Tény, hogy a brit kiráyi család valósággal ledominája az összes többi európai kiráyi családot, jobban mondva egyelőre még szívesebben fogyasztjuk a róluk szóló híreket, de nem ér efelejteni, hogy mellettük jó néhány kortárs királyunk, királynőnk, hercegünk és hercegnőnk akad. A Netflix kínálatában megtalálható Young Royals, magyarul Szerelem vagy kötelesség fiktív szereplőkkel ugyan, de nagyon izgalmas kérdést vet fel a svéd királyi családdal kapcsolatban: mi történik a monarchiával, ha a koronaherceg, vagyis a trónörökös a saját neméhez vonzódik?
Ezeket láttad már?
2021 júiusában indult útjára a Young Royals című Netflix sorozat, ami 2024 tavaszán ért véget. A három évadból álló széria érdeme nem csak az, hogy méltósággal zárta le a történetét, nem húzta feleslegesen csak azért, mert szerettük, és ha rajtunk múlik, még évekig néztük volna, hanem az is, őrülten jó kérdésekkel provokált.
Mi történne egy monarchiával, ha a trónörökös vállaltan meleg lenne?
Történetünk főhőse Wilhelm, a svéd kiráyi család másodszülött hercege, aki már a tartalékos szereppel járó szorongással sem nagyon tud megbirkózni. Hát még azzal a fordulattal, amikor egy szigorú internátusba kerül, és beleszeret egyik osztáytársába, Simonba.
Kapcsolatukról hamar kiderül, hogy sokkal több egyszerű románcnál, de a történet csak azután eszkalálódik igazán - már az eső évadban -, amikor intim felvételeket tesz róuk közzé August, a királyi család távoli, de annál frusztráltabb tagja, aki sokkal több hatalomra és befolyásra vágyik, mint amennyi borítékohatóan jut neki az uralkodó család játékterében.
Ez a csodaszép 20 éves lány lesz egy nap Norvégia uralkodója: Ingrid Alexandra norvég hercegnő jelenleg sorkatona
A kérdés, miszerint mit kezd a monarchia egy vállaltan a saját neméhez vonzódó herceggel, már önmagában, ezen a ponton is rém izgalmas lenne, a Young Royas azonban csavart rajta még egyet, amikor egy végzetes autóbalesetben életét veszti a koronaherceg, Wilhelm bátyja, így a másodszülött kerül előre a trónöröklési rendben.
A valóság sosem eltussolható
A legtöbb sorozat elköveti azt a komoly hibát, hogy történik valami kardinális dolog, ami felett a későbbiekben indokolatlanul átsiklik - de nem a Young Royas, ami gyakorlatilag három évadon keresztül tűpontosan végig vezeti, melyik szereplő életében mit okozott a kiszivárgott felvétel.
Közben nem válik sem unalmassá, sem bántóan kioktatóvá, de úgy tartja asztalon a bűn és bűnhődés, na meg a felelősségvállalás tematikáját, hogy az mindenki számára tanulságos.
August, aki mindent elkövet, hogy helyzetbe kerüljön, szemtelen csínytevőből címeres és nagybetűs antikőssé válik a felvétel kiszivárogtatása után, akit a királyi család árulónak tart, a társaság pedig gyakorlatilag kiveti magából. A helyzete kényességét csak tovább fokozza, amikor a befizetetlen tandíját maga a királynő rendezi, ez azonban csak azután derül ki számára, hogy az intim videót már feltöltötte az internetre - a helyre, ami soha nem felejt.
Látszólag az állandó szorongással küzdő Wilhelm van a legnehezebb helyzetben, ő ugyanis beszorul a kötelesség, a monarchia szolgálata és a saját vágyai megélése közé, amit tovább fokoz, hogy édesanyja mentális és egészségi állapota egyre csak romlik az évadok során, míg el nem jutunk arra a pontra, ahol gyakorlatilag bármelyik pillanatban kénytelen átvenni az uralkodó szerepét.
