Minek ment oda? - Avagy miért nem tudják a férfiak csak simán befogni?

A színésznő hosszabb ideje beszél arról, hogy párkapcsolaton belüli erőszak áldozata, többször mesélt arról, hogy miként tette tönkre az önbizalmát, hogyan küzdött meg a bántalmazás okozta lelki sérülésekkel, és korábban elmondta, hogy egyelőre nem képes megnevezni a bántalmazóját. Pár nappal ezelőtt azonban nem csupán megnevezte a Brian Warner néven született, a világ számára pedig leginkább Marilyn Mansonként ismert rocksztárt a bántalmazójaként, de néhány egészen megdöbbentő részletet is elárult arról, hogy miként bánt vele az egykori párja. A történet folyománya egyrészt, hogy Evan Rachel Wood vallomása után a zenész korábbi partnerei közül többen is megerősítették, amit a színésznő állít, vagyis azt, hogy Manson agresszív, manipulatív és bántalmazó a kapcsolataiban. Még Rose McGowan, aki egyik első ismert barátnője volt a rocksztárnak, is védelmébe vette Woodot. Védelmébe vette... A történet másik következménye pedig az lett, hogy Marilyn Manson körül pillanatok alatt elfogyott a levegő, és egy rakás szerződését visszamondták, jelen állás szerint a zenei élet kitasztítja magából.

Megrázó! Rose McGowan ezzel a fotóval vallotta be, hogy a producerpápa szexuális zaklatásának az áldozata

Megrázó! Rose McGowan ezzel a fotóval vallotta be, hogy a producerpápa szexuális zaklatásának az áldozata

A történet sajnos csak annyiból unikális, hogy mindkét főszereplője, és a mellékszereplők jelentős része is világhírű, egyébként a párkapcsolaton belüli erőszak, és ezt nehéz szívvel írom le, hétköznapi jelenség. Mivel ebben a történetben hírességek szerepelnek, természetes, hogy felkapott beszédtéma lesz, rettenetes belegondolni, hogy hány százalékkal ugorhatott meg Evan Rachel Wood nyilatkozata után a "violet wand" kifejezés keresési gyakorisága a Google-ben. Mindenki csámcsog a színésznő és a rocksztár rettenetes hálószobatitkain. Borzasztó látni, hogy a magukat mértékadónak gondoló lapok jelentős része milyen kedélyeskedő hangon számolt be az eseményekről, az pedig tényleg megdöbbentő, hogy professzionális újságok kezdenek máris azon lamentálni, hogy valójában megérdemli-e Manson, hogy a "párkapcsolati csetepatéi" miatt kirekesszék a zenei életből, amelynek ezidáig jelentős, befolyásos szereplője volt. És akkor még szót sem ejtettünk a kommentelők hadáról, illetve a megmondóemberek helyzetelemzéseiről.

Kezd kialakulni az általános vélekedés, hogy a történetben tulajdonképpen az áldozat, tehát maga Evan Rachel Wood a hibás. Ki más? Hiszen elég csak ránézni Mansonra, és máris mindenkinek világos, hogy nem lehet más, csakis egy bántalmazó. Magára vessen, aki vele kezd. Ó, helyben is vagyunk! Mindig a régi nóta. Miért nem vett fel hosszabb szoknyát, minek rúzsozza a száját, hát nem ő akart főszerepet játszani, minek szállt be az autóba? A bántalmazást, legyen az lelki, szexuális, vagy bármilyen más fizikai jellegű, tehát szerintük el lehetne kerülni, ha az áldozat nem lenne olyan naiv, kihívó, ostoba vagy karrierista, nyámnyila és a többi. A legegyszerűbb, ha nem mész oda, nem akarsz csinos lenni, nem akarod jól érezni magad, egyáltalán ülsz otthon és jó kislány leszel, nem beszélsz bele abba, ami nem a te dolgod, inkább megtanulsz tisztességesen főzni és inget vasalni. Na most, aki szerint Manson ránézésre virtigli bántalmazó, mert hogy néz ki, miket beszél, és egyáltalán, nos, szerintem az az ember ostoba. Ő valószínűleg elhiszi, hogy a pankrátorok estéről-estére félholtra verik egymást, és azt is, hogy ha összeadjuk a pénzt, akkor Izaura újra látni fog. Marilyn Manson egy remekül kitalált könnyűzenei termék, ha valamihez valóban van érzéke Brian Warnernek, az egykori zenei újságírónak, akkor az nem más, mint az imázsépítés. A kilencvenes évek óta "karakterben van", minden nyilvános fellépésén, megjelenése alkalmával sokkolni akar, a színpadon, az interjúkban, a vörös szőnyegen, Brian Warner hézagmentesen jeleníti meg Marilyn Mansont, a luciferi figurát. Ez azonban egyáltalán nem kell, hogy azzal járjon, hogy az első randi után áramot akarjon vezeti a partnere vaginájába, vagy féltékenységi rohamában félholtra verje a barátnőjét. Marilyn Manson ugyanis egy szerep. A rocksztár egyik legfontosabb elődjének tekinthető Alice Cooper, eredeti nevén Vincent Damon Furnier, lassan 50 éve alakítja a horrorhős sokkrock-sztárt. Ma már inkább komikusan sokkol, de régen ő is komoly riadalmat volt képes kiváltani azokból, akik kitartóan hisznek a showbiznisz meséiben. Alice Cooper a hatvanas években ugyanolyan sátáni alaknak tűnt, mint Manson pár évtizeddel később. Furnier azonban, amikor a nyilvánosság elől elvonulva leveti a negatív hős, Alice Cooper jelmezét, állítólag kifejezetten kellemes társaság. Nem főz döglött békából, maga fogta patkány farkából bájitalt, amivel megidézi az ördögöt, hanem, ahogy azt egy nem is olyan régi lesifotó bizonyítja, beáll ételt osztani rászorulólnak.

