Rábaközi Andrea „Semmit nem bántam meg”
„Non, je ne regrette rien” énekelte Edit Piaf. Nem bánok semmit, jelenti a dal. Ez lehetne Rábaközi Andrea jelszava is, hiszen utólag is biztos élete minden döntésében. Boldogan egyengeti fiai útját, készen áll a nagymamaságra, de azért még mindig szívesen részt vesz izgalmas fotózásokon és partikon.
Ezeket láttad már?
Rábaközi Andrea teljes szívvel éli az életét, de ennek megvan az ára: következetesség, egyenesség és kitartás jellemzi. A GLAMOUR Book őszi kiadványában egy csodás beautyanyagban is feltűnik.
Pályád kezdete óta kíváncsiak rád az emberek. Szeretsz még interjút adni? Nem untad meg ennyi idő alatt?
Attól függ, mi a téma. Unom az ezerszer ismételt kérdéseket, de mindig van új a nap alatt velem kapcsolatban is. Például az új családi vállalkozásunk, a fiaim rétesboltja a Római Fürdőn. Most ott élem ki magam, és mivel vendéglátósnak készültem a modellkedés előtt, gyakorlatilag visszakanyarodtam a kezdetekhez. A gyermekeim sportolnak, Döme most diplomázott, Samu most érettségizett. Kiskoruk óta hallják, hogy több lábon kell állni, és a rétesező ötlete mindig is tetszett nekik. Ők menedzselik az áruszállítást, anyu pedig süt és mosolyogva árul.
Régen a Balatonnál dolgoztam a szüleim szezonális büféjében, így nem ismeretlen számomra mások kiszolgálása. Múltkor egy kedves ismerős állt meg velem szemben, és azt mondta, semmit sem változtam 31 év alatt. Retró érzés kinézni a pultból.
Azt mondják, ha boldoggá akarod tenni az embereket a munkáddal, árulj fagyit.
Ez így van, és öröm számomra is a visszajáró vendég és a dicséret. Persze akad idegesítő vevő, de alapszabály, hogy nekik is mindig igazuk van. Dolgoztam én ruhaboltban is, ahol eladott darab után kaptuk a fizetésünket. Ma ez nincs így. Sokszor látom, hogy az eladók motiválatlanok és fásultak, pedig a munkaidőt lehet lelkesedéssel, jókedvűen tölteni.
A nyolcvanas években minden férfiszoba falán lógott egy kép rólad.
Fehérnemű- és fürdőruha modellként kezdtem, elkönyveltek nőiesebb Barbie babaként, így sok szexi fotó készült rólam, amit gyűjthettek az erősebb nem képviselői.
Mi a véleményed a mai modellekről?
Nagyon szépek a mai lányok, de eltűntek az egyéniségek. A mi generációnk szerette a karaktereket, ma mintha mindenki egyforma lenne… Sőt, a nők az arcukat is ugyanolyanra alakítják plasztikai beavatkozásokkal. Jómagam a természetes szépséget kedvelem.
Hol tart a szakma abban a korban, amelyikben mindenki szép lehet egy filterrel?
Az internet egy fals világ. Romboló és ártó képet fest a szépségről. Az Instagram sztárjai egymásnak akarnak megfelelni, egymást akarják überelni, miközben egyformán néznek ki. A nők pedig elfedik valódi korukat. Augusztusban voltam 56 éves, és már tíz éve sem akartam 25-nek kinézni. Közhely, de a legeslegfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Azért biztos van titkod, hogy még most is megfordulnak utánad az utcán.
Az alakomra vigyázok. Tudatosan étkezem, bűnözni nem lehet! Ha mindent megennék, amit kívánok, nem így néznék ki. Hétfőn léböjtkúrát, kedden gyümölcsnapot tartok, egyébként nyerskoszton élek, heti egyszer engedem meg magamnak az egészségtelenebb ételeket. Sokszor eszek keveset, egyszóval minden ajánlást betartok a jó alakért. Kozmetikushoz három hetente járok arcmasszázsra, így küzdök a gravitáció ellen. A hajamat féltem, óvom, bár egyre göndörebb lesz, sokszor kérdezik, volt-e fekete a családban? Bár ez a védjegyem, olykor olyan, mint egy madárfészek.
A fiaid már nagyok - készen állnál a nagymama szerepre?
Abszolút! Bármikor beállok nagyinak, majd jól elkényeztetem az unokákat, sütünk, pancsolunk, megszegünk minden szabályt. Tele vagyok tervekkel. Egyszóval nyitott vagyok, de mindkét fiam nagyon fiatal még. Ennek ellenére elkötelezett párkapcsolatban élnek, felelősségteljesek. Nagyon büszke vagyok rájuk. A fontos, hogy érezzék jól magukat, olyan kapcsolatban és munkában, amit szeretnek. Kevés embernek adatik ez meg, sokan élik le kényszerből az életüket, rossz házasságban, az egyéniségükhöz nem illő munkában szenvedve.
Megbántál valamit az életed során?
Milyen érdekes, hogy ezt kérdezed! Tegnap gondoltam arra, hogy semmit nem bántam meg. Most is ki tudom jelenteni, hogy minden döntésem jól alakult. Amit elvesztettem ismeretlenül, a másik döntés következményét úgysem tudom már meg. Például, hogy milyen lett volna külföldön élni. Rossz helyre születtem, az tény, de kihoztam belőle a legjobbat. Azért tudnék örülni egy kis tengernek a közelemben. Vagy a pozitívabb attitűdnek polgártársaim gondolkodásában.
Ötvenes éveinkre jó esetben szert teszünk némi bölcsességre.
Ennyi idős korra már bombabiztos énvédő mechanizmusaink és emberismeretünk is van. Jómagam beleállok a konfliktusokba, nem tologatom a megoldandó problémákat. Igyekszem minden napomat úgy tölteni, hogy jól érezzem magam, akár önző módon is. Ha rossz kedvem van, inkább nem találkozom emberekkel. Adni adok, ha kapok, örülök. Három dolgot nem tolerálok: a kíváncsiságot, az irigységet és a rosszindulatot.
Mi a baj a kíváncsisággal?
Engem valamiért irritál. Ha decemberben kapnék egy csomagot, hogy ne nyissam ki márciusig, képes lennék rá. Ha valaki mesél valamit, de nem fejezi be, sosem kérdezek rá a sztori végére. Irritál, ha egy baleset miatt azért alakul ki forgalmi dugó, mert az emberek kíváncsiskodnak, mi történt. Fekete-fehér, igen-nem ember vagyok.
Láthatunk-e valaha más színű hajjal?
Elég hosszú idő volt elfogadnom, hogy szőke típus vagyok. Mára megszoktam, miért is változtatnék? Talán egy nap lenövesztem őszre, de az nem most lesz.
