Árpa Attila: „Amit el lehet intézni, azt elintézem, és soha nem keresek kifogásokat
Rekordokat dönt meg a RTL Sztárbox című műsora, ami úgy tűnik, gyorsan és visszavonhatatlanul lett egy ország tévés feszültségelvezetője. Árpa Attila pedig megállíthatatlanul menetel előre: kétszer bizonyított, így már biztosan ott lesz a december 10-ei szuperdöntőben. A most vasárnapi, Pintér Tibor Tenya elleni mérkőzése előtt beszélgettünk vele.
Ezeket láttad már?
Nagy Ervint néhány perc alatt kiütötte, de a Pintér Tibor Tenya elleni küzdelemből is nyertesen jött ki. Árpa Attila számára gyerekkori álom vált valóra azzal, hogy szerepelhet a Sztárboxban. És ha az a feladat az, hogy megtanuljon vadászgépet vezetni, hát azt is örömmel vállalja.
A Sztárbox élő show-k előtt azt nyilatkoztad, hogy szerinted a korod lesz a legnagyobb hátrányod a ringben, amit a mentális erőddel szeretnél kompenzálni. Milyennek értékeled a felkészülésedet?
Ami tőlem tellett, azt megtettem a felkészülés során. Olyanokra értem ezt, mint az edzések száma, az életmód megváltoztatása vagy a fegyelem. Így összességében igen, mindent megtettem, hogy jó erőben lépjek be a ringbe. Azonban az edzőm, Bogdán Golyó Zsolt szerint kocsmai-bunyóhoz hasonlított a Nagy Ervinnel való mérkőzésem, és bár nem mondta ki konkrétan, hogy egy kicsit csalódott bennem, de amikor visszamentem a ringből az öltözőbe, akkor egy üres helyiség fogadott. Elment.
Egyetértettél vele, hogy nem azt hoztad a ringben, amit elvárt volna tőled?
Abban az értelemben igen, hogy azzal én is tisztában vagyok, hogy sajnos nem a box tudásom látszódott a végeredményen, mert az ott, akkor, mintha eltűnt volna. Egy másfél perces mérkőzésből semmit nem lehet megállapítani, főleg nem az erőnlétet. Viszont ha emiatt a jövőbeli ellenfelem, a többi edző, illetve a nézők alábecsülnek vagy azt gondolják rólam, hogy öreg vagyok, nem vagyok formában, nincs szuflám, az nekem csak jó. Mert így nagy meglepetéseket fogok tudni okozni.
Mi a véleményed Brasch Bencéről?
Brutálisan jó a srác, ezzel tisztában vagyok, a súlycsoport legjobbika. 7 éve boxol, én 7 hónapja. Ráadásul jóval fiatalabb nálam, kereken húsz évvel. Ezt most csak alap tényként jegyeztem meg, nem mentségnek szánom a későbbiekre nézve. De van egy humoros része az egésznek, hogy miközben készültünk a Sztárboxra, a Valami Amerika egyik forgatásán mondtam Bencének, hogy van egy olyan sejtésem, hogy mi ketten ott leszünk a döntőben.
Mi volt számodra a legnagyobb kihívás a felkészülésed alatt?
Az egyeztetés. Nagyon nehéz volt összeegyeztetni az edzések időpontjait, de nem csak azt, hanem önmagában mondjuk az alvást is. Egyszerre több projekt is futott az életemben: a Sztárbox, a fentebb említett Valami Amerika, illetve három hétből két hetet elvett a felkészülésből Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban forgatása is.
Forgattam még ezeken felül egy amerikai sci-fiben, egy kanadai történelmi filmben, és mellette színházi előadásaim is voltak. Így mindenképpen és elsődlegesen ezeket összeegyeztetni volt a legnagyobb feladat. Ez azonban csak a munka része volt, és még nem beszéltem arról, hogyan próbáltam időt tölteni a családdal, a lányommal, vagy éppen kiokoskodni, hogy magamra is legyen egy kis időm.
Ha ennyi minden volt az életedben egyszerre az elmúlt hónapokban, akkor mégis hogyan sikerült megfelelően karban tartanod magad mentálisan?
Egyszerűen csak próbálom egyensúlyban tartani az életemet és önmagamat is. Nincs erre semmiféle jól bevált praktikám, hacsak nem tekinthető annak, hogy igyekszem kerülni a halogatást: amit el lehet intézni, azt elintézem, és soha nem keresek kifogásokat, csak megoldásokat. Ezzel a fajta életfilozófiával nagyjából meg tudom nyugtatni az agyamat, és így válok képessé arra, hogy amire csak kell, 100%-ban összpontosítani tudjak.
Ha az elmúlt 7 hónapot nézzük, van olyad dolog, ami miatt hálát érzel, hogy a box az életed része lett?
