsága és öröme, a csalódottság és az álmok, és persze, ami mindennek a motorja – a változás.
Szerző: Csibra-Kaizler Tamara
