Jacob Elordi felemelkedése és tündöklése, amit nem láttunk jönni

• Jacob Elordi pályafutása során folyamatosan túlszárnyalta az elvárásokat.

Legyünk őszinték: A csókfülke hiába a Netflix egyik meghatározó romkomja Jacob Elordival, és vált a platform egyik legnézettebb darabjává 2018 nyarán, senki sem vádolná meg azzal a trilógiává avanzsált filmek egyikét sem, hogy minőségi produkció. Igazság szerint talán A csókfülke a legpontosabb esszenciája a bűnös élvezet műfajának. Mert mérhetetlenül klisés, meglehetősen toxikus üzenettel, borzasztóan megírva – de közben Noah és Elle kémiája tagadhatatlan, a lány-miatt-megváltozó-rosszfiú sztoriját pedig minden egyes alkalommal felzabáljuk.

Ezért igen, simán lehet, hogy te is rácsúsztál A csókfülke-filmekre… De azért valljuk be, senki sem számított arra, hogy a stábból bárkit is neves díjátadók közelében fogunk látni, nem igaz?

Szóval, mivel nem a filmkészítés csúcsa ez a tini romkom, A csókfülke utálóinak száma egyértelműen vetekedett a rajongóiéval. Ellenszenvüknek pedig anno, nyolc évvel ezelőtt rengetegen adtak hangot a neten is, valaki például így fogalmazta meg abbéli frusztrációját, miszerint A csókfülke borzalmas és a férfi főszereplő egy fabatkát sem ér: „Ez a darab fa olyan unalmas, hogy csak Frankenstein szörnyét lenne képes eljátszani”. És tweetelőnknek igaza lett – Jacob Elordi tényleg képes eljátszani Frankenstein szörnyét. Olyannyira, hogy Oscarra is jelölték érte.

Tényleg tehetséges vagy csak magas?

A magas férfiak valahogy olyan hatással vannak a nőkre, mintha csak a Harry Potter világából kicsempészett Amortentiát itatnának velük: onnantól eljön a se-hall-se-lát-állapot, és teljesen mindegy, hogy semmi személyisége nincs az illetőnek, vagy úgy néz ki, mint egy mezei troll. Nem számít, mert a srác magas. Tehát nyert ügye van. De vajon ennyi lenne csupán Jacob Elordiban is?

Elle Fanning évtizedekig küzdött, hogy kikerüljön testvére árnyékából, most Oscar-jelölt

A klasszikus hollywoodi sztárokat idéző jóképűségével, a kockahasával és a majd’ két méterével mindenkit elvarázsolt, és senki nem veszi észre A csókfülke óta, hogy ő csak – a tweetelő szavaival élve – „egy darab fa”? Az biztos, hogy maga Elordi semmiképpen sem így gondolja. Sőt, ha igazán őszinte akar lenni, Noah szerepét is a „szükséges rossz”-ként vállalta be a nagy áttörés érdekében. Tudta, hogy nem minőségi anyag (ennek azóta hangot is adott), de erre a pályára vágyott. Simán csak színész akart lenni – nem szexszimbólum.

„Akkoriban nagyon fiatal voltam és hirtelen belekerültem egy világba, ahol mindenki a testemről akart beszélni… nagyon zavart – idézte fel a Men’s Health magazinnak. – Egyáltalán nem tudtam ezzel azonosulni.

Persze, az ambíció nagyon szép dolog, de ha tényleg nem vagy több egy darab fánál, semmi kisugárzásod vagy tehetséged nincs, akkor túl sokat nem ér.

Csakhogy Elordi esetében abszolút nem erről van szó. „Amikor először találkoztam vele – mesélte Sofia Coppola a GQ-nak –, az étteremben volt néhány lány és mindannyian Jacobot nézték. Mármint igen, feltűnő jelenség – nagyon magas. De van egy olyan karizmája, ami hihetetlen hatással van a nőkre, úgy képzelem, Elvisnek lehetett hasonló.” Coppola részben ezért is választotta őt a Király szerepére a Priscillában, Elvisként pedig Jacob A csókfülke lezárása óta már sokadjára lepte meg a közönséget.

