Hermányi Mariann: „Ez egy hosszútávú szakma, tele hullámvölgyekkel”
Az idén kerül mozikba Dobó Kata és Szilágyi Fanni új filmje, a Még egy kívánság című romantikus filmvígjáték, a Megafilm Service gyártásában. A történet egy fiatal zenei menedzser körül forog, aki egy varázslatos kívánságfüzetet kap, amivel elsimíthatja karrierjét, de egyre extrém kívánságokba keveredik, miközben egy ismeretlen zenekart próbál befuttatni. A főszereplővel, Hermányi Mariannal a film sajtóeseményén beszélgettünk.
Ezeket láttad már?
Hermányi Mariann az elmúlt években számos televíziós sorozatban és mozifilmben tűnt fel, 2024-től a budapesti Centrál Színházban láthatják a nézők színpadon. A fiatal színésznő hamarosan egy hozzá közel álló karakterben fog feltűnni a mozikban.
A történet a napjainkban játszódik, találtál valamiféle kapcsolódási pontot a filmmel a saját életedből?
Ritka pillanat, és számomra az első ilyen, amikor egy szerep, egy karakter ilyen módon találkozik az ember saját világával. Számtalan jelenetben ismertem rá önmagamra és arra a világra, amely körülvesz. Ez a film egy a 20-as évei végén lévő lányról szól, aki keresi önmagát, és saját maga legrosszabb verzióját találja csak meg ebben az életszakaszban. Szerintem fiatalként, a húszas éveink végén, harmincas éveink elején mindannyiunknak volt valami hasonló, válságos vagy útkeresési periódusa. A történet főszereplője is bele van süppedve a saját sikertelenségébe. Miközben valójában csak saját maga tehet arról, hogy nem jut egyről a kettőre, pedig minden adott lenne hozzá. A film során szépen lassan rájön, hogy rendezni kell a sorait, és igenis saját magának kell kikaparni a gesztenyét, hogy sikeressé váljon.
Neked is volt ilyen időszak az életedben?
Amikor kijöttem az egyetemről én is átmentem hasonló időszakon, szerintem mindannyiunknak jut ilyen, mint a pubertás, a tinédzserkor, az első szerelem, az első egyetemi évek, az első munkahely. Gyakori vendég ilyenkor az imposztor szindróma: az ember a sikerei ellenére is attól fél, hogy valójában jó helyen van-e és ért-e ahhoz, amit csinál.
A néző is tud azonosulni valamilyen emberi tulajdonsággal, karakterrel?
A rossz tulajdonságokkal való megküzdésről is szól a film, a megbízhatatlanságról, és szerintem ezzel mindenki tud azonosulni. A főszereplő igazán megbízhatatlan a történet elején, sokszor csúnyán viselkedik másokkal. Majd ahelyett, hogy saját maga megpróbálna felelősséget vállalni a tetteiért, mindent másokra tol. Ha körülnézünk a világban azt tapasztaljuk, hogy ez egy nagyon gyakori dolog. Szerintem nagyon kevés ember megbízható.
Ágoston Katalin: „Nincs olyan elérhetetlen dolog, amire vágynék”
Szeretsz könnyedebb hangvételű, a mai világhoz közelebb álló filmekben szerepelni? Korábban olyan szerepekben láttunk, amely más korban, világban játszódott…
Nincs műfaji kedvencem. Az igazság és a minőségi keresése érdekel műfajtól függetlenül. Nem fontos számomra, hogy zenés, prózai, drámai vagy komikus anyaghoz nyúlunk. A lényeg az, hogy legyen benne valódi munka, érték, mondanivaló és valami valódiról beszéljen. Rettegek attól, hogy rossz helyre kerülök és egy újabb ízléstelen gagyi produkcióban találom magam. Volt már ilyen, elég volt.
Mihez nem adtad, adnád az arcod?
