Baumann Eszter Anna: ˝A zeneszerzés számomra olyan, mintha egy másik dimenzióba lépnék¨

Egy rockbandában zenélsz. Első látásra nem biztos, hogy mindenkinek ez a műfaj ugrik be rólad. Mi vonz ebben annyira?
Szerencsére egyre több nő bukkan fel a rockzenei palettán, de még mindig férfias stílusnak van kikiáltva a metál zene. Én úgy gondolom, hogy egy művészeti stílust nem lehet "nőiesnek", vagy "férfiasnak" felcímkézni, a lényeg, hogy őszintén ki tudd fejezni benne azt, amit érzel, vagy amit gondolsz. Számomra a rockzene a legmegfelelőbb és leghatásosabb eszköz arra, hogy nyomot hagyjak magam után, ez pedig sohasem volt kérdés: amióta először a kezembe vettem a basszusgitárt, tudtam, hogy ez lesz az én utam.

A basszusgitár egy férfias hangszer. Vagy nincs is ilyen kategória?
Szerintem pont ellenkezőleg! A basszusgitár alakja, a teste, a zenén belül kitöltött megbízható pozíciója épphogy számomra rendkívül nőiessé teszi. Nélküle pedig úgy érezném, hogy meztelen vagyok a színpadon.

Mióta foglalkoztat a nőiség témája?
Nemcsak a termékeim készítésekor, hanem a dalszerzésben is igyekszem a női energiákra hangolódni. A zenekarom, az Ann my Guard idén tíz éves, eddig két lemezt sikerült letennünk az asztalra. Az első albumon a Hold allegóriáján keresztül prezentáltam a nővé válás fázisait, a frissen kijött Ourania című nagylemezen pedig egy univerzálisabb utazásra hívom a hallgatóságot. Igyekszem minden téren kiélvezni azt, hogy nőnek születtem, habár nem sokan foglalkoznak ezzel a témával a rockzenében, de vallom, hogy nehéz, ugyanakkor hatásos színtérnek bizonyul ez a műfaj arra, hogy maximálisan kiadjam az érzéseimet magamból.

Miben segít neked a zene?
A zeneszerzés számomra olyan, mintha egy másik dimenzióba lépnék, és lehullana minden lánc, ami terhet jelent nekem. Illetve olyan üzeneteket fogok be általa, amelyek segítségével szeretném az embereket kiragadni a felszínes mindennapi dolgokból és lelkileg feltölteni őket.

A bandád tagjai fiúk, de te vagy a "frontember"; nem nehéz nőként összefogni egy zenekart?
Mivel többnyire fiúkkal jöttem ki jobban kislány korom óta, ezért adta magát, hogy fiúkkal is zenéljek együtt. Sosem fordult meg a fejemben, hogy ezáltal hátrányban lennék, a kölcsönös tisztelet egy zenekaron belül, nemtől függetlenül alapvető dolog kell, hogy legyen. Azonkívül Norbival, Benivel és Krisztiánnal igazi barátok vagyunk, ez pedig pluszban hozzátesz a szakmai kapcsolatunkhoz. Egyetlen szituációban szoktam csak "nőiesen" felkapni a vizet, amikor a turné sokadik napján úgy néz ki a turnébusz, mint egy csatatér!

Miről szólnak a szövegeitek és honnan merítesz ihletet ezek megírásához?
Egy nagylemezt mindig egy bizonyos koncepcióra fűzök fel, ráadásul imádom metaforákba csomagolni a mondanivalóm, úgyhogy hosszas, többnyire szépirodalmi és vallástörténeti kutatómunka előzi meg a dalszövegírást. Kivételt képez az, amikor szerelmi bánatom van, s habár ott is igyekszem a szimbólumok mögé elrejteni az érzéseimet, általában órák alatt sikerült demóra venni egy komplett dalt, szóval az elég gyorsan megy.

A koncertjeiden csodás, jelmezszerű ruhákban, szupernőiesen lépsz fel, a sminked is mindig látványos és kifogástalan. Ez egy tudatos koncepció része?
Igen, nagyon fontos számomra a megjelenés, a vizuális koncepció a zene mögött. Éppen ezért büszkén viselem a különböző magyar tervezőnők és iparművészek kreációit a színpadon, illetve a klipjeinkben. Itt kiemelném Fink Evelin (EVELIN FINK) és Csíki Szfianna (Szifianna Jewelry) nevét, akikkel mindig óriási élmény az együttműködés. A sminkjeimet pedig én készítem el, bevallom, ez az egyik hobbim.

Szerinted milyen egy "fesztiválbarát" smink az idén?
Nagyon örülök annak, hogy visszatértek a 90-es években oly gyakran viselt matt bogyószínű, illetve sötét rúzsok. A merész ajkak remekül mutatnak a koncerttéren, csakúgy, mint egy gazdagon pigmentált, extrém fénnyel bíró highlighter. Illetve nyáron elengedhetetlen még a sminkfixáló spray, amivel sohasem spórolok, és amit bátran ajánlok másnak is, főleg ha egy forró nyári programra hivatalos.