Az apróságokért. Az olyan pillanatokért érte meg az egész, mint amikor például az ember kesztyűt húz, amikor ringbe megy, vagy ahogyan a közönség előtt egy éles mérkőzésen részt vesz. Ezért is vállaltam el, és már 18 évvel ezelőtt is sajnáltam, hogy nem kértek fel a Sztárbox akkori „évadába.” Körülbelül 15 évvel ezelőtt is foglalkoztatott az ügy: az akkor megjelent könyvemben is írtam róla, méghozzá azt, hogy szerintem újra kellene éleszteni ezt a műsort, mert maga a műfaj is hiánycikk a TV-s produkciók terén.
Azt hiszem, mégis az a legnagyobb indok, hogy ezzel az igennel egy gyerekkori álmom vált valóra. Filmeken nőttem fel – többek között a klasszikus Rocky-n, meg a 80-as és 90-es évek nagy filmjein -, és ha valaki azt mondja nekem, hogy boxolni kéne és van rá fél éved, hogy megtanuld, akkor igent mondok. Ha legközelebb valaki azt mondja, hogy vadászgépet kell vezetni és arra is van fél éved, hogy megtanuld, akkor is igent fogok mondani mert a Top Gun is egy olyan film, amin felnőttem.
Szerinted - és most egy kicsit a televíziós szakember-énedhez is szólok - mi lehet a kulcsa a Sztárbox népszerűségének?
Először is számomra nyilván nagyon önző célokból fontos, merthogy amellett, hogy megélem a pillanatot, óriási élményt is ad. Hogy a nézők számára miért lehet érdekes? Kezdjük ott, hogy az egyik legnépszerűbb sport a világon évszázadok óta, és a birkózással együtt talán a legősibb küzdősport is. Emellett pedig azért van egy nem kicsit furcsa irónia abban, hogy a mai világban már mindenki egyre érzékenyebb. Figyelnünk kell a mondatainkra, a viselkedésünkre, arra, hogy még véletlenül se tegyünk olyat, amivel megbánthatjuk a másikat. Már túlságosan is arról szól a világ, hogy mások érzékenysége miatt folyamatosan magunkat kérdőjelezzük meg.
És ha ezt vesszük alapul, akkor ehhez képest indult egy műsor, ami viszont arról szól, hogy két ember egymást bántja a ringben. Ennek az iróniáját felettébb szórakoztatónak tartom, és őszintén szólva úgy gondolom, ez az egyik titka is annak, miért lett ennyire népszerű a Sztárbox. Továbbá szerintem a műsor egyfajta gőzkieresztés is, és nemcsak a ringben, hanem úgy általában otthon a nézők is kiereszthetik a bennük felgyülemlett feszültséget azáltal, hogy vasárnap este azt nézik a TV-ben, hogy két sztár püföli egymást.
Te magad sem szoktál írogatni és üzengetni senkinek a közösségi média felületein. Mit gondolsz az élcelődésekről, a játékos beszólogatásokról: tényleg szükség van arra szerinted, hogy beelálljunk egymásba a közösségi média felületein keresztül?
Az igaz, hogy a boxnak része az üzengetés, és láttunk már lényegesen súlyosabb összeszólalkozásokat két profi boxoló között, de amíg ők boxolók, és ez a sportág az életük, a megélhetésük, a karrierjük, a jövőjük, addig nekünk nem. Mi most erre a műsorra boxolók vagyunk, azonban a ringen kívül kollégák, ismerősök és barátok. Nekünk van egy másik életünk a ring előtt, a ringen kívül és a ring után is.
Így aztán teljesen fölöslegesnek tartom azt, hogy feszültséget teremtsünk, vagy hogy egyáltalán létezzen a boksz miatti rivalizálás a ringen, illetve a produkción kívül. A műsor nézettségének sincs szüksége ilyesmire, hiszen az már így is minden rekordot megdöntött. Amit az ellenfeleimnek szeretnék üzenni, azt a ringben majd átadják az ökleim a szavak helyett.
Az ellenfelemnek csak azt tudom mondani, hogy remélem, legalább annyira élvezi, hogy részt vehet ebben az egészben, mint én. És ha esetleg győzök, akkor remélem, hogy nagyon-nagyon gyorsan felépül. Ha pedig esetleg a másik győzne, akkor is gratulálni fogok neki, és megköszönni az élményt, hogy itt lehettem.
Ezek szerint megoldod majd, hogy lehessen folytatása a boxnak a műsor után is?
Ez azért macerás egy kicsit, mert mint színész, valamennyire vigyázni kell az arcomra, és ez már most a felkészülés alatt is probléma volt. Emiatt sokszor fejvédőben kellett edzenem. Egy monoklit még le lehet sminkelni, de egy orrtörést már nehezebb. De hogy lehessen érteni, miért éreztem magam ettől kellemetlenül, mert számomra a fejvédővel boxolás az kicsit olyan, mint óvszerrel szexelni, vagy zokniban a kádban fürdeni. Nem érzed azt, amit kell.
Az edződ, Bogdán Golyó Zsolt a mérkőzésed előtt mondott valami jó kis inspirációs beszédet?
Golyó inspirációs szövegét nehéz lesz leírni, mert az, hogy mindenkit meg kell b-----. Az én mottóm ehhez az, hogy: Élvezd! Csak ennyi. Sok felkiáltójellel.
