Sonkoly Zsuzsanna

„A legtöbb kapcsolatban nem a szeretet tűnik el először, hanem az odavezető út.” Hiszem, hogy a legtöbb ember nem azért szenved egy kapcsolatban, mert nem szeret eléggé, hanem mert egy ponton elveszíti az utat a másikhoz.

Család- és párterapeutaként több mint húsz éve dolgozom párokkal, családokkal és egyénekkel. A munkám során újra és újra azt tapasztalom, hogy a legmélyebb változások nem a tökéletes mondatokból születnek, hanem abból a pillanatból, amikor valaki először érzi azt: végre meghallották.

Szakmai utamat a gyermekvédelemben kezdtem, ahol tizenöt éven át családok átmeneti otthonának intézményvezetőjeként és szakmai vezetőjeként dolgoztam. Részt vettem családon belüli erőszakot átélt nők és gyermekek krízisellátásában is – ezek az évek megtanították, milyen hatalmas ereje van annak, amikor valaki az egyedül maradás helyett megtapasztalja a biztonságot. Ez a tapasztalat ma is velem van a terápiás szobában. Mert bár az élethelyzetek különböznek, a legmélyebb emberi szükségletek gyakran ugyanazok: látva lenni, megértve lenni, biztonságban kapcsolódni.

Pár- és családterapeutaként rendszerszemléletben dolgozom. Ez számomra azt jelenti, hogy nem egyetlen embert próbálok megérteni, hanem azt a láthatatlan hálót, amely összeköti a családtagokat vagy a pár két tagját. A konfliktusok mögött sokszor nem rossz szándék áll, hanem félreértett szükségletek, régi sérülések, eltérő megküzdési módok vagy generációkon át öröklődő mintázatok. A terápiában ezeknek a mintázatoknak a felismerésében segítek – mert amikor valaki megérti, mi történik kettőjük között, gyakran már nem egymás ellen, hanem ugyanazon az oldalon kezdenek dolgozni.

Különösen fontos számomra az érzelmek nyelve. Az Érzelemfókuszú Terápia (EFT) szemlélete közel áll hozzám, mert azt látom, hogy a legtöbb párkapcsolati vita mélyén valójában kapcsolódási vágy húzódik meg: az a kérdés, hogy „fontos vagyok még neked?”, „számíthatok rád?”, „biztonságban vagyok melletted?”. A munkám során gyakran kísérek párokat eltávolodás, hűtlenség, újrakezdés, szülővé válás vagy hosszú ideje hordozott konfliktusok feldolgozásában. Családokkal pedig akkor dolgozom, amikor egy gyermek tünete, egy kamasz nehézsége vagy egy élethelyzeti krízis mögött az egész családi rendszer szeretne új egyensúlyt találni.

Hiszek abban, hogy a változás nem attól történik meg, hogy valaki tökéletesen kezd kommunikálni, hanem attól, hogy újra képes biztonságosan kapcsolódni.

Különösen foglalkoztatnak azok az élethelyzetek, amelyek láthatatlan veszteségeket hordoznak: a költözés, a hazatérés, a válás, az eltávolodás, a szülővé válás, a gyász vagy éppen az ADHD-val élő családok mindennapi kihívásai. Ezekben a helyzetekben nem kész recepteket szeretnék adni, hanem segíteni abban, hogy mindenki megtalálja a saját működő útját. Talán ezért is született meg korábban a Segítség! Külföldre költöz(t)ünk című könyvem: mert hiszek abban, hogy az emberi történetekben nemcsak a nehézségek, hanem az újrakezdés lehetősége is ott van.

A GLAMOUR hasábjain olyan pszichológiai nézőpontokat szeretnék megosztani, amelyek nemcsak elgondolkodtatnak, hanem a hétköznapokban is használható kapaszkodókat adnak. Hiszek abban, hogy a szeretet nem pusztán érzés, hanem mindennapi döntések sora. Hogy lehet újratanulni egymás felé fordulni. Hogy lehet sérülésekkel együtt is teljes életet élni. A munkám lényege számomra egyszerű: átmenetileg híd lenni két ember között – amíg újra meg nem találják egymást.

„Nem azért dolgozom, hogy tökéletes kapcsolatokat építsünk. Hanem azért, hogy amikor két ember elveszíti egymáshoz az utat, legyen esélyük újra megtalálni.”