Kocsis Dénes: „A boksznak köszönhetem, hogy sokkal jobban bízok magamban”
Kocsis Dénes példája tökéletesen igazolja, hogy az élet bármikor bármit felülírhat. Az RTL Sztárbox című műsorában egy meccs leforgása alatt történtek olyan események, amelyek korábban még soha: az Operettszínház népszerű művészének kétszer is kiment a válla, majd vesztesből továbbjutó lett.
Ezeket láttad már?
Bár Kocsis Dénes lelkiismeretesen készült a következő megmérettetésre, a vállsérülése sajnos nem tette lehetővé a folytatást, ezért Kamarás Iván lépett helyette a ringbe.
A te habitusoddal nekem nem feltétlenül tűnt kompatibilisnek a boksz. Mi motivált téged, hogy belevágj ebbe a kalandba?
Az előző évadokban többször voltam a helyszínen szurkolni, és nagyon tetszett. Emlékszem, hogy Puskás Peti barátommal, akivel együtt focizunk a színészválogatottban, beszéltünk arról, hogy jó lenne a Sztárboxban elindulni, és majd a Vasasba járnánk bokszolni. Utána közösen néztük Kabát Peti meccsét, és mikor felocsúdtunk a látottakból, akkor Peti mondta is, hogy na, mi ezt felejtsük el gyorsan. Félelmetes volt, de valamilyen számomra is megmagyarázhatatlan okból mégis nagyon vonzott az egész. Eljutott a tudatomig, hogy ez lehet veszélyes, hogy fényévnyi távolságra van tőlem, de mégis motoszkált bennem, hogy kipróbálnám.
Aztán lehetőségem nyílt elmenni egy próbaedzésre, ami elég jó élmény volt, és az állóképességemmel sem volt baj. Rögtön mély vízbe kerültem, mert az első edzés, amire le tudtam menni épp kesztyűzés volt, de megígérték, hogy vigyáznak rám, úgyhogy maradtam. Kaptam kesztyűt, fogvédőt, és persze ütéseket is, de hihetetlenül jól éreztem magam. Teljesen felpörögtem, beszippantott az egész. Hazamentem, lelkesen meséltem a feleségemnek, és aznap hajnali négyig nem bírtam elaludni, mert ezen kattogott az agyam. Április elején pedig elkezdtem az intenzív felkészülést.
Hogyan tudtad összeegyeztetni a felkészülést a színházi feladataiddal és a rengeteg fellépéssel?
Van egy asszisztensem aki segít munka fronton összefogni az életemet, illetve rengeteget köszönhetek a családomnak, akik nagyon támogatták ezt a folyamatot. Mindig igyekeztem úgy kalkulálni az idővel, energiával, hogy a munka és az edzés mellett a családom se szenvedjen hiányt. Bevallom, ez nem mindig volt könnyű, talán az volt némi könnyebbség, amikor átkerültem Vecsésre Seres Attilához, aki ha úgy alakult, akár reggel 6-kor tartott nekem edzést.
Kulcsár Edina a Sztárbox jövő heti döntőjéről: „Győzzön a jobbik”
Senki sem akart erről az egészről lebeszélni?
Akik közel állnak hozzám, azok természetesen mind féltettek. De konkrétan lebeszélni senki nem akart, csak feltettek kérdéseket, amikre nyilván válaszokat kellett adnom.
Tudtál megnyugtató, meggyőző válaszokat adni?
Nem az ő megnyugtatásuk, hanem a saját érdekemben voltak fontosak a válaszok. Egy ideje motoszkált már bennem a hiányérzet. Hogy valamit kezdeni akarok az életemmel. 19 éve vagyok az Operettszínházban, ami nagyon nagy öröm, de egy idő után szerintem kell, hogy új impulzusok érjék az embert. Egyszerűen muszáj valahonnan új ingereket szerezni. Általában, amikor egy színészben ez megfogalmazódik, akkor átszerződik másik társulathoz, esetleg vidékre, de nálam a családom, a kisfiam, és az anyaszínházam, az Operett miatt ez nem volt opció.
