Balogh Levente: „Se másoknak, se magamnak nem akarok már bizonyítani”

Jó pár motivációs tréningen voltam az elmúlt években. Volt ahol az előadó, volt ahol a téma miatt voltam kíváncsi, de olyan is akadt, amit a munkám miatt kellett végig hallgatnom, pedig szívem szerint leléptem volna az első negyedórában. Balogh Levente üzletemberrel legújabb könyve, A vizek ura kapcsán ültem le beszélgetni, de sokkal többet kaptam, mint „csak” válaszokat a kérdéseimre.

14 évesen élelmiszeripari szakközépiskolába mentél. Ennyire konkrétan tudtad már akkor, hogy mit szeretnél csinálni?

Nem, én elsősorban olimpiai bajnok dzsúdós akartam lenni, és nagyjából úgy voltam vele, teljesen mindegy, hogy hol érettségizek le. Kilenc apáca és három pap volt a családban, ezért a Piaristáknál kezdtem.

De az gondolom nem merült fel, hogy pap legyél?

De. A nagynéném, Buenos Airesben volt apáca, Ferenc pápa volt a káplánja. A Piarista gimnáziumba írattak be, aztán a papok egy év múlva megkértek, hogy nézzek másik iskolát. Nem bírtuk egymást. Válogatott sportoló voltam, edzőtábor, edzés, szombaton nem mentem iskolába, misére se nagyon, ettől ki voltak borulva. Ráadásul MSZMP kikérőm volt, azt imádták a legjobban. Nem igazán bírtak elviselni.

Akkor a szenteltvíz helyett jött a Szentkirályi?

Az kicsit később jött. Az édesapám szakmája nagyon megérintett, ő volt a mentorom. Ő volt az első nyugat-európai magyar vegyesvállalatnak a fejlesztési főmérnöke, ami egy görög-magyar cég volt, görög milliárdos főnökkel. 50%-ban a magyar állami gazdaságé, a másik 50%-ban a görög milliárdosé volt az Olympos Kft.

Gryllus Dorka: „Nincs olyan, hogy valahol éhen halnak, de nekem azzal nincs dolgom”

Ez akkoriban elég nagy kuriózumnak számított.

Igen, főleg, hogy folyamatosan fejlesztették a gyárat, olyan gépeket hoztak be, amit földi halandó nem igazán látott. Jártam ki velük, imádtam ezeket a látogatásokat. Kimentem Görögországba, kivittek a narancsfákhoz, több ezer hektár citrom és narancsültetvényük volt, aztán hazajöttem, és ebből a rengeteg narancsból lett az Olympos narancslé meg citromlé. Ez az egész egyfajta rejtett hobbim volt, és büszke is voltam az édesapámra, mert az iskolában tankönyvből is tanultunk a Balogh-féle légszeparátorról, ami az ő találmánya volt.

Balogh Levente megítélése szerint kétféle típusú ember létezik: a vállalkozó és a menedzser. A vállalkozói létet nem lehet tanítani, arra születni kell.

Amikor már látszott, hogy nem leszek olimpiai bajnok, akkor elkezdtem édesapámmal együtt dolgozni, de nem lettem az alkalmazottja soha. Anyai vonalról erős kereskedelmi marketing vénám volt, így amikor újrakezdési hitellel megalapította a cégét, én is alapítottam egyet, ami a partnercége lett, ahol a termékeit árultam.

Emlékszel mi volt az első komolyabb bizniszed?

Persze, Szegedről hordtam le a téli szalámit a német turistáknak Balatonra, a kocsi hátsó ülésén.

Mennyire élted meg kudarcként, hogy nem lettél olimpikon?

Nagyon. Hatéves koromtól azért edzettem napi több órát. Azt gondolom, és ezt is tanítom, hogy aki nem esik el, annak nem kell felállni.

Sokszor estél el?