Túlértékeltből lett kishal

Az első ilyen alkalom egyértelműen Nate Jacobs karaktere volt a 2019-ben debütáló Eufóriában: ez a szerep végre elhozta a kritikusok elismerését Elordi számára, akinek a játéka kellően meggyőző volt ahhoz, hogy végre ne csak a külsejével foglalkozzon mindenki. (Egyébként a 2019-es év A csókfülke másik sztárjának is szerencsés volt: Joey King A tettért Emmy-jelölést húzott be.)

Zendaya Carrie Bradshaw ikonikus ruhájában tündökölt a vörös szőnyegen, egyszerűen álomszép

Ugyanakkor, ha igazán szigorúak akarunk lenni, Jacob nem merészkedett túl messzire Noah karakterétől. Hiszen Nate valójában csak egy (jóval) sötétebb változata Noah-nak: mindketten a suli legnépszerűbb srácai, a sportos rosszfiúk, akik a toxikus maszkulinitás érméjének két oldalát képviselik. Mindketten féltékenyek, birtoklóak a barátnőikkel szemben, sőt, gyakran kontrollálóak is – de Noah-ban ez romantikusnak, idealizáltnak néz ki, míg Nate esetében annak látszik, ami: abúzusnak.

Azonban az Eufória elhozta Jacob számára az áhított szabadságot. Egyrészt financiálisan, mivel a sorozat előtt már épp azon volt, hogy hazaköltözik Ausztráliába: a vízuma majdnem lejárt, Los Angelesben pedig a kocsijában vagy a haverjainál aludt, és eldöntötte, hogy az Eufória lesz az utolsó meghallgatás, aminek esélyt ad Amerikában. Másrészt viszont – mivel a szupersikeressé vált sorozatból amolyan sztárcsináló lett (nemcsak Elordi számára, hanem Hunter Schafernek és Sydney Sweeney-nek is ugródeszkát jelentett a széria, míg Zendaya is új oldalát mutathatta meg) – Jacob hamarosan elkezdhette megválogatni a munkáit.

Innentől kezdve a legkisebb (mint a Mélyvízben Ana de Armas szeretőjeként vagy az Édes keletben mint a szupersztár, Ian) és az egyre nagyobb szerepekbe is hozott valami izgalmasat. A Saltburnben képtelenség nem rá figyelni, Elvisként a Priscilliában pedig még Austin Butlernél is lehengerlőbbé és karizmatikusabbá válik a vásznon. Az Üvöltő szelek komplex Heathcliffét humanizálja, érzelmi gyötrődését pedig plasztikussá teszi. Az elmúlt nyolc évben minden egyes alakításával egyre feljebb és feljebb pakolja a mércét, miközben újra és újra meghaladja a(z általa is növelt) várakozásokat.

Margot Robbie meztelenruhájánál rég láttunk szebbet, csupa csipkében lopta el a showt a színésznő

„Sok helyes kölyök kerül be a mozikba – mondta Elordiról az Oh, Canadában őt rendező veterán, Paul Schrader –, de kevesekből lesz filmsztár.” Jacobban pedig megvan az a külső és – mint bebizonyította – tehetség, amitől legalább Brad Pitt-szintű filmsztár lehet belőle.

Sőt, Elordinak nem kellett évtizedekig várni Brad Pittel ellentétben, hogy jöjjön egy rendező (Brad esetében Quentin Tarantino) és kihozza belőle a karakterszínészt (lsd. Becstelen brigantyk¸ Volt egyszer egy…Hollywood). Mert Jacobra lecsapott Guillermo del Toro, felajánlotta neki a teremtmény szerepét, és Elordi végre igazán megtalálta a helyét Hollywoodban. És nem csak azért, mert most először előnynek számított a magassága (korábban, ha hiszed, ha nem, azt mondták neki, hogy a maga 197 centijével túl magas színésznek).

Hanem mert, mint a The Hollywood Reporternek mondta „ez a karakter és amit látunk a vásznon, minden, amit egész életemben színészként mondani akartam. Minden részében az az álom, amire 12 éves korom óta vágytam. Minden, amit kifejezhetek magamból egy szerep során. A teremtmény végül is a kiskori álmom megtest esülése. Rengeteget jelent számomra, mert ez nemcsak egy karakter, ez én vagyok – én mint színész.”

És ezt nemcsak mi, a rajongók, de a szakma és az Akadémia is elismeri – a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-jelölés pedig Jacob Elordi számára még biztosan csak a kezdet.