Peller Mariann: „Már észre sem veszem, ha vihart kavarok”
Peller Mariann friss diplomásként 2008 őszén tűnt fel az RTL képernyőjén műsorvezetőként. Az Utazás a Lelked körül című műsora után egyre többen keresték meg, hogy segítséget, tanácsot kérjenek, vagy egyszerűen csak kifejezzék, ők is hasonlóan gondolkodnak a világról, mint ő. Barátnőjével megalakította a Lélekközösség Klubot, hogy önismereti utazásra hívják a csatlakozókat, és jó hatással legyenek egymásra. Könyveket ír, műsort vezet, rendezvényeken dolgozik, és képtelen leállni.
Ezeket láttad már?
Peller Mariann az a műsorvezető, akinek egy egzotikus utazás nem a pihenést jelenti, hanem munkát. Ugyanakkor szüksége lenne arra, hogy vissza tudjon töltődni, nagyon sokan ugyanis belőle merítenek erőt a hétköznapokban.
Percekre be van osztva az időd, állandó rohanás az életed?
Igen, lavírozom a feladatok között. Az egyik újévi fogadalmam, hogy rendszerbe szeretném szedni az életemet. Ez lenne a túlélésem záloga, mert mindig túlpörgetem magam. Annyi ötletem van, annyi felkérés érkezik, hogy nem tudok leállni. Ha nem lenne elég elfoglaltságom, biztosan csinálnék magamnak feladatot. Már március harmincig tele van a naptáram, és júniusra, szeptemberre, októberre is van feladatom, munkám.
Most jönne el az ideje a lassításnak?
Most vagyok negyvenéves, és azon gondolkodtam, meddig akarom ilyen őrült módon tolni az életemet. Jobban meg kellene élni, nem csak beszélni róla, és szükségem is lenne rá, hiszen érzem, hogy elfogyok. A napjaim nagy részének az a vége, hogy este kilenc órakor már nem fogom fel, miről beszélnek a gyerekeim.
Olyan jellegű felkéréseket kapsz, amiket nem szeretsz vagy ami olyan jól fizet, hogy muszáj elvállalnod?
Olyanokra kérnek fel, amiket szeretek. Például céges rendezvényekre, ahol nem csak háziasszonykodok, hanem a spirituális témához kapcsolódó beszélgetésekben veszek részt. A könyveimmel kapcsolatban keresnek meg, gyakran dedikálok. Huszonhárom éve szinkronizálok, ami a múlt évben ért a csúcsra a Babylon és a Barbie filmmel - Margot Robbienek az esetek nyolcvan százalékban én vagyok a magyar hangja.
Az RTL Reggelijében is feltűnsz...
Havi hat-hét alkalommal vezetem a reggeli műsort. Ez pont megfelelő, heti egy-két alkalom. Szeretem, és mellette a saját dolgaimmal is tudok foglalkozni.
Pedig nincs nálam lustább ember, imádok nem megmozdulni. Ha lehetne, csak néznék ki a fejemből. Öt-tíz éven belül olyan életet látok magam előtt, ahol hónapokra felfüggesztem a munkát, és csak írok. Folyamatosan ihletben vagyok, inspirálódom, csak az időt kellene megtalálnom, hogy alkotni tudjak.
Forgatókönyvírónak is készülsz?
Igen, tavaly elvégeztem az első tanfolyamot, és most a haladóra készülök. Az első órát sajnos ki kell hagynom, Balira megyek.
Pihenni utazol el?
Ugyan, dolgozni megyek, életem első Lélekközösség táborával! Horváth Éváék, akik Balin élnek és jóga táborokat szerveznek, már akkor megkerestek, amikor három éve kitalálták, hogy szeretnének csoportokat vendégül látni. Akkor még nem mertem belevágni. Most viszont boldoggá tesz, hogy nem volt nagy küzdelem, hogy meglegyen a létszám. Már készülök gyakorlatokkal, viszem az ingám, a táblázataimat, meditációkat.
Lazítani nem is fogsz egy ilyen csodás helyen?
Húsz ember várja, hogy megismerjen engem és Balit. Sokat fognak kapni belőlem, de nekem is szükségem lesz arra, hogy vissza tudjak töltődni, mert ha csak adok és adok, az engem is lemerít. Lesznek napok, amikor csoportos foglalkozásokat tartunk, amiket kirándulások, szabad programok követnek. Valamennyit pihenni is fogok, de nem lazítani indultam.
Sosem kényezteted magad?