Elképzelhető lenne, hogy Brian Warner, amikor éppen nem sminkeli egy bekattant pandának magát, és hörög szeretetellenes, istenkáromló zsolozsmákat a mikrofonba, akkor otthon kockás slafrokban kortyolgatja a zöld teát, és japánkertjének gondozásáról olvasgat szakkönyveket. Mindezzel csak azt próbálnám bizonygatni, hogy attól, hogy valaki sokkrocker, még nem szükségszerűen egy vadbarom, és mindez pláne nem magyarázza, hogy egy bántalmazó. És amúgy, miért ne lehetne elképzelhető, hogy valaki szereti a zenéjét (ezzel elég sokan vannak így), és annak ellenére, hogy Manson nem egy Clarke Gable, miért ne lehetne imponáló egy fiatal lánynak (Evan Rachel Wood 19 éves volt, amikor megismerkedtek), ha egy híres, karakteres és karizmatikus, amúgy kifejezetten kreatív és sikeres férfi udvarol neki? Nehezen elképzelhető, hogy annak idején Manson közös kecskeáldozással nyerte el a színésznő szívét, de még ha így is volt, ez még mindig nem ok arra, hogy aztán később ostorral verje. És itt pontot is lehetne tenni az ügy végére. De nem ez történik.

Kitálaltak a modellek - Szexuális ragadozó a divatvilág ünnepelt zsenije

Kitálaltak a modellek - Szexuális ragadozó a divatvilág ünnepelt zsenije

Sokan felháborodtak rajta, hogy Marilyn Mansont egy pillanat alatt kiátkozta a könnyűzenei élet, sokan emlegetik, hogy a "cancel culture" korában elég valakit megvádolni, és egy szempillantás alatt tönkrevágják a karrierjét. Hát igen, mondjuk nagyon árulkodó, ha azok, akik eddig minden bizonnyal busás hasznot húztak Manson sikeréből, egy szempillantás alatt kihátráltak mögüle. Ez nem a cancel culture eredménye, hanem annak, hogy ezek az emberek pontosan tudták, hogy milyen ember a zenész, pontosan tudják, hogy mennyi disznóság van a számláján, de amíg ki nem pattant a botrány, addig hasznot húztak belőle. Weinstein, Epstein és lehetne még sorolni, ki mindenki körül fogyott el egy szempillantás alatt a levegő, mindenki tudott a viselt dolgaikról, valószínűleg sokan a közelükben évek óta viszolyogtak is ezektől, és titokban várták a pillanatot, de amíg lehetett, lapultak, lehetőleg nem ők akarták borítani a bilit. Lehet, hogy mostanában a cancel culture pillanatok alatt sodor el karriereket, viszont eddig az elhallgatás, az eltussolás kultúrája tombolt, és ennek a férfiak voltak a kedvezményezettjei. Egy kis munkahelyi erőszakoskodást, egy kis kéretlen tipitapit, egy kis verbális abúzust könnyedén meg lehetett úszni. A szexuális zaklatásokat, a családon, párkapcsolaton belüli erőszakot nagyon könnyen meg lehetett úszni még pár évtizeddel korábban is, szélsőséges esetekben még manapság is. Az elhallgatás kultúrája az évszázadok során messze több ember, zömében nők életét tette tönkre, mint ahány karrier áldozatul esett ilyen vádaknak. A legokosabb, amit tehetnénk, hogy egy-egy ilyen botrány kapcsán nem tréfálkozunk, főleg nem az áldozat kárára, nem magyarázzuk meg, hogy miért volt jogos, előre látható az erőszak, ami voltaképpen az áldozat hibája. Pláne ne vonjuk kétségbe, hogy az erőszak megtörtént, ne kezdjünk olyan fejtegetésekbe, hogy az áldozat mit nyer egy ilyen vallomással. Szóval egyáltalán, szerintem a férfiak jobban teszik, ha egy ilyen hír hallatán lehajtják a fejüket és hallgatnak. Szerintem nem olyan nehéz.