Kutasi Mariann: „A külsőségekről egyre inkább befelé terelődik a figyelmem”
Kutasi Mariann, a top kategóriába sorolt sminkes feltűnő jelenség, könnyedén érvényesülhetne a modellek között is. Tinédzserként még voltak is ilyen ambíciói, azonban gyorsan rájött, hogy nem hozza lázba a szereplés.
Ezeket láttad már?
Minden mozdulatán, rezdülésén érezhető, hogy kiegyensúlyozott, hogy harmóniában van magával, amit nagymértékben a jógának köszönhet. „Az egészség központja a gerinc. Ha rendben van, energia is van, ha nincs, akaratlanul is köré építjük az életet” – fogalmaz arról, hogy miért fontos a gerinc stabilizálása mindenkinek. Kutasi Mariannal beszélgettünk.
Hogy jött annak idején a sminkelés az életedbe?
16 éves voltam, amikor a barátnőmmel kikönyörögtük a szüleinknél, hogy elmehessünk egy modelliskolába. Nagy nehezen megengedték, mivel szombati napokokon volt, csak azt kérték, hogy ne menjen a tanulás rovására. Én már a második alkalom után éreztem, hogy ez nem az én világom, mert nem hozott annyira lázba, mint ahogy azt eredetileg elképzeltem. Úgy láttam, hogy vannak szebbek, okosabbak, ügyesebbek magasabbak nálam, és nem akartam feleslegesen az időmet „pazarolni”.
Tiniként az ember még inkább hirtelen felindulásból hoz döntéseket, és nem tudatosan. Nem élted meg ezt a helyzetet kudarcként?
De, nagyon rossz érzés volt! És nem is feltétlenül azért, mert többet láttam bele, inkább azért, mert azt hittem a modellek élete csupa móka és kacagás.
El is engedted, vagy végigcsináltad?
Végig, főleg amiatt, mert befizették a szüleim, és nem akartam nekik csalódást okozni. És milyen jó volt, hogy nem adtam fel, mert a későbbi foglalkozásokra már jött kozmetikus, hogy megtanítson minket sminkelni. Ott jött a „wow” érzés, hogy ezt szeretném csinálni!
„Ahol mindenben konszenzus van, ott gyakorlatilag véget ér a szabadság”- interjú Somogyi Hajnalkával, az OFF-Biennále alapító vezetőjével
Később sem kaptál kedvet a modellkedéshez?
Nem, az nem csigázott fel később sem. Tanárképző Főiskolán tanultam tovább, a szüleim szerették volna, hogy legyen egy „valamire való” végzettségem. A nővérem akkor már Budapesten élt, gyakran jártam hozzá a nyári szünetben, és találtam sminkes képzést, ami ellen már a családnak sem volt ellenvetése.
Emlékszel, hogy mi volt az első sminkes munkád?
Persze, egy ismerősömnek a barátnője férjhez ment, és őt sminkeltem.
Rövid idő alatt a top kategóriában tartottak számon szakmailag, hogy sikerült bekerülnöd a nagyobb körforgásba?
Viszonylag szerencsém volt, mert könnyen belecsöppentem ebbe a világba, már kezdőként is mehettem fotózásokra. A képzés után egy fodrász mellett dolgoztam: recepciós és sminkes voltam. Ő sokat járt fotózásokra, és vitt magával, így már elég hamar Nánási Pállal dolgozhattam. Az egyik barátnőm egy magazinnál dolgozott, velük is jártam fotózásokra, akkor már híres, ismert emberekkel sminkelhettem.
Korán belekerültem a jó részébe a dolognak, de stabilabb lábon is akartam állni, ezért elmentem a MAC-be dolgozni. Kapcsolatépítésre kiváló volt, és akkor kezdtem el videóklipekben is sminkelni. Ez a 2000-es években volt, amikor szinte minden magára valamit adó zenész Indiánnal csináltatta a klipjét, én pedig vele dolgoztam együtt. Nagyon sok zenei menedzserrel találkoztam ebben az időben, akik hívtak fotózásokra, zenei díjátadókra, így lett egyre több felkérésem.