Emiatt is kezdtem el tavaly augusztusban komolyabban eljárni edzeni, hogy legyen valami teljesen új és más dolog az életemben. Én nagyon szeretek játszani, nagyon szeretek emberek társaságában lenni. A bokszban tetszett, hogy van egyfajta mozgalmas játékossága, és egy idő után azt vettem észre, hogy kitölti azt az űrt, ami tátongott bennem, és kezdtem magam egyre jobban érezni a bőrömben. A boksz közben nem tudsz elkalandozni, nem jár máshol a figyelmed, a boksz kőkemény figyelmet és koncentrációt igényel.
És kicsit, mintha a sors is azt szerette volna, hogy ezt csináld: az első meccseden kétszer ment ki a vállad, de nem adtad fel. Hogy vagy most?
Alakul, de sajnos rosszabb a helyzet mint ahogy gondoltuk, emiatt is kellett lemondanom a folytatásról. De igazad van, mert tényleg hihetetlen volt, hogy se a bíró, se az orvosok nem mondták, hogy le kell fújni a meccset. Mintha az lett volna a levegőben, hogyha ennyire ezt akartad, akkor tessék, itt van! Volt a ringben egy pillanat, amikor nem tudtam, hogy mi van. Soha nem fordult ki még semmim, nem tudtam mihez viszonyítani. Volt bennem egy nagyon érdekes csönd, mintha valami belső béke szállt volna meg.
Pedig az első gondolatom az volt, hogy itt a vége. Ránéztem az edzőmre, neki is mondtam. Ott volt a gyógytornászom is, akivel 7 éve dolgozom együtt, ő rakta vissza a vállamat, és azt mondta mehetek tovább. Még most utólag sem tudom megfejteni, hogy mi történt tulajdonképpen. Mert nem kizökkentett az egész, hanem megerősített. És onnantól már nem is létezett más, csak az ellenfelem és én. Eszembe nem jutott, hogy feladjam a mérkőzést a kezem miatt, ami pár perce csak lógott mellettem. Ha kell, fél kézzel is megyek tovább.
Kamarás Iván komoly áldozatot hozott a Sztárboxért, őszintén mesélt róla a színész
Volt olyan érzésed menet közben, hogy megnyerted?
Igen, a harmadik menetben. A második után úgy ültem le a sarokba, hogy ez már megvan. Az edzőm nem hagyta, hogy elhiggyem, annyit mondott, hogy majd kiderül. Ott tudatosult, hogy nem ezzel kell foglalkoznom, hanem menni tovább. De az biztos, hogy akkor már megéreztem az ízét, már semmi nem számított, lement a kezdeti stressz rólam.
A meccsen az ellenfeledet, Pápai Jocit látták jobbnak a bírók, aki aztán átadta neked a továbbjutás lehetőségét. Milyen érzések kavarogtak akkor ott benned? Felfogtad egyáltalán, hogy mi történik?
Ott még nem igazán, utólag próbáltam realizálni. Gondolj bele, csak 8 perc volt az egész, és mennyi minden történt! Mekkorát tud fordulni a világ 8 perc alatt, nem? Úgy gondoltam, hogy megnyertem, vagy, hogy összességében jobb voltam, ezért csalódott voltam, amikor József kezét emelték fel. De közben azt is éreztem, hogy meg tudtam lépni azokat, amiket szerettem volna, és ettől hihetetlen boldogság fogott el. Jó volt megölelni az edzőimet és minden kijött belőlem, ami az elmúlt fél évben felgyülemlett. S talán magyarázkodásnak tűnhet, de én nem azért mentem oda, hogy nyerjek.
Ne viccelj, mindenki nyerni megy oda!
Valószínűleg ebben volt egy kishitűség is, hogy nem mertem igazán elhinni, hogy nyerhetek. Viszont azt mindenképpen szerettem volna megmutatni, hogy fél év alatt hova tudtam eljutni a mínusz kettőről. Keményen dolgoztam, és ott akkor a ringben igazán büszke voltam magamra.
