Kocsis Korinna: „Az idő nem elvesz tőlem, hanem hozzám ad”
Kocsis Korinna egykori szépségkirálynő élete távolról nézve csillogónak, irigylésre méltónak tűnhet, ám a valóságban egy olyan egyedülálló édesanya, aki igyekszik mindet a saját erejéből megadni a kisfiának, ami egyedül nem könnyű.
Ezeket láttad már?
Bár Kocsis Korinna lecserélte a csillogó partik világát az esti meseolvasásra, nem titkolja, hogy szeretne maga mellé egy partnert, akivel klasszikus családot alkothatna. Olyat, amilyet a szüleitől látott.
Szerintem mindenki emlékszik rá, amikor visszautasítottad a szépségverseny harmadik helyezettjének járó koronát, ha már első nem lehettél. Azóta eltelt 12 év, a szépséged pedig semmit sem változott. A habitusod igen?
Valóban az első hely volt a cél annak idején, de mivel a Miss Intercontinentalnál magasabban jegyzett Miss Earth Hungary címet már elnyertem, ezért átadtam a lehetőséget egy másik lánynak. A habitusom rengeteget változott az évek múlásával, leginkább az anyaság miatt.
Ha visszagondolsz rá, szerinted ez a botrány indított el közismertség útján?
Nem gondolnám, előtte is sok munkám volt a korábban megszerzett országos címeknek (Miss Earth, Anna-bál szépe) köszönhetően. Három évvel később pedig a Miss Supranational világversenyen képviselhettem Magyarországot, ahol negyedik helyen végeztem, és én lettem Miss Európa. Ez a verseny volt számomra az utolsó, és sok külföldi munkalehetőséget kaptam utána.
Megbántad, vagy ha visszanézel rá, immár felnőttebb fejjel, esetleg sajnálod a történteket?
Egyáltalán nem bántam meg és semmit sem csinálnék másképp.
Kovács Tamás: „Gazdagabb az ember lelke, ha határon túl születik, egész egyszerűen több van a puttonyában”
Az ember azt gondolná, hogy egy szépségkirálynő élete mese habbal, irigylésre méltó, és semmi nehézség nem kerül az útjába. Ám nálad nem így van: három évvel ezelőtt megszületett a kisfiad, majd fél évvel később már egyedülálló édesanyaként nevelted. Ez komoly döntés, sokat rágódtál rajta?
Természeten sokat, a mai napig is. Nem könnyű felállni a kapcsolatból egy négy hónapos babával, de az életünk úgy alakult, hogy meg kellett hozni ezt a döntést. Nyilván álmomban sem gondoltam volna, hogy egy kisbabával valaha is ilyen helyzetbe kerülök. Nekem mindig is a család volt központban az életemben, a szüleim gyermekkorom óta úgy neveltek engem és a bátyámat, mennyire fontos a családi összetartás, a problémák közös megoldása, a tisztelet és a szeretet.
A szüleim 43 évig voltak házasok — azért beszélek múlt időről, mert sajnos édesapámat a nyáron elveszítettem. Az ő példájukat szerettem volna én is követni. Nekem egy klasszikus családmodell volt a mintám, de ehhez hasonló értékrendű társra is szükség lett volna.
Felmerült benned a kisfiad miatt, hogy mégsem lépsz ki a kapcsolatból?
Szerintem van az a szint, amikor már jobb a gyereknek is, ha inkább külön élnek a szülei, minthogy állandóan feszültséget érzékeljen. Egy kisgyerek az anya minden egyes rezdülését érzi. Nagy igazság van Vekerdy Tamás állításában: Boldog gyereket csak boldog anya tud nevelni. Egy gyermek akkor lesz rendben, ha a szülei is rendben vannak. Saját tapasztalatom, hogy az a legfontosabb, ha béke és nyugalom van a szülők között, még ha ez nem mindig egyszerű. De igen, 1,5 éve adtunk még egy esélyt a kapcsolatunknak, viszont sajnos be kellett látni, hogy nem működik.
Könnyebb egy ismert édesanyának párt keresni?
Véleményem szerint inkább nehezebb, valahogy az ismertség korábban is megnehezítette az ismerkedést. Nehéz így kiszűrni, ki az a férfi, aki valóban rám vágyik és ki az, aki csak “prédaként” tekint rám. Az utóbbi időben viszont tudatosan próbáltam kimaradni a nyilvános szereplésekből és a média világából.
Szeretnél magad mellé valakit, akivel családot alkothattok?
Igen, de nem egyszerű, hiszen nagyon kevés szabadidőm van. Azt a néhány órát amíg a kisfiam az oviban van, igyekszem hasznosan tölteni. Vagy dolgozom, vagy ha lazább a napom, akkor elmegyek sportolni és intézem a dolgaimat. Egyáltalán nem vagyok rágörcsölve, hogy legyen valakim. Nagyon boldog vagyok, hogy van egy 3,5 éves kisfiam, a többi pedig majd alakul.
Hiszek benne, ha a jó Isten is úgy akarja, akkor mellém fogja sodorni azt a férfit, akivel igazán boldog lehetek. Mindig két gyermekre vágytam, nyilván egy apától, de ha lenne mellettem egy olyan férfi, aki megbecsül, tisztel és igazán szeret, akkor örömmel alapítanék vele családot.
Al Ghaoui Hesna: „Az empátia lesz a túlélés záloga a jövőben”
Megváltoztak a prioritásaid, amióta édesanya lettel?
