2009. április 29.
Be kell látnom, hogy egész életemben, csak a szép dolgok vonzanak. Tudom, sokféleképpen lehet valami az, de az én figyelmemet kimondottan csak az esztétikai értelemben vett szépség tudja lekötni. Mielőtt valaki félreértené, ez nem azt jelenti, hogy sekélyes vagyok és a belső dolgokra nem adok. Csupán mindenki mást lát meg. Sokszor előfordul velem, hogy az utcán, a bevásárlóközpontban, vagy a metrón látok egy nagyon csinos vagy érdekes arcú lányt, azonnal arra gondolok, vajon modellkedik? Aztán több dolog miatt elvetem a felvetést. Engem eddig megélt 22 évem alatt háromszor akartak "felfedezni". Ebből egyet találtam érdekesnek, amikor 16 évesen anyukámmal a Westendben vásároltunk, egy olasz férfi jött oda hozzánk. Két éve laktam itt, eléggé megszeppentem, így érthetően nem én vezényeltem a beszélgetést. Nagyon kedvesen invitált egy külföldi ügynökséghez. Oda adta a névjegykártyáját, megkérte anyámat, hogy hívja fel és utazzunk ki. Végig velem lehet, ne féljen, tisztességes, lát bennem lehetőséget...nagy karrier...blabla. Hogy most itt írogatok nektek, abból gondolom, rájöttetek, hogy soha nem utaztam el oda. Habár az elején véletlenül sem érdekelt, később, úgy egy hónap múlva újra eszembe jutott a dolog, és akkor úgy éreztem, ha nem mehetek meghalok. Ma mégis élek, és mégis közöm van a divat világához. (Még, ha csak egy kis szeletkék is kaptam.) De mi tesz valakit jó modellé? A "nagyokat" mind felfedezték. Rengeteg önjelölt van és ma már mindenki azt hiszi, hogy biztosan az Ő arcát keresik, csupán rossz helyen járnak a "modellvadászok". Ez nem jelenti azt, hogy ha nem a Mekiben szólítanak le, akkor már semmi esélye az embernek. Viszont sokszor azokból lesznek a legjobbak, akik sohasem álmodoztak róla. De mi van azokkal, akik annyira akarják? Talán mégiscsak jelentkezzenek. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy csak igényes, jó nevű ügynökségnél próbálkozzatok! Főként azért, mert ilyen-olyan módon több silány - egyszerre 300 lányt futtató - 80 ezer portfóliót készíttető- közben hostessnek kiközvetítő céget megismertem. Ha nem tudjátok hova, akkor nyissátok ki az újságunkat és lessétek meg a kreditben (a divatanyag szélén levő kis stáblista), hogy az adott modellt melyik ügynökség közvetítette ki. Higgyétek el, ebben az esetben 100 %-ig számít a "brand". Egyébként sok ismerősöm jár hasonló cipőben. Tizenöt éves korukban kezdték a vágyakozást, de még nem voltak a Vogue címplaján, sőt még külföldre sem jutottak ki bemutatóra. Ma pedig már mindegyikük 22-24 és valószínűleg nem is fognak. És igen, ez egy szomorú sztori.
Ezeket láttad már?