Érdekes és izgalmas világ volt ez, csupa csillogásnak tűnt az élet. Aztán Tompos Kátya hívott a Köntörfalak című filmbe, ami egy húsz napos munka volt, de csak éjszaka volt forgatás. Emiatt nekem ez a filmes vonal nem jött be, de legalább kipróbáltam, és nagyon nagy élmény volt. Egyrészt Kátya miatt, másrészt, mert közönségdíjas lett a film.
Televíziós megbízásaid is voltak?
Egy évig sminkeltem Szulák Andreát az egyik műsorához, de akkor már megszületett a kisfiam, és miatta nem is vállaltam nagyobb projekteket. A prioritásom megváltozott, ma már nem vágyom arra, hogy 0-24-ben sminkeljek. Ráadásul engem a kisebb feladatok, alkalmi fotózások, családi és kismama sminkek is feltöltenek, mert a kreativitásomat ilyenkor is ki tudom élni.
Boda-Novy Emília: „Megtanultam előnyömre fordítani a sanyarú gyerekkoromat”
Anyaként mennyire könnyű a sminkes pálya? Nem feltétlenül a fizikai terhelésre gondolok, hanem a gyakori kiszámíthatatlanságra, a logisztikára.
Ez egyénfüggő, de szabadúszóként szerintem könnyebb, mint fix állásban. És persze tudni kell nemet is mondani. Mindig igyekeztem jól beosztani az időmet, és mióta anya vagyok, esti, éjszakai elfoglaltságot nem vállalok.
Melyik terület áll hozzád a legközelebb?
Nekem minden feladat izgalmas és hálás is, mert egy jó smink mindenkit boldogabbá, elégedettebbé tesz, nekem pedig jó érzés, hogy ehhez tevékenyen hozzájárulhatok. Minden egyes alkalom megerősít abban, hogy jól döntöttem, amikor elengedtem a modellkedést, mert egy pillanatig sem vágytam arra, hogy fény vetüljön rám Nekem éppen elég az, hogy fontos láncszem vagyok egy kreatív alkotócsapatban.
Ónodi Eszter 40 év felett vált igazán boldoggá: szerinte ez a nagy titok
Nem kevés sminkes van a szakmában. Mi a te erősséged, hogyan tudtál kitűnni?
Sokszor dolgoztam úgy fotósokkal, hogy sietni kellett, hogy szinte minden perc ki volt számolva. Volt olyan, hogy a fodrásszal együtt kaptunk összesen egy órát, és ez nagyon sok sminkest feszélyez, mert nem tud nyomás alatt maximálisan teljesíteni. Szerintem nekem ez lett a szupererőm, hogy megtanultam gyorsan, de hatékonyan dolgozni.
Néha én is szeretek elveszni a részletekben, de ha azt mondják, hogy 35 percem van elkészülni, attól sem esek pánikba. Sokan hívnak úgy, hogy már előre jelzik, kevés az idő, és tudják, hogy ez nálam nem gond. Természetesen nálam sem ez az ideális munkamenet, de ha csúszás van, akkor az biztos, hogy velem lehet időt spórolni.
Mi a legfontosabb termék egy sminknél?
A jó alapozó. De hogy kinek melyik a jó, az bőr kérdése. Ha az rendben van, akkor kis túlzással nem lehet hibázni, onnantól már lehet a színekkel játszani.
Tóth Katica: „Ez az út nemcsak új barátságokat és sikereket hozott, hanem egyfajta belső fejlődést is”
Miből inspirálódsz az alkotáshoz?
A legjobban az inspirál, ha kiszakadhatok a hétköznapokból. Amikor pár lepéssel hátrébb vagyok, onnan nézek rá a dolgokra. Főleg egy-egy utazás az, ami a legnagyobb ihletforrásom, de ha épp nincs rá időm vagy lehetőségem, akkor bemegyek egy sminküzletbe és kipróbálom az új textúrákat. Nem szívesen rendelek, mert szeretem látni és érezni a termékek összetételét, hatékonyságát. Feldob, amikor valami újat találok, olyankor alig várom, hogy élesben is bevethessem.
A munkakapcsolatból születtek barátságok is a pályád során?
Igen, nagyon sok munkakapcsolatból lett barátság, és sokan vannak, akikkel mindig alig várjuk, hogy újra sminkeljem őket, hogy találkozzunk; akkor ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Szekeres Adriennel is a sminkelés volt az első kapcsolódási pont, és Debreczeni Zitával is munka kapcsán ismerkedtünk meg, ma pedig már ragaszkodik hozzám a fotózásokon, és nagyon jó barátok is lettünk.
