Márkus Luca őszintén beszélt arról, hogyan próbálta leépíteni azokat a színházi berögződéseket, amelyek egy idő után már inkább irányították őt, mintsem kapaszkodót adtak. A Színházak Éjszakája kapcsán mesélt arról, miért hisz még mindig a színház megismételhetetlen erejében, és arról is, hogy a sok munka után most mire vágyik igazán.
Ezeket láttad már?
A Thália Színházban forgattak klipet a Színházak Éjszakájára, ahol rengeteg társulat művészei találkoztak. Márkus Luca szerint ezek a ritka alkalmak legalább annyira fontosak, mint maga az esemény, hiszen évek óta nem látott kollégákkal fut össze ilyenkor az ember. A színésznő azt vallja, a színház pótolhatatlan: az, ami ott történik, abban a pillanatban, a néző szeme előtt, egyszeri és megismételhetetlen.
Hisz a színház élő varázsában
Márkus Luca fontosnak tartja, hogy minél többen megismerjék a színház világát. Azokat is bátorítja, akik eddig nem jártak előadásokra, és azokat is, akik már rendszeresen nézők: folytassák. Szerinte ma kevés olyan élmény van az életünkben, ami valóban a jelenben, a szemünk előtt születik meg, és ez az, amit a színház páratlan módon tud képviselni.
Az elmúlt években rengeteg munkája volt, különböző projektekben vett részt, ami egyszerre jelentett örömöt és komoly fizikai, mentális fáradtságot. Most egy nyugodtabb időszakra vágyik: többet szeretne olvasni, bepótolni az elmaradásait, és nézőként is több előadást megnézni. Nem panaszt fogalmaz meg, inkább tudatos lassításként tekint erre.
Márkus Luca: „Meg tudtam szeretni azt, ahogy kinézek”
Elengedte a hiedelmeit
A színésznő arról is beszélt, hogy korábban szinte minden előadáshoz kapcsolódott valamilyen apró szertartás vagy tárgy. Idővel azonban azt érezte, hogy ezek a berögződések elkezdték uralni őt. Ha például otthon maradt egy „szükségesnek hitt” tárgy, rögtön elindult benne egy negatív gondolatspirál: attól tartott, hogy emiatt fog hibázni, és annak súlyos következménye lesz. Ezért tudatosan elkezdte leépíteni ezeket a szokásokat, hogy visszavegye az irányítást. A legtöbb babonától mára sikerült megszabadulnia.
Egyetlen szertartás maradt
Van azonban egy dolog, amit továbbra is megtart. Minden színpadra lépés előtt négy korty vizet iszik. A négyes szám gyerekkora óta különleges számára. A „Három a magyar igazság és egy a ráadás” egyszerű logikájából született meg nála a négy, mint szerencseszám, és azóta is erős kötődése van hozzá.
Egy téma pedig különösen közel áll a szívéhez: a gyermekek családon belüli helyzete. A statisztikák, a történetek, a számok mögött meghúzódó valóság mindig mélyen megrázza. Úgy érzi, erről nem lehet eleget beszélni, és több figyelemre, több energiára lenne szükség ahhoz, hogy valódi változás történhessen. A Színházak Éjszakáján pedig abban bízik, hogy a színház ismét megmutatja: a közös élményeknek erejük van.
