A botrányos elegancia mestere – Santhó Imre divatfotói újra reflektorfényben a Capa Központban
Santhó Imre neve sokak számára ismeretlenül cseng, mégis a divatfotózás történetének egyik legizgalmasabb, legmerészebb alakja volt. Az 1920-as és 30-as években Berlin művészvilágát meghódító magyar fotós képei egyszerre provokatívak és elegánsak, játékosak és kifinomultak. Most, évtizedekkel később, a Capa Központban újra életre kelnek az alkotásai az Elegancia és kísérletezés című kiállításon, amely 2025. november 23-ig látogatható.
Ezeket láttad már?
Santhó Imre művészetének lényege az, hogy soha nem félt a határokat feszegetni – sem technikailag, sem témaválasztásban. Aktrajzai és divatfotói korának erkölcsi normáival ütköztek, mégis rendkívüli érzékkel ragadták meg a női szépség és önkifejezés szabadságát. Ma, amikor a vizuális kultúra minden eddiginél gyorsabban változik, Santhó képei újra aktuálisak: egyszerre múltidézők és meghökkentően modernek.
A feledésből visszatérő legenda
Santhó Imre – vagy ahogy külföldön ismerték, Imre von Santhó – a 20. század első felének egyik legsokoldalúbb magyar művésze volt. Grafikusként, illusztrátorként és divatfotósként is tevékenykedett, Berlinben pedig a korszak legnagyobb magazinjai közölték a képeit. A fotográfus számára a fényképezés nem csupán dokumentálás, hanem kísérletezés volt: különféle fény-árnyék játékokat, tükröződéseket, szokatlan kompozíciókat használt, amelyekkel drámai, mégis harmonikus hatást keltett.
Miközben Magyarországon alig ismerte valaki, Németországban és Franciaországban divatikonok, színésznők és modellek álltak a kamerája elé.
Santhó Imre művészete különleges helyet foglal el a fotótörténetben, mert hidat képezett a grafika, az illusztráció és a divatfotózás között. Művei nem csupán ruhákat, hanem hangulatokat és karaktereket örökítettek meg, így a nőiességet a maga komplexitásában mutatták be – távol a puszta reklámfotók világától.
A Capa Központ Elegancia és kísérletezés című tárlata ennek a különleges életműnek állít emléket. A kurátor, Gáspár Balázs többéves kutatómunkával gyűjtötte össze Santhó Imre műveit a világ különböző archívumaiból. A kiállítás nemcsak fotókat, hanem illusztrációkat, plakátokat és magazinborítókat is bemutat, hogy teljes képet adjon az alkotó vizuális világáról.
Döbrösi Laura: „Soha nem késő kimondani a kimondatlan dolgokat”
A botrány és a bátorság művészete
Santhó Imre pályáját már a kezdetektől kísérte a provokáció. Aktrajzai és nőábrázolásai sokakat megbotránkoztattak, mert a kor ízlésvilágától eltérően nem a szemérmet, hanem az önazonosságot és az erőt hangsúlyozták.
Az 1920-as évek Berlinje azonban a művészeti forradalmak ideje volt: itt született a kabaré, a dadaizmus, a Bauhaus – és ebben a vibráló közegben Santhó is megtalálta önmagát.
Fotói a női test szabadságát ünnepelték, mégsem váltak öncélúvá. Finom eleganciával, a fények és árnyékok játékával komponálta meg képeit, amelyek egyszerre voltak érzékiek és intellektuálisak. Egy korabeli német újságíró, Werner Suhr 1936-ban így írt róla: „Santhó olyan divatképeket készít, amelyeket még azok is örömmel vizsgálnak, akiket a legkevésbé sem érdekel a divat.” Ez a mondat talán mindent elmond arról, milyen messze mutatott előre Santhó Imre művészete.