Inkább megbotlottam. A legnagyobb esésem az életemben az volt, hogy nem valósult meg a sportbéli álmom. Nem is feltétlenül az, hogy olimpiai bajnok legyek, hanem egyszerűen nem tudtam kijutni se, és ez sokáig fájt, de utána az élet kárpótolt. Ezután csak kisebb botlásaim voltak.

Hermányi Mariann: „A fiatal színésznőket nagyon gyorsan beskatulyázzák”

A kezdetekhez képest ma már egy óriási és szerteágazó birodalom élén állsz. Melyik a legfontosabb pillére számodra?

A fő utam, és amire a legbüszkébb vagyok, az az ásványvíz. A legjobb döntésem az volt, amikor 2003-ban kiváltam a családi célholdingből, és megalapítottam a Szentkirályi Ásványvíz Kft-t. Talán kicsit megelőzve a kort, én már akkor eldöntöttem, hogy brandet építek a nulláról. Egy volt Kelet-európai kommunista országban hoztam létre egy olyan céget, ami a több száz éves világmárkákat is veri. Elmondhatatlanul jó érzés volt, amikor a Schweppes főnöke gratulált, mert szerinte ez egyedülálló a világon.

Honnan, miből volt ahhoz hited, bátorságod, hogy a vízből bizniszt csinálj?

Abban az időben mindenkinek megfelelt a csapvíz. A történetben sok véletlen is volt. Az édesapám mindig mondta, hogy a világ legjobb vize a Szentkirályi. 1993 óta van, kellett 12 év, hogy brand legyen belőle. Mert akkoriban valóban nem volt húzótermék a víz, inkább csak mellékterméke az üdítőitalok gyártásának. Amikor a brandépítés mellett döntöttem, akkor nem abból indultam ki, hogy ez a legjobb víz, hanem abból, hogy víz és víz között óriási különbség van.

Kitaláltam, hogy én leszek a vizek szakértője, mert az még nem volt a világban. Senki nem tudta, hogy miért kell vizet inni, milyen vizet kell inni, és mi az az ásványvíz. Erre tulajdonképpen én tanítottam Európát. Miattam lett átkeresztelve a szövetség Palackozott Víz Világszövetségnek, én hívtam fel a figyelmet arra, hogy világban gyártott vizeknek a 80%-a nem ásványvíz.

Jakabos Zsuzsa olimpikon úszó: „Szükség van a nehézségekre is, mert azok által lehet fejlődni”

Te milyen vizet iszol?

Menteset, természetesen Szentkirályit. Amikor vezetek, és főleg nyáron, az élvezeti érték plusz hozzáadása miatt szénsavast iszom, citrommal, jéggel.

Nemrég jelent meg a harmadik könyved, A vizek ura.

Bocsánat, hogy közbevágok, de ez már a negyedik. Az első a Szentkirályi Titok volt, ami az utolsó példányig elfogyott, second handben háromszoros áron megy. Gondolkodtam, hogy megérne egy utánnyomást, de helyette jött az új. Második a Szentkirályfi, ami gyerekeknek szólt, aztán az 55 kérdés 55 válasz. És végül A vizek ura.

A vizek urával egy road show keretén belül országjárásra is indultál. Melyik kérdést teszik fel a legtöbben?

A leggyakrabban az hangzik el, hogy hova akarok eljutni az életben. Sehova nem akarok már eljutni. Nyugalomban szeretnék élni, de mivel alkotó, létrehozó üzletember vagyok, nem tudok nem csinálni semmit. Kétféle utat találtam, az egyik a társadalmi szerepvállalás, az, hogy edukálok, legfőképp a fiatalokat, ez karitatív. És van egy üzleti előadás, a Következő lépés Balogh Leventével, ami belépőjegyes, de az árban benne van a könyv is. Az előadásban megfejtem nekik, hogy ki a menedzser.

