Születésnap

Elég önző vagyok ahhoz, hogy Michael Jackson halálával kapcsolatban is csak saját magamra tudjak gondolni. Most, hogy elment az, az ember, akinek mai napig az mp3 lejátszómon van több száma, elkerülhetetlenül eszembe jut, hogy csessze meg, öregszem. Valószínűleg számomra is elkezdődik az a folyamat, amikor a hírességek, akikért anno oda meg vissza volt az ember, elkezdenek megvénülni, eltűnni, és meghalni. Én ténylegesen öregszem. Most van a születésnapom és izgatottan várom, hogy akkor ma feltűnik-e végre egy ránc, vagy löttyedtebbnek látom-e majd valamimet. Aztán egyelőre semmi. Szóval lenne még pár évem? Jól hangzana, ha most azt írnám, hogy akkor rohanok és meglepem magam valami tuti drága kezeléssel, hátha ezzel bebiztosítom magam egy időre, de nekem még nagyon nem kell félnem. Amit ma meg fogok tenni magamért, az az, hogy elmegyek egy fincsi masszázsra. A barátom testvérének vannak a földön a legcsodásabb kezei, ráadásul iszonyú jó pasi.(Szerencse, hogy ikertestvérek. :P) Nála jobb masszőrt még nem találtam, és ha ma szerencsém lesz, akkor puszira számítja fel nekem. Egyelőre nem vagyok egyetlen kezelésnek sem híve, de azt gondolom, hogy a masszázs szabaddá tesz. Amikor a masszőr hozzám ér, amellett, hogy detonizálja az izmaimat, szinte azonnal feloldja a feszültségeimet. A könnyű zene mellett azonnal megszabadulok a belső terheimtől és már úgy szállok le az asztalról, hogy minden gondom ott hagyom. Utána mindig 20 percig állok a zuhany alatt és tesztelgetem, hogy tényleg én emelgetem-e a karjaimat, nem pedig valami külső erő. Ennél nem sok jobb dolgot tudok elképzelni és nem is akarok. Hétvégén pedig összeülök a barátnőimmel iszogatni, meg bulizni. Ekkor biztos rájövök majd arra is, hogy mennyire fiatal is vagyok még, de azért igyekszem majd a "köszönöm, de nem kérek többet"-szöveget is minél többet hallatni. :) Már reggel annyi köszöntést kaptam, hogy nem tudom, hogy hová legyek örömömben. A legjobb érzés és ami a legszebbé teszi az embert, az az, amikor tudja, hogy sokan szeretik.