Idén április 21-én lett volna 100 éves II. Erzsébet királynő. A brit uralkodó majdnem ennyit, 96 és fél évet élt. De vajon hogyan látták őt ezen az évszázadnyi időn keresztül britek?
Ezeket láttad már?
Bár kimondható, hogy II. Erzsébet királynő személyéről és szerepéről kialakult egyfajta átfogó benyomás, hosszú élete során ezt a képet időnként újraszínezték az események. Már az is érdekes, hogy eredetileg egyáltalán nem számíthatott uralkodói pályafutásra. Az akkori yorki herceg idősebb lánya volt, így eredetileg kényelmes és kivételezett, ám egyszersmind privát életút várt rá.
Azonnal reflektorfénybe került
Nagybátyjának, az 1936 januárjában trónra lépett VIII. Eduárdnak ugyan nem voltak gyermekei, de mindenki arra számított, hogy az utód születésére előbb-utóbb sor kerül majd. Azonban nem csupán a trónörökös világra jötte maradt el, hanem az új király megkoronázása is. Eduárd ugyanis az év decemberében lemondott a trónról. Így aztán Erzsébet édesapjának, a közszereplést nem kedvelő, dadogással küzdő Albertnek VI. Györgyként a helyére kellett lépnie. Ezáltal pedig Erzsébet azonnal reflektorfénybe került.
Az új trónörököst persze valamennyire ismerte a közvélemény korábban is. A fényképek tanúsága szerint például Erzsébet gyakran jelent meg olyan család eseményeken, ahol a nagyszülei, V. György és Mária királyné mellett ült. Ez a figyelem azonban nem volt összehasonlítható azokkal az elvárásokkal, amelyek hirtelen jelentek meg a hercegnő életében.
Harry herceg titokban olyat tett Erzsébet királynő születésnapján, ami a jégszívet is felolvasztja
Kötelezettségei ugyanis már gyerekkorában sem merültek ki pusztán abban, hogy az édesapja koronázásának alkalmával a folytonosság zálogaként integetett a Buckingham-palota erkélyéről. Szerepe megkövetelte, hogy újra és újra képes legyen egy óriási közösséghez, az Egyesült Királyságban élő emberekhez kapcsolódni. Mindez pedig időről időre izgalmas helyzeteket teremtett - vagy azért, mert a társadalmi változások harmóniában álltak a királynő életkorával és a családi helyzetével vagy azért, mert éppen feszültség volt ezen tényezők között.
Ez a kombináció azt a kérdést, hogy hogyan látták Erzsébet királynőt az Egyesült Királyságban az élete különböző szakaszaiban, különösen izgalmassá teszi. A nyilvánosság hozzáállásának alakulását már néhány fontos pillanat felvillantása is jól tükrözi.
Bombázták a palotát
II. Erzsébetnek már kiskamaszként, 1940-ben sem hétköznapi feladat jutott osztályrészül. Bár kétségtelen, hogy nem is mindennapi időkről beszélünk: a II. világháború során az egész ország nagy megpróbáltatáson ment keresztül. Ebben kellett megtalálnia a helyét Erzsébetnek is, akinek az esetében persze szó szerint osztályrészről volt szó. Hiszen olyan módon kellett kommunikálnia a hazájával, amely egyszerre egyesíti őt az alattvalóival, és emeli őket föléjük.
A hercegnő szülei már tettek egy jelentőségteljes gesztust a britek felé akkor, amikor London német bombázásának idején a Buckingham-palotában maradtak. Egy palotában uralkodópárként tartózkodni persze még mindig erősen privilegizált helyzetnek tekinthető. Amikor azonban őket is bombatalálat érte, az akkori királyné, Erzsébet úgy fogalmazott, hogy „így legalább bele tudnak nézni az East End (London munkásnegyede) szemébe.”
Erzsébet és Margit viszont maradt a fővárosban; sok más gyerekhez hasonlóan őket is vidékre menekítették a harcok elől. Ennek kapcsán tartotta meg Erzsébet azt a rádióbeszédet, amelyben elmondta, hogy ő és a húga osztoznak a szeretteiktől való elszakadás tapasztalatában a többi gyermekkel. A korabeli fogadtatás egy része pozitív volt, sokan értékelték, hogy a hercegnő egy nagyobb közösség összefogó hangjaként szólalt meg. Mások azonban manipulációnak, propagandának tekintették a gesztust. Főleg, hogy a hercegnő akkor még gyerek volt, így semmiképp sem a saját szavait osztotta meg a nyilvánossággal.
Ez volt az a három étel, amit Erzsébet királynő örökre betiltott az állami banketteken, az egyik mérgezést is okozhatott volna
Esküvő a jegyrendszer idején
Bár a fentebb leírt negatív reakciók illeszkednek abba a monarchiaellenes attitűdbe, amely manapság már sokkal nagyobb méreteket ölt, II. Erzsébet a fiatal éveiben még komolyabb nemzetegyesítő erővel bírt. Különösen így volt ez az angolok számára. Ők hercegnőnek a görög királyi családból származó Fülöppel tartott házasságkötésére is többségében örömmel készültek.