Király Viktor és Király-Virág Anita: „A drasztikus életmódváltás része volt a békénknek, a kapcsolatunknak”

Az én megítélésem szerint kétféle típusú ember van: a vállalkozó és a menedzser. A vállalkozói létet nem lehet tanítani, arra születni kell. Hogyha valaki annak születik, azt már lehet finomítani az egyetemen, de csak azoknak a fiataloknak, akiknek van érzéke hozzá. Olyan ez, mint a hegedűművész esetében. Bárki meg tud tanulni hegedülni, de csak az tud szépen, akinek érzéke van hozzá, tehát hegedűművésznek született. Azt látom, hogy a fiataloknak nemcsak szükségük, hanem igényük is van ezekre az előadásokra, mert félnek, nem tudják mi vár rájuk az életben.

Mernek kérdezni?

Igen. Humorosan adagolom a témát, hogy jobban be tudják fogadni. Kicsit ugratom is őket, és mindig hasznos párbeszéd alakul ki. Biztatom őket, hogy nyugodtan tegyenek fel olyan kérdéseket is, amit kellemetlennek gondolnak. Mert nálam nincs ilyen. Egy üzletembernek nem lehet olyan kérdést feltenni, ami zavarba hozhatja. Vagy ugye a klasszikus, amikor azt mondják, hogy a sikeres embertől ne kérdezd meg honnan van az első milliója. Én meg azt mondom, hogy aki nem mondja meg, miből lett az első milliója, annál a többire se legyenek kíváncsiak.

Az első döntés az életben, amikor nyolcadikban, az általános műveltséget megszerzed, és onnantól mi legyen? Középiskola, szakmunkásképző, szakiskola, vagy dolgozni fogok? De mielőtt ez megvan, azt kell eldönteni, hogy az a nyolcadikos fiatal vállalkozó, vagy menedzser típusú. És ezt magának kell eldöntenie. Nekem van 4-5 olyan kérdésem, amivel rávezetem őket. Ez ugyanúgy működik, mint a felnőtteknél. A vállalkozókat üzleti alapon edukálom, ez a Next Step kezdeményezésem. Ezt a vonalat már üzletszerűen csinálom, mert ilyenkor olyan tanácsokat adok, amivel pénzt lehet keresni. Ez az ő befektetésük.

Nótár Mary: „Mindig büszke voltam arra, hogy egy csodálatos kultúrájú, roma családba születhettem”

Mi a te erősséged? Mitől lettél sikeresebb, mint bármelyik másik üzletember?

Azt gondolom - és ezt el is szoktam mondani az előadásokon -, hogy a világban, és Magyarországon nagyon sok gazdag ember és sikeres ember van. De olyan nincs, aki itt született, itt járt óvodába, itt végezte az összes iskolát, itt volt kisvállalkozó, középvállalkozó, nagyvállalkozó és multi. Olyan, aki az összes stációt Magyarországon járta végig, mindenféle külföldi, vagy anyagi támogatás nélkül, olyan nincs, vagy maximum egy - kettő talán.

Mindig hangsúlyozom, hogy nem én vagyok a világ legokosabb embere. Egyszer csináltam valamit, ami jól sikerült, és azt mesélem el. Soha nem azt mondom, hogy mások mit csináljanak, hanem azt, hogy én mit csináltam. Ha kérdezik, hogy mit lépjenek egy adott helyzetben, arra az a válaszom, amit én léptem abban a szituációban. Mert egészen biztos, hogy tízből kilencszer voltam abban a helyzetben, mint aki a kérdést felteszi. Ez az erősségem, hogy átlátom a dolgokat. És ezt senki nem tudja kopizni, akkor sem, ha magasabb szintről kezdett, vagy ha kapott hozzá anyagi támogatást.

Neked mit jelent a siker?

Brandmániás vagyok, mindig az volt az álmom, hogy létrehozzak egy brandet. Mert a brand, az minőséget jelent, a minőség pedig érték. Ez az értékteremtés jelenti nálam a sikert, amivel be is teljesült a hivatásom. Az a brand amit én létrehoztam, az Közép-Európában, és a világon is az egyik legelismertebb márka. Jóleső nyugalommal tölt el, hogy ezt az egészet létre tudtam hozni.