Tavaly beiktattam egy ilyet is, a barátnőmmel kettesben indultam el öt napra Máltára. Ez valóban a pihenésről szólt, de természetesen sokat ötleteltünk. Máltát sem véletlenül választottuk, tudtam, hogy vannak ősi romok, ahova szeretnék egy nap kisebb csoportot szervezni. Inspirációs utazás volt, de lazítottunk, ki tudtunk kapcsolni. Tavaly a nyarat például sikerült úgy csinálni, hogy kétszer is nyaraltam a gyerekekkel, és sikerült pihenni is.
Tavaly januárban megfogadtam, hogy az év első hetében nem dolgozom, hanem a fiaimmal külön-külön szervezek programot. Három napot a nagyobbik fiammal, a tízéves Kornéllal, és másik hármat a nyolcéves Szilveszterrel töltök. Küzdök az egyensúly megteremtésével, sikerülni fog. Ki kell kristályosodnia, hol húzom meg a határt, és mi az, amire nemet mondok.
A gyerekeid nem szenvednek attól, hogy sokat vállalsz magadra?
Nem veszek el a velük való időből. Mindent igyekszem iskolaidőben intézni, vagy amikor az apukájuk van velük. Délután és este általában anya vagyok, leckét írunk, olvasunk. Pedig nagyon nehéz volt az anyává válás. Gyerekkorom óta féltem attól, milyen lesz, de megváltoztatott az anyaság.
Legszívesebben azt mondanám a gyerekkori énemnek, hogy „jól érzed, rohadt nehéz lesz, neked egy kihívás, de meg fogod tudni csinálni, és jó lesz a kapcsolatod a fiaiddal”. Rajongok értük, amiben az is benne van, hogy jókat tudunk veszekedni egymással. Ez leginkább a felnőttek vitáira hasonlít, nem sértegetésekből áll, szépen meg tudjuk beszélni a dolgokat. Bármikor tudom azt mondani nekik, hogy ne haragudjanak, igazuk van, fáradt vagyok. Ilyenkor hozzám bújnak, megölelnek.
Különleges sportot választottál, bokszolsz még?
Azért kezdtem el, mert tele voltam és vagyok ki nem adott haraggal, indulatokkal és dühvel. Azt érzetem, hogy nőként nem engedheti meg magának az ember, hogy ezeket kimondja. A bokszban magamért harcolok. Szeretem, pedig nehéz, összetett mozgásforma, és soha nem mernék kiállni senki ellen sem. Ebben az életben senki ne üssön meg, nem szeretném. Inkább a zsákot püfölöm. A puhány kislányból idővel egy olyan nő vált, aki hetente négy-öt alkalommal jár edzésre jár. Két éve ugyanazzal a sráccal edzek, akivel a karrierem kezdetén. Bokszolni sajnos még nem jutottam el az idén.
Mindig őszintén beszéltél a magánéletedről, nem bántad meg?
Nem. De ma már ebben is határozottan meghúzom a határokat.
Szókimondó vagy, ami a szíveden, az a szádon. A gondolataidat szívesen felkapja a média. Legutóbbi kijelentésed sokakat megdöbbentett, miszerint minden nőben van valahol mélyen egy pornószínésznő.
Már észre sem veszem, ha vihart kavarok, nem ér el hozzám a kritika. Nincs kedvem megjátszani magam és megfelelni másoknak. Miért is ne mondhatnék ilyet?
Hogy lehet, hogy a nővéreddel, Annával ennyire hasonlóan alakul az életetek?
Nem tudom, miért alakul így, de látom, hogy hasonlóan, párhuzamosan futnak a szálak. Az egész biztos, hogy mi soha nem befolyásoltuk egymás szerelmi életét vagy választását. Nem vagyunk egymásra ilyen módon hatással. Ha egyikünk nehéz helyzetbe kerül, a másikunk támogatja, nem ítéli el, inkább megöleli és szereti.
Mire vágysz még?
Él bennem a vágy, hogy a saját weboldalam, a Lélekközösség, az az irány, ami igazán én vagyok és engem foglalkoztat, egy stabil láb lehessen. Ne kelljen attól tartanom, hogy valaki kihúzza alólam. Alkotni és írni szeretnék szabadon, mert abban vagyok a legszabadabb. Ott lehetek gonosz, irigy, bármi. Ez lenne az igazi önmegvalósítás. Mindegy, hogy ez forgatókönyv vagy az újabb, negyedik könyvem lenne, csak be tudjam illeszteni az életembe úgy, hogy ne egy présben kelljen írnom. Meg tudjam adni a módját az életemben mindennek, ami fontos nekem.