Elképesztő csavar a Sztárboxban: Pápai Joci olyat tett a meccs végén, amit korábban még senki
Készültél előre a beszédre, amit a végén elmondtál, vagy spontán fakadt ki belőled abban a pillanatban?
Arra készültem, hogy azt elmondom, hogy min mentem végig a felkészülés fél éve alatt. És aztán ez előhozta azt is, hogy mennyi rosszat éltem meg a gyerekkoromban, mert ezekkel akaratlanul is dolgoztam az elmúlt hónapokban. Nem is tudtam, hogy ez ilyen szinten bennem van. Amikor edzésen kaptam egy 18 éves sráctól három olyan pofont, hogy a mosdóban elsírtam magam, akkor nem az jutott eszembe, hogy mit keresek én itt, hanem az, hogy úristen, mi történik bennem, és de jó, hogy ez megtörténik.
Nagyon sok bántást kaptam a múltban, ami elég mélyre ment, de a ringben ezek más értelmet kaptak. Elképesztő úton mentem végig, egy komplett terápia volt ez az időszak, és nagyon boldog vagyok, hogy ez megtörtént velem. Amikor beléptem a ringbe, akkor is jöttek a könnyeim, mert komoly feszültség dúlt bennem, csak amikor az edzőm megölelt, akkor tudtam váltani. Én nagyon érzékeny ember vagyok, ezt soha nem titkoltam, és nem akarom magam olyannak mutatni, amilyen nem vagyok. Ugyanis az hihetetlenül fárasztó.
Bátrabb lettél a boksztól?
Persze. A ringben a másodperc tört része alatt kell megoldanod mindenféle dolgot, nincs idő gondolkodni. Ütnek feléd, te vagy elmozdulsz, vagy odarakod a kezed, vagy megütnek. Nem is azt mondanám, hogy ettől az egésztől felnőttebb lettem, hanem mintha jobban rálátnék a dolgokra. Sokkal jobban bízok magamban. Ez a fél év egy olyan lelki utazás volt, amitől a bátorságom, a magamba vetett hitem sokat erősödött. Színész vagyok, rengeteg szerepet eljátszottam, de azok mind szerepek. Itt meg én, Kocsis Dénes voltam, mindenféle álarc és jelmez nélkül. Ahogy az edzőm fogalmazott: a ringben senki nem tudja eltitkolni, hogy milyen ember valójában.
Schóbert Lara a Sztárboxról: „Igenis sikeres vagyok benne, és ezt senki nem tudja tőlem elvenni”
A kisfiad nézhette a meccset?
Nem. Nem akartam. Látott bokszolni, volt velem edzésen többször, imádja nézni, jól érzi magát ebben a közegben. Szeret engem ütni otthon, de azt nem akartam, hogy 4 évesen lásson egy ilyen lelki tusát. Mert ez nagyon nehéz helyzet volt, de majd később meg fogom neki mutatni, amikor úgy érezzük, hogy már tart ott, és érteni fogja.
Milyen apa vagy?
Hú, ez változó. Alapvetően türelmes, tudok határozott lenni, ugyanakkor nagyon engedékeny is. Szeretném, ha lenne saját akarata, véleménye. Nagyon szeretem, imádom a humorát, és azt is, ahogy ő veszi a mi humorunkat. Olyan érdekes, hogy valahogy magától alkalmazkodik bizonyos helyzetekhez. Például ha az esti előadás előtt pihenni szeretnék, akkor érzi, hogy békén kell hagyni. Hagyjuk neki, hogy olyan legyen, amilyen szeretne lenni, de persze vannak határok is. Őszinte, és már most nagy dumája van.
A párod civil, vagy szakmabeli?
Korábban táncosként szerepelt pár darabban, ennek köszönhetően ismeri a színházi szituációkat, nem kellett soha magyarázkodnom, mindent ért ami ehhez az életformához tartozik. Pszichológus, és tökéletesen kiegészítjük egymást. Most a boksznak is köszönhetően nagyon jó időszakomat élem, remélem ez így marad sokáig.
