A szépség pénz kérdése?
Napjaink szépségideáljának megközelítéséhez szinte elengedhetetlen a botox, valamilyen feltöltés vagy más orvos-esztétikai beavatkozás. Ezzel pedig nemcsak az változott meg gyökeresen, amit szépnek gondolunk, hanem a szépség minden eddiginél jobban kiváltsággá vált.
Ezeket láttad már?
A szépség és a jómód mindig is kéz a kézben jártak, az egyes történelmi korok ideáljai mindig az előkelőket szolgálták, az ő alapvető jellemzőikre épültek. A reneszánsz idejében például a hófehér bőr jelentette a szépség netovábbját, ami természetesen a fizikai munkát végzőknek, a mezőgazdaságban dolgozóknak nem adatott meg. Így a szépség akkor is összefonódott a gazdagsággal. A XX. században pedig épp az ellenkezője alakult ki, a napbarnított bőr vált divatossá. Ha valakit lebarnult bőrrel látunk, akkor többnyire arra gondolunk, hogy sok szabadideje és nyaralásra fordítható anyagi forrása van.
Az ilyen trendek mellett a szépség természetes eloszlása mostanáig a véletlen, a genetika műve volt, így demokratikusan működött. Mára viszont a különböző orvos-esztétikai kezelések egyre elterjedtebbek lettek, így a természetes adottságok a korábbi szépítő lehetőségeknél – manikűr, megcsinált frizura, formázott szemöldök, satöbbi – nagyobb mértékben átformálhatók, javíthatók, ha valakinek telik rá. Ezt pedig sokan ki is használják: a statisztikák szerint Amerikában 2019 és 2020 között 54 százalékkal nőtt a botox kezelések aránya, a feltöltéseké pedig 75 százalékkal. A britek sem maradnak el, a szigetországban 2020-ban 70 százalékkal többen jelentkeztek feltöltéshez konzultációra, mint korábban.
A számok növekedése mellett az is egyre elterjedtebb és köztudottabb, hogy a szépségükért ünnepelt sztárok sem csak a genetikának köszönhetik a külsejüket. A social media felületeken is gyakoriak az előtte-utána képpárok, olyan hírességekről is, mint Bella Hadid vagy Kylie Jenner. Az ő példájuk is mutatja, hogy egyre inkább a pénz a meghatározó a vágyott szépség elérésében, nem a szerencsés adottságok.
Ez a tendencia azért is jelentős, mivel napjainkban az arcunk talán fontosabb, mint valaha: a számos felületre posztolt szelfik és a zoom meetingek korában az arcunk önmagában több figyelmet kap, mint korábban. Ezzel pedig olyasmivé vált, amibe megéri pénzt fektetni. A magasabb társadalmi osztályba tartozó nőknek meg is van a lehetősége erre, egyre többen élnek is különböző beavatkozásokkal, majd élvezik ki a kedvező következményeiket. Ezek azonban csak azoknak járnak, akik a jövedelmük egy részét ilyesmire tudják fordítani. Így a kezelések vagy azok kihagyása társadalmi szakadékot hoznak létre, a szépség privilégiummá válik.
És ezzel együtt a lehetőségek is korlátozódnak. A beavatkozásokkal nem élő, kevésbé „megcsinált” nők a statisztikák szerint 40 százalékkal keresnek kevesebbet és az állásinterjúk után is 20 százalékkal nagyobb valószínűséggel hívják vissza a szépnek látott jelentkezőket. Emellett pedig megbízhatóbbnak, magabiztosabbnak és kompetensebbnek látjuk a vonzó külsejű embereket.
Amíg az ápoltság, szépségért megtehető lépések kimerültek a kozmetikus, a fodrász és más szakemberek látogatásában, addig a szépség is elérhetőbb volt. Ahogy viszont alapvetővé válnak a költségesebb beavatkozások, a kevésbé tehetősek válaszút elé kerülnek: miről mondjanak le a kezelésekért, hogyan spóroljanak rájuk. Sokan a mindennapokban szükséges termékekről is lemondanak, hogy engedelmeskedhessenek a nyomásnak, ami tökéletes arcot, szőrtelen testet és örök fiatalságot vár a nőktől. A másik út olcsóbb és sokszor ezzel együtt kevésbé képzett, ügyes „szakemberek” keresése.
Ahogy a a jól kivitelezett beavatkozások széppé tesznek és hirdetik a társadalmi státuszt, úgy a félresikerültek is árulkodók. Az eltúlzottan telt ajkak, a rosszul elkészített töltés, a nyilvánvalóan megcsinált arcok sokakból ellenérzéseket váltanak ki. Az alsóbb társadalmi rétegekben azonban gyakran elterjed a „minél nagyobb, annál jobb” elve, hiszen az egyértelművé teszi, hogy az adott személy átesett beavatkozáson, volt anyagi forrása ilyesmire.
Ezzel a kezelések is mélyítik a társadalmi osztályok közötti szakadékokat, hiszen a felsőbb rétegek szerint esztétikusnak tartott beavatkozások árát meg is kérik a szakemberek, ezzel azok státuszszimbólummá váltak. A rajtuk átesettek pedig további előnyöket szerezhetnek a szépségükkel. Ha ez nem változik meg, akkor a jövőben a szépség egyre inkább pénzkérdés lehet, ezzel „csúfságra” ítélve a kevésbé tehetőseket.
Dózsa Kamilla