Hozzátenném, hogy nagyon szubjektív dolog, hogy mi a minőségi és mi nem. Szóval ez egy komplexebb dolog, mint elsőre gondolnánk. Van olyan, hogy nem úgy sikerül egy adott produkció, ahogy szeretném, és főleg a pályám elején voltak olyan színészi munkáim, amikről nem beszélek, mert akkor olyan, mintha meg sem történt volna. Természetesen sokszor nem tudjuk előre, mibe fogunk, de muszáj szemfülesnek lenni.
Rengeteg fiatal színésznő végez a Színművészeti Egyetemen és sokan sokáig nem jutnak szerepekhez, míg te a legszínvonalasabb produkciókban tűnsz fel. Mit gondolsz, minek köszönheted a sikeredet?
Nem tudom. Azt látom, hogy vannak nálam sokkal sikertelenebb és tehetségesebb emberek is, és sokkal sikeresebbek és tehetségtelenebbek. Úgy érzem kifordult a világ, de persze ez egy szubjektív dolog. Mások máshogy látják. Hálás vagyok, hogy vannak munkáim, nem volt ez mindig így, 5 évig voltam szabadúszó az egyetem elvégzése után, pont a covid időszakban. Volt, hogy egy évig nem próbáltam színházban, vagy fillérekért játszottam egészen apró helyeken. Most éppen mozgalmas a szakmai életem, aminek nagyon örülök, viszont fel vagyok készülve bármire. Ez egy hosszútávú szakma, tele hullámvölgyekkel és sosem lehet igazán tudni, mikor emelnek fel vagy ejtenek el.
Törvényszerűnek tartod, hogy a siker után jön majd egy hullámvölgy? Tartasz tőle?
Igen, mert már sokban volt részem. Egyszerűen ez a természete ennek a szakmának, és ez nem feltétlenül rossz dolog. Ilyenkor az embernek tudnia kell, hogy mit kezdjen magával. Az ilyen időszakok tanítanak meg arra, hogy senki se határozza meg magát csak abból a szemszögből, hogy egy színész, és ha nincsen munkája vagy nincs rend az életében, akkor nem is ember. Sajnos ebbe a csapdába sokan beleesnek. Nagyon fontos, hogy az ember, mint individuum tekintsen magára, aki éppen most színházzal vagy filmmel foglalkozik, de ha éppen nem, akkor valami mással. Én ilyenkor kertészkedem, vagy elmegyek sminkelni, mert sminkes végzettségem van. Sok kollégám mentálhigiénés szakembernek vagy pedagógusnak tanul. Nem szabad egy dolgon keresztül meghatározni magunkat.
Van szerepálmod?
Igen, egy gengsztert szívesen eljátszanék. Szívesen lennék valami kemény gengszterfilmben bűnöző, vagy talán bokszoló. Valamiféle alvilági, maszkulinabb világba szívesen belekóstolnék, nagyon érdekesnek találom.
Magyar származású színésznő a francia film legígéretesebb üdvöskéje, Mélissa Boros
Hogy alakult ki ez a különleges vonzódásod?
Mindig is jobban érdekeltek a fiús dolgok. Főleg fiú barátaim voltak az iskolában is, az ő világuk számomra valahogy otthonosabbnak és vagányabbnak tűnt. Mutattam már a keményebb oldalamat, de szeretnék egy kicsit megmártózni ebben a maszkulinabb részben is.
Hogy viseled a sikert?
A magánéletemben nem csapódik le olyan súlyosan. Odajönnek néha az emberek az utcán. Ilyenkor kedvesen, nagyon mosolygósan mondanak pár szót, de amúgy nincs körülöttem nagy változás amiatt, hogy egyre többen felismernek. Valójában több munkám van, hála a jó Istennek, és igyekszem figyelni arra, hogy hogyan viselkedem, mit mondok. Amikor van lehetőségem interjút adni, és az elmúlt időszakban sok ilyen volt, össze kell szedni az embernek a gondolatait, hogy hogyan tud szebben fogalmazni, miről beszéljen, miről ne. A viselkedésem az, amire igyekszem jobban figyelni.