Olyan kincsekre bukkantunk a Disney+ felületén, amiről mindenkinek tudnia kell
A történtek legnagyobb elszenvedője azonban mégis Simon, aki eleve idegenként, ösztöndíjasként érkezett az elitiskolába, ahol szociként gúnyolják. Ő testesíti meg a saját erejéből előrejutó, mindenért megdolgozó népet, aki idővel egyre határozottabban vallja, hogy meghaladtuk a monarchia intézményét, ami nem veszi figyelembe a nép akaratát. Annak a monarchiáét, amit az a fiú testesít meg, akibe történetesen beleszeretett.
Wilhelm és Simon kapcsolata tehát többszörösen nehezített pályán mozog, nem csak társadalmi helyzetükből, de a világlátásukból fakadóan is. Arról nem is beszélve, hogy Simon egyik pillanatról a másikra válik a monarchiapártiak és a homofóbok haragjának célpontjául („elveszed a királyunkat!”), és lesz tárgya az online és végül az offline bántalmazásoknak.
Igen, egy romantikus film is rámutathat, hogy az erőszak ott is felbukkan, ahol nem számítunk rá - A Velünk véget ér című mozi egy nőjogi aktivista nézőpontjából
Míg a monarchia rendszere ugyanis védelmezi a trónörököst, addig ebből a burokból nagyon kevés jut Simonnak és a családjának, sőt, a történet odáig fajul, hogy Simon egyetlen eszköze, ha megszűnik gondolkodó entitásként létezni: nem posztolhat a közösségi médiában, nem járhat tüntetésekre, tehát semmit nem tehet, legyen az bármilyen ártalmatlan is, amire válaszreakció létezik.
A néző hamar megérti: az online bántalmazáshoz bőven elég, hogy létezel, és a létezésed önmagában sért egyfajta világrendet. Mert a leendő uralkodók mind heteroszexuálisok, termékenyek, csodálatosak, kiegyensúlyozottak, és teleszülik/nemzik a jövőt hercegekkel és hercegnőkkel, ezzel is bebiztosítva a rendszert. Érdekes, hogy a sorozatban pont a fiatalabb nemzedék ízlelgeti azokat a kérdéseket, melyek nem lesöprik, hanem tovább gondolják a provokatív kérdést: most akkor lehet, hogy két királyunk lesz?
Hatalmukban áll változtatni?
A sorozatban többször is felbukkan a kérdés, Wilhelm miért nem él azzal a nagyszerű lehetőséggel, hogy olyan marginális kérdéseket vihet a nyilvánosság elé, amiben érintett, és ami komoly előrelépést jelentene a társadalom számára.
„Nem vagyok sem férfi, sem nő” - Miért sérti úgy a társadalmat, ha valaki nem binárisnak tartja magát?
Az alapvetőn aktivista karakterű Simon többször is felveti a lehetőséget Wilhelm előtt, hogy a számára teljesen érdektelen, de annál férfiasabb sport kötelező népszerűsítése helyett beszéljen például a fiatalok mentális egészségéről vagy az LMBTQ+ közösségek helyzetéről.
Változol vagy vége!
Azonban nem csak a monarchiát, annak belső szabályait és értelmét teszi mérlegre a sorozat, de mindent, ami a hatalomhoz fűződik. Az internátus például a bezárás szélére kerül, mert számos olyan esetre derül fény a nyilvánosság előtt, ahol elsőéveseket bántalmaztak és traumatizáltak az idősebb hallgatók a beavatásaikon.
Olyan hallgatókat, akiknek már a szüleik is ide jártak, és akik ugyanezen mentek keresztül, majd ugyanezt tették másokkal, tehát egyfajta normalizálódott bizarr örökséget cipelnek. A hallgatók maguk is bizonytalanul, de egymás után számolnak be az iskolában uralkodó rendszerszintű homofóbiáról és rasszizmusról, aminek - hiába az iskola társadalomban betöltött magas pozíciója és tekintélye - mennie kell.
Provokatív és valid kérdésekből tehát sok jutott, és biztosíthatunk róla, ha van sorozat, ami nem él vissza az időddel, a figyelmeddel és az igazságérzeteddel, akkor az a Young Royals.