A háború utáni, nélkülözésekkel teli években egy ilyesfajta királyi alkalom persze ellenérzést is kiválthatott volna. A királyi családot figyelmeztették is, hogy érdemes visszafogott eseményt rendezni, az esküvőre mégis 2000 fő volt hivatalos. A menyasszony ruhájának anyagáért viszont legalább fejadagjegyekkel fizettek. Mi több: ha az ifjú párnak nem lett volna ebből elegendő számú ahhoz, hogy elkészülhessen a selyemből és szaténból varrt öltözék, felhasználhatták volna azt a több száz jegyet is, amelyet az ország számos pontjáról küldtek nekik.
Úgy tűnik tehát, hogy az Egyesült Királyság egy jelentős része nem érezte visszatetszőnek a grandiózus alkalmat, sőt, a szörnyűségek után egyenesen kapaszkodott Erzsébet és Fülöp fiatalságába, az új kezdet lehetőségébe. Bár a házasságkötésre 1947 novemberében került sor, ezt az érzületet tükrözte maga a menyasszonyi ruha is, amelyet Botticelli Tavasz című festménye ihletett.
Erzsébet királynő csípős kritikával illette Katalin hercegné és Vilmos herceg otthonát - ezt a dolgot nem hagyhatta szó nélkül a néhai uralkodó
Hasonló közhangulat hatotta át Erzsébet koronázását 6 évvel később, amikor még mindig nagyon ifjú, mindössze 27 éves volt. A modernizáló hajlamú Fülöp herceg ráadásul rávette az udvari tanácsadókat arra, hogy az eseményt a televízióban is közvetítsék. Az új uralkodóval ilyen módon közvetlenebb(nek érzett) kapcsolatot alakíthattak ki az alattvalók. Ez a kötelék pedig valóban lehelt némi új életet a háború és a széteső brit gyarmatbirodalom árnyékában csak lassan magára találó országba.
Céltáblává vált
Az idők azonban gyorsan változtak, amivel Erzsébet királynőnek úgy kellett lépést tartania, hogy közben megmaradjon a monarchia és a nemzet állandóságának szimbólumaként is II. Erzsébetnek összességében sikerült is meghatározó jelképpé válnia az elkövetkezendő évtizedekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyű volt egyben tartania ezt a képet.
Előkerült Erzsébet királynő soha nem látott rajza, a történetétől összetörik a szíved
Az 1970-es évek például különösen komplikáltnak bizonyultak ebből a szempontból. Az évtized komoly gazdasági válságot és társadalmi feszültségeket hozott az országnak, ami sokszor eredményezett tüntetés- és sztrájkhullámokat. A monarchia pedig gyakran vált az akkori hatalmi elit elleni érzések céltáblájává. Nem meglepő, hogy a Sex Pistols nevű punkzenekar God Save the Queen (Isten óvja a királynőt) című protestszáma is ekkor jelent meg. Ennek az egyik sorában az hangzik el, hogy az uralkodó „nem emberi lény” - ez többek között a monarchia és a nép közötti teljes kapcsolatvesztésére is rámutat.
A királyi család ráadásul éppen kevéssé tudta hozni azt a ragyogást, amely miatt korábban a nehéz időkben is vonzó tudott lenni az alattvalók egy része számára. II. Erzsébet és Fülöp herceg már középkorú volt, Károly, a trónörökös pedig agglegényként, a barátnőit váltogatva élte a mindennapjait. Éppen ezért volt a királyi pár esküvőjéhez hasonlóan sorsfordító esemény az akkor még Károly herceg és Diana Spencer házasságkötése 1981-ben.
A csinos, nagyon fiatal és az érzelmeit gyakran kinyilvánító új hercegné képes volt arra, hogy szimpatikussá és emberközelivé tegye a monarchiát. Ironikus módon ezzel egyszerre erősítette a rendszert és ásta alá a királynő tekintélyét. Ez pedig megágyazott annak is, hogy az akkor már elvált Diana tragikus halálára adott visszafogott királyi reakció nagy felháborodást váltott ki 1997-ben. Az eseménysor olyanokat is a monarchia és személy szerint Erzsébet királynő ellen fordított, akik eredetileg nemcsak királyságellenesek, de még punkok sem voltak.
A nemzet szimbóluma lett
A korábban nem látott válság miatt Erzsébetnek közvetlenebb módon, egy tévébeszédben, a hivatalos szerepéből félig-meddig kilépve kellett a népéhez szólnia. A megbocsátás és feledés beletelt néhány évbe. A királynő a 2000-res évek elejére viszont ismét elfogadottá és rajongottá vált azon a területen, ahol a legjobb volt: nemzeti szimbólumként és sztoikus „közalkalmazottként.” Ebből fakadóan az élete végére valóságos intézménnyé vált a monarchia intézményén belül.
Az uralkodónő ravatalát 2022-ben 250 ezer ember látogatta meg. Olyanok is lerótták előtte a tiszteletüket, akik egyébként szívesebben élnének köztársaságban. A népszerűségnek ez az újabb hulláma azonban sokat csillapodott az elmúlt években. II. Erzsébet középső fiáról, a korábbi András hercegről ugyanis olyan terhelő információk láttak napvilágot korrupciós ügyekben és az Epstein-akták kapcsán, amelyek az uralkodó alakjára szintén árnyékot vetnek. Ez a botrány csendben, de komolyan koptatja a monarchia népszerűségét, még akkor is, ha a közvélemény figyelme manapság gyorsan elterelhető. Ráadásul II. Erzsébet királynőnek a népéhez szólni, hozzájuk fordulni már nincs többé módja.