Szabó Zsófi őszinte vallomása: „Büszke vagyok arra a nőre, akit a tükörben látok”

Évtizedekig mondtuk magunkról, mi magyarok, hogy víz nagyhatalom vagyunk, én be is bizonyítottam. És a Szentkirályi ásványvízzel pedig felraktam Magyarországot a világ víztérképére. Értékteremtőnek tartom magam, de nem szabad elítélni azokat sem, akik a pénzgyarapodás miatt vállalkoznak. De az számomra értéktelenebb. Van, hogy emiatt beszólnak, de ettől még így gondolom.

Mennyit dolgozol naponta? Egyáltalán kell, hogy napi szinten foglalkozz a céges ügyekkel?

Most abszolút megtaláltam az utamat, mert a Szentkirályi után még akartam valamit csinálni. Ez egy kicsit kényszeres is volt, de sokáig gondolkoztam, és megtaláltam ezt a szerepvállalást, amit úgy sikerült megvalósítani, hogy üzleti része is legyen, ugyanakkor nem kellett elengednem a karitatív vonalát sem. Ez nagyon jó tesz a lelkemnek, az új cégalapításokból egy kicsit visszaveszek és csak a nagy cég marad. Felügyelőbizottsági elnök vagyok, az operatív résszel nem kell napi szinten foglalkoznom.

Három lányod és egy fiad van, nekik a cégbirodalom lehetőség vagy felelősség? Mennyire van kitaposva az útjuk?

Ők ezt kikérik maguknak. A középső lányom vállalkozó, ő most ért be erre, Kecskeméten csinálja a Vízangyal szalont, amiben ügyesen kiteljesedik. A nagylányom menedzser típusú inkább, pszichológus, egy magánintézetben dolgozik, ő is megtalálta a számításait. A legkisebb lányom nemzetközi jogász akar lenni, középiskolás, kitűnő tanuló. A legkisebb gyermekem, a kisfiam pedig még átveheti, ha akarja.

Nagy Adri énekesnő fájdalmas vallomása: „Elvesztettem a kisbabámat”

Sokan a Cápák Között-ben arra gyúrnak, hogy láss bennük fantáziát, és az életben is nagyon sokaknak vagy a példaképe. A te életedben volt, van ilyen személy? Akire felnézel, vagy akitől tanácsot kérsz?

Az édesapám volt, de sajnos 2007-ben elvesztettem. Nagyon tiszteltem benne, hogy amikor már nem értette az új világ business-ét, hogy miről beszélünk, akkor hátralépett. Most ugyanígy vagyok egyébként. Emiatt is haladok a korral, képzem magam elég erősen AI-ban is. Megmondom őszintén, és lehet, hogy nagyképűségnek hangzik, de olyan nem nagyon van, akitől tanácsot kérek. Olyan van, akire felnézek és tisztelek, akik valós értéket teremtettek, vagy hoztak létre.

Mi kapcsol ki, amikor elengednéd a gondolataidat?

Minél többet próbálok meditálni. Nemrég rátaláltam, hogy reggel az alvás és az ébredés közötti állapotban van egy tér, és ebben próbálok minél többet lebegni, mert az elképesztően lehúzza a stresszt. Ebben az állapotban nagyon ki tudom magam pihenni. Mondjuk ezt a technikát még a dzsúdóban tanították nekünk, amikor 12 órát edzettünk naponta, és muszáj volt ebéd után, és a délutáni edzés között fél óra alatt úgy kipihenni magunkat, mintha nyolc órát aludtunk volna. És rengeteget sportolok, lovagolok, teniszezek.

Van valami a bakancslistádon?

Nincs semmi. Nem akarok már bizonyítani. Se másoknak, se magamnak. Amit elértem, annak a know-how-jával segítek vállalkozásoknak, hogy nagyobbak legyenek. És tanítani akarok, mert az örömöt okoz. Már nem az üzleti sikerek okoznak jó érzést, hanem amikor az előadásom után odajönnek, és őszintén azt mondják, hogy köszönöm Levente.