Igen, megváltoztak – de nem eltűntek, inkább átrendeződtek. Ami korábban fontos volt, az most is az, csak más súllyal. Anyaként megtanultam gyorsabban különbséget tenni a valóban lényeges és a halasztható dolgok között, és sokkal tudatosabban osztom be az időmet és az energiámat. A legnagyobb változás talán az, hogy már nemcsak magamért, hanem valaki másért is felelek – és ez egyszerre felelősség és hatalmas erőforrás.
Hogyan kell elképzelni téged, mint édesanya? Hogyan épül fel egy napod? Van segítséged?
Ugyanúgy, mint bármelyik más édesanyát. Ébredés után készítem a reggelit, rohanunk az oviba, utána dolgozni megyek, majd délután szintén sietek a kicsiért. Ovi után most a téli időszakban általában haza megyünk, otthon játszunk és ráhangolódunk az estére. Ha olyan munkám van, például hosszabb forgatás, akkor anyukám megy a kicsiért az oviba, és ő hozza haza. De van, hogy a kisfiam édesapja is besegít.
Hosszú idő után Kordás József életművét mutatókiállításon találkoztunk Budapest legújabb galériájának megnyitóján. A társasági események fontosabbak, vagy az, hogy te olvasd fel az esti mesét a kisfiadnak?
Szerintem nagyon fontos, hogy az anyaság mellett is megtaláljuk az arany középutat. Sokáig lelkiismeret furdalásom volt, amikor elmentem egy-egy eseményre, és anyukámmal maradt a kisfiam (holott az ő kapcsolatuknál jobbat nem is kívánhatnék), mégis bennem volt, hogy azt az időt a kisfiamtól veszem el.
Aztán rájöttem, hogy ha az engem kikapcsol és feltölt, akkor igazából mindketten csak nyerünk vele, hiszen sokkal kiegyensúlyozottabb és türelmesebbek leszek a kicsivel is. Természetesen a kisfiamnak történő meseolvasás a legfontosabb.
Janicsák Veca: „Elengedtem, hogy másmilyennek mutassam magam, mint aki vagyok”
Mi a legfontosabb érték, amit szeretnél átadni a kisfiadnak?
Azt, hogy jó embernek lenni mindig érték. Hogy legyen empatikus, merjen figyelni másokra, és tudja: az ereje nem a hangosságában vagy a győzelmeiben, hanem a szívében és a tisztességében rejlik. Ha ezt magával viszi az életben, akkor bármihez is kezd, már nyert ügye van.
Milyen anyuka vagy, megengedő vagy szigorú?
A kettő között, és ebben is próbálom megtalálni a középutat. Egyedülálló anyaként ez sokszor különösen nehéz feladat, mert egyszerre kell biztonságot adni, határokat tartani, és közben ott van bennem a vágy, hogy mindent megadjak neki, amit csak tudok. Néha talán túl is kompenzálok, mert szeretném, ha semmit nem érezne abból, hogy külön vannak a szülei, ha mindig azt érezné, hogy teljes, szeretettel teli világa van.
Ugyanakkor tudom, hogy a szeretet nem csak megengedésből áll, hanem következetességből is. Igyekszem úgy jelen lenni az életében, hogy érezze: számíthat rám, de közben megtanulja a határokat és az értékeket is.
Nem vagyok tökéletes, de őszinte, figyelmes és szeretetteljes anyuka vagyok – és azt hiszem, ez a legfontosabb.
Márkus Luca: „Meg tudtam szeretni azt, ahogy kinézek”
Tartasz az idő múlásától?
Nem tartok tőle, inkább tisztelem. Az idő nem elvesz tőlem, hanem hozzám ad: tapasztalatot, önazonosságot és magabiztosságot. Talán azért sem félek az idő múlásától, mert látom belülről, mennyire változik a szépségről alkotott kép. Tizenöt év a szakmában megtanított arra, hogy a frissesség nem egy számhoz kötődik, hanem ahhoz, mennyire vagy rendben magaddal.
Ma már sokkal tudatosabban vigyázok magamra – testileg és lelkileg is –, és ez szerintem sokkal többet számít, mint a korom. Modellként pedig kifejezetten inspiráló megélni, hogy a karakter, a kisugárzás és az élettapasztalat egyre nagyobb értékké válik.
Az idő számomra nem ellenség, hanem egy folyamat, amiben egyre inkább önmagammá válok.
Rengeteg jótékonysági kampányban veszel rész. Mi a szívügyed ezen a téren?
Igen, valódi örömet ad, mert ezek a kezdeményezések túlmutatnak a munkán és a szereplésen. Számomra a jótékonyság azt jelenti, hogy vissza tudok adni abból, amit kaptam, és a figyelmet olyan ügyekre irányíthatom, amelyek valóban számítanak. Különösen közel áll hozzám a gyermekek védelme, hiszen ők a jövőnk, mégis gyakran teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak, és felnőttként kötelességünk biztonságot, példát és szeretetet adni nekik.
Ugyanígy a szívügyem az állatok, azon belül is a kutyák védelme. Ők feltétel nélkül adnak, mégis sokszor csendben szenvednek. Hiszem, hogy az empátia ott kezdődik, ahogyan azokkal bánunk, akik nem tudnak megszólalni. Amikor részt veszek egy jótékonysági kampányban, nemcsak támogatni szeretnék, hanem érzékenyíteni is az embereket:
megmutatni, hogy mindannyiunknak van felelőssége, és akár egy apró gesztus is valódi változást hozhat.
