Zseniális színészek, akik még mindig nem kaptak Oscar-díjat
Nagy vesztesek, soha, még csak nem is jelölt géniuszok – ezekért a színészekért fáj a szívünk, amiért ilyen látványosan hanyagolja őket az Akadémia.
Ezeket láttad már?
Ezennel szeretném elindítani a saját kampányunkat bizonyos színészek Oscar-díjáért. Mert azok, akiknek ez lenne a feladata (leginkább stúdiók és forgalmazók), láthatóan csak ülnek a babérjaikon. Ha ugyanis csak egy minimálisan is képesek lennének elvégezni a munkájukat, az alábbi színészeknek már rég aranyszobroktól roskadoznának otthon a polcaik…
És tényleg nem sok melót kéne befektetniük, hiszen ezek a színészek korszakos tehetségek, aminek már önmagában garantálnia kéne a díjözönt! Egyszerűen botrányos, amiért ők még soha nem kapták meg a filmszakmában a legrangosabbként aposztrofált elismerést. (Bár, ha ez a mérce – biztosan releváns még az Akadémia…? Jó, ezt Pandóra-dobozát most nem nyitom ki.)
Girl power
Ha van valaki, akiben biztos voltam, hogy van Oscarja, az Margot Robbie. Valahogy őt és Emma Stone-t egy szinten kezelem: nagyjából egyidősek, gyönyörűek, jófejek és egyáltalán nem mellesleg zseniális kaméleonok. És mivel Emmának már két Oscar-díja is van, ezért abszolút az volt bennem, hogy természetesen Margot-nak is nyernie kellett legalább egyszer.
Hiszen elhittem neki, hogy naivan pislog a világra legutóbb az Üvöltő szelekben épp úgy, mint a Barbie-ban, elsodort a lendülete Nellie-ként a – felháborítóan alulértékelt – Babylonban, és folyton lenyűgöz a képessége, ahogy valóban létező személyek bőrébe képes belebújni. Gondolok itt Sharon Tate-re (Volt egyszer egy…Hollywood), I. Erzsébet királynőre (Két királynő), Tonya Hardingra (Én, Tonya) vagy Kayla Pospisilre (Botrány).
Nem vették fel színészképzésre, Jessie Buckley mégis az év legerősebb alakítását nyújtotta
Nos, ezek közül csupán utolsó kettő esetben jelölték egyáltalán Oscarra(illetve még egyszer producerként a Barbie-ért) – és rendszeresen üres kézzel kellett távoznia a gáláról.
„Amikor nyersz, vár rád egy rakás interjú a médiával, nem marad időd arra, hogy táncolj egy nagyot. Szóval veszíteni is egész jó, mert így élvezheted az estét: az Oscar-gála elsősorban egy jó buli, bármi más már csak ráadás” – nyilatkozta egyszer a már Oscar-veteránnak számító Saoirse Ronan, aki a másik királynő volt Margot mellett a Két királynőben.
Az ír színésznő 13 évesen zsebelte be az első jelölését a négy közül, ám 31 éves koráig még egyszer sem sikerült hazavinnie azt a bizonyos szobrot. Bár mostanában Saoirse eléggé mellényúlt a filmválasztásaival, azok minőségétől függetlenül ő akkor is hozta, amit a Kisasszonyokban, a Lady Birdben, a Brooklynban vagy anno a Vágy és vezeklésben megszokhattunk tőle.
Legközelebb azonban a négy felvonásos Beatles-életrajzi filmben fog felbukkanni Linda McCartney-ként, amihez meglehetősen nagy reményeket fűzök. Óriási vállalás ez Sam Mendes rendező részéről, és remélhetőleg az Akadémia is értékelni fogja a befektetett energiákat – Saoirse-nál is, aki jó lenne, ha hamarosan kitörne a Nagy Oscar-Vesztesek Börtönéből.
Tényleg itt tartunk? 7 tehetséges színész, aki kis híján azért esett el egy szereptől, mert nem tartották megfelelőnek a külsejét
Mondjuk simán lehet, hogy Saoirse remekül érzi ott magát, hiszen olyan cellatársai vannak, mint Amy Adams vagy Glenn Close. Mindkét színésznő vitathatatlan zseni. Olyan szinten játsszák le minden erőlködés nélkül a partnereiket a vászonról, hogy csak pislogunk (kivéve a Vidéki ballada az amerikai álomrólban, ahol anyát és lányát alakították). És rekordmennyiségű Oscar-díjat veszítettek el.
Illetve magát a konkrét rekordot Glenn Close tartja a maga nyolc (8!) jelölésével, de a hat meg nem nyert díjával Amy Adams is ott lohol a nyomában. Kövezzetek meg, de én már Szörnyella de Frászért is rég odaadtam volna Close-nak az Oscart – de a jelölései közül nekem a Veszedelmes viszonyok és a Végzetes vonzerő mellőzése fáj a