A fotográfus Berlin mellett Párizsban, Londonban és Bécsben is dolgozott, és gyakran utazott fotózni Dubrovnikba vagy Budapestre is. A városi utcák, a repülőterek, a tengerpartok és a történelmi épületek mind inspirálták. Képein feltűntek teniszező, síelő vagy golfozó modellek is – Santhó számára a mozgás, az életöröm és a modern nő szimbóluma volt a sport.
A kiállítást Csalár Bence divatszakértő nyitotta meg, aki szerint Santhó munkássága bizonyítja, hogy a divat túlmutat a felszínen. „A minőségi ruhák viselete egyfajta kortalanságról és a minőség iránti tiszteletről árulkodik” – mondta a szakértő, hozzátéve, hogy a mai gyors fogyasztásra épülő fast fashion világában különösen fontos visszatekinteni azokra az időkre, amikor a ruha még önkifejezés és státusz volt, nem pedig eldobható termék.
Csalár szerint Santhó képei segítenek újraértelmezni a divat szerepét a kultúrában: nem csupán ruhákat mutatnak be, hanem gondolatokat közvetítenek a szépségről, az önazonosságról és az időről. „Ez a kiállítás inspirál, mert megmutatja, hogy a divat képes művészetként működni – és hogy egy magyar művész már közel száz éve képes volt ezt a gondolatot megfogalmazni” – hangsúlyozta.
A festőnő, aki megelőzte a férfiakat: Hilma af Klint 50 évig tartotta titokban a jövő művészetét - és a világ csak most kezdi érteni
A kurátor felfedezése és a múlt rekonstruálása
Gáspár Balázs kurátor teljesen véletlenül bukkant rá Santhó Imre nevére egy német múzeum digitális archívumában. A közel 140 fotóból álló kollekció lenyűgözte: a képek különleges technikákkal készültek, a modellek pózai pedig természetesek és modern hatásúak voltak. Ez indította el a kutatást, amelynek során Balázs budapesti, berlini és párizsi levéltárakban próbálta felkutatni Santhó életének darabkáit.
A rekonstruált életútból kiderült, hogy Santhó nemcsak fotós, hanem illusztrátor, reklámgrafikus, sőt tanár is volt. Dolgozott filmplakátokon, irodalmi illusztrációkon és karikatúrákon is – minden, ami a vizuális művészethez tartozott, érdekelte. Munkamódszerében a kísérletezés volt a kulcsszó: sosem elégedett meg azzal, amit már tudott, mindig új szögekből, új anyagokkal, új beállításokkal próbálkozott.
Balázs szerint a legnagyobb kihívás az volt, hogy Santhó Imréről alig maradt fenn információ. „Töredékes adatokból kellett összerakni egy életművet” – meséli. Mégis sikerült olyan képeket találni, amelyek művészileg és technikailag is kiemelkedőek. A kurátor szerint Santhó a maga korában alkalmazott művész volt – de az a tény, hogy ma galériában, műtárgyként tekintünk a képeire, új értelmet ad a munkásságának.
Az örökség, amely új fényt kapott
Santhó Imre története egyszerre tanulságos és inspiráló. Megmutatja, hogy a művészet nem feltétlenül attól maradandó, hogy az alkotó életében elismerik – hanem attól, hogy évtizedek múltán is képes hatni. Az Elegancia és kísérletezés kiállítás pontosan ezt teszi: újra láthatóvá teszi egy elfeledett zsenit, akinek képei ma is frissek, kortársak, és mélyen emberiek.
Ha Santhó Imre látná, hogy munkáit ma egy rangos fotógalériában csodálják, talán csak legyintene, és visszatérne a kamerája mögé. Mert számára a fényképezés soha nem volt öncélú dicsőség – hanem életforma, játék, felfedezés.
A Capa Központ kiállítása ennek az életformának állít emléket: annak a szabadságnak, amelyet a művészet, a divat és a kreativitás adhat. Santhó Imre képei pedig ma is azt üzenik: az elegancia nem a szabályok követése, hanem a bátorság, hogy megszegjük őket.