Szerintem velem nem nehéz, és ezt sokan értékelik is: ha azt látom, hogy valakinek nincs kedve beszélgetni, akkor hagyom, hogy elmélyüljön, ha pedig valakinek jólesik, hogy közben szórakoztatom, mert untatja, hogy csak ülni kell, akkor szívesen beszélgetek. Egyébként ezt a képességet is fejlesztettem, mert csak látszólag tűnik egyszerűnek egyszerre beszélni, és sminkelni. Akik lassabban dolgoznak, ők sokszor ezen csúsznak el, ugyanis, ha beszél az ember, vagy bent van egy sztoriban, akaratlanul is megáll.
Kusovszky Bea festőművész: „Bármilyen apróság elindíthat bennem egy gondolatot az alkotáshoz”
Volt olyan munkád, amelyik valamiért a legfontosabb vagy legkedvesebb számodra?
Ez nehéz kérdés, mert szerencsés vagyok, rengeteg jó munkám volt. Nemrég Dukai Reginát sminkeltem a GLAMOUR fotózáshoz, vele mindig gördülékeny a munka, és szuper volt a csapat is. De például van egy évente készülő szakácskönyv, ami egy hetes program, azt nagyon szeretem. Persze ott is van egy tempó, amit tartani kell, de a háttérben mindig sütnek, főznek, jókat eszünk, és szuper a hangulat. Dobó Ágit is én sminkeltem a szakácskönyvéhez - a gasztro vonal nagyon közel áll hozzám, és egyre több feladat jön erről a területről is.
Jógaoktató is vagy, ami egy teljesen másik műfaj. Szükséged volt valamire, ami ellensúlyozza a folyamatos nyüzsgést?
Érdekes dolog, mert viszonylag későn, 33 évesen kezdtem el jógázni. Nem volt ez túlgondolva, egyszerűen a testem rugalmasságát szerettem volna visszaszerezni. Először buddhista vonalon indultam el, aztán ajánlották a gerincjógát és a hatha jógát. A sok cipekedéstől, állástól elfáradt a hátam, a gerincem stabilizálásra kerestem megoldást. Menet közben szerettem bele, mert teljesen beszippantott.
Elvégeztem egy oktatói képzést, eljutottam Balira is, ott tartottam az első órát a barátaimnak a dzsungel közepén. Csodálatos volt! Viszont úgy éreztem, hogy ahhoz, hogy oktatóként is ki tudjak teljesedni, sokkal több gyakorlásra, rutinra van szükségem, amit nem tudtam a sminkeléssel összeegyeztetni. A jóga egész embert kíván, és ha nem tudok 100 százalékot adni, a kevesebbnek nem látom értelmét. De nagy szerelem lett, azóta is rendszeresen jógázok.
„Ha fejben nem vagy erős, a doki bármit csinálhat, nem fogsz felállni”
Mi van még a bakancslistádon?
Rengeteg utazás, sok kalandozás a világban. Ázsiába, Thaiföldre szeretnék eljutni, és imádom a hegyeket, ezért Nepál is jöhet. Szakmailag nincsenek valóságtól elrugaszkodott álmaim, minden felkérésnek örülök, nem tudok olyan filmet, vagy televíziós produkciót mondani, amiért bármit megadnék. Nem vágyom arra, hogy egy hatalmas gépezetben folyamatosan benne legyek.
Nagyon sok ismert emberrel dolgozhattam együtt, de a hollywoodi sztárok valószínűleg kimaradnak az életemből. Ha most el kellene engednem a sminkelést, akkor is azt mondanám, hogy csúcs volt az egész! A jógának köszönhetően viszont egyfajta spirituális változás zajlott le bennem: a külsőségekről most erősen befelé terelődik a figyelmem, ami azt a felismerést hozta, hogy kipróbálnék valami mást.
Hiányérzetem van, szeretnék valami olyat csinálni, amivel mások hasznára válhatok. S mivel tanítói diplomával rendelkezem, ősztől egy iskolában a délutáni tanulást fogom segíteni - a sminkes feladatok mellett ez lesz az új kihívás számomra. Boldog vagyok, harmonikus az életem, „csak” azt kívánom, hogy ez minél tovább így maradjon!
