A Somossy Orfeum extravagáns karaktere

A világjáró Barrison-lányok különleges színfoltjai voltak Somossy Károly orfeumának. Az Operettszínház ősbemutatójában Fekete-Kovács Veronika, Kardffy Aisha, Drahos Evelin, Felkai Flóra, Szente-Laboda Zsanett és te alakítod a kissé frivol hölgyeket a színpadon. Hogyan érzed magad ebben a nem mindennapi szerepben?

Nagyon jól, már csak azért is, mert újra Bozsik Yvette-tel dolgozhatok! Háva karaktere és a Hegedűs a háztetőn világa után egészen más miliő tárult elém Az Orfeum mágusában. Bevallom őszintén, izgalmas tapasztalat számomra, hogy a színház vezetése Ethel, a még Somossy mércéje szerint is kissé könnyelműnek tűnő Barrison-lány szerepében számít rám.

Meglepett, hogy a korábbi, Marc Chagallt idéző, szinte mesebeli jelmezed után hirtelen térdig érő fűzős csizmában, csábos harisnyában, rózsaszín fodros szoknyában rohansz be a többiekkel együtt a nézők elé?

Váratlanul ért, hogy engem választottak, de örömmel fogadtam! Amikor megismertük a zenét, a szöveget és megláttuk a kosztümöket, rájöttem, hogy új személyiségjegyeket fedezhetek fel magamban. Yvette kifejezetten azt kérte, hogy legyünk gátlástalanok, ami nem csoda, mert ezek a lányok a maguk korában meglehetősen szabadosak voltak. A műsorszámukkal bejárták az egész világot, és ki tudja mi minden történt velük, miután leléptek a színpadról... Orbán János Dénes szövege több helyen is utal a könnyelműségükre, de annak ellenére, hogy extravagáns karakterekről beszélünk, nem valamiféle feslett, züllött, romlott csitrikként lépünk a nézők elé, éppen ellenkezőleg: erotikától fűtve, mégis inkább a nőiességüket mutatjuk meg az előadásban.

Az Orfeum mágusa az első bemutatód az operett műfajában. Érdekes, hogy bő két éve, a Pesti Broadway Musical Stúdió görög szerzők drámáiból összeállított vizsgájában, prózában is erősnek tűntél számomra. Nem gondolkodtál el azon, hogy tovább képezd magad ezen a területen is?

Dehogynem, sőt, Szendy Szilvi és Kékkovács Mara, akik mások mellett tanáraim voltak a Stúdióban, megerősítettek abban, hogy érdemes prózával is foglalkoznom. Ettől függetlenül nagyon élvezem a zenés szerepeket, és az idei évadban sok-sok nagyszerű feladatot kaptam Kiss-B. Atillától és a színház vezetésétől. Akár zenei, vagy prózai képzésről esik szó, igyekszem komplexen rálátni a szakmámra, és elsajátítani minden ismeretet, ami a hasznomra válhat.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az előadásaid mellett jelenleg is drámainstruktornak tanulsz a Színház- és Filmművészeti Egyetemen...

Fotó: Budapesti Operettszínház - Janus Erika fotója

Az Egyetemre is azért jelentkeztem, mert vágytam arra, hogy a tanulmányaim által megnyíljon számomra egy új kapu, amin kitekintve megint csak más nézőpontból látom a színház egészét. Boldog vagyok, mert – ahogyan Pesti Broadway Musical Stúdióban – az SZFE-n is tanárom Kiss-Balbinát Judit, akit fantasztikus szakembernek tartok, és persze az idősebb kollégáktól is rengeteget tanulok, ami gazdagítja a színpadon megformált szerepeimet is.

Számos főszerepet játszol az Operettszínházban, az énekhangodat is folyamatosan karban tartod, érdekelnek a prózai műfajok és mindemellett egyetemistaként is helytállsz: hogyan képzeled el magad öt év múlva?

Gondolom, hogy sokakban felmerülnek vágyott szerepálmok a pályájuk során, de úgy tűnik, én kivétel vagyok. Nagy örömmel játszom Hávát, Alice-t, Emma Carew-t és Ethelt is. Illetve, talán egyet mégis megemlítenék... Eliza Doolittle személyiségét közel érzem magamhoz. Többször elolvastam G. B. Shaw Pygmalionját, ami a musical alapja, és valószínűleg az fogott meg igazán Elizában, ahogyan kis virágárus lányból szépen lassan átalakul a művelt, előkelő társaság hercegnőjévé. Természetesen továbbra is az Operettszínház társulatához szeretnék tartozni. Én itt érzem jól magam, biztos kezekben vagyok, szép feladatokat bíznak rám, amiért hálával tartozom, és a kollégák, a munkatársak is végtelenül segítőkészek. Egyszóval: boldogan megyek be az Operettszínházba, minden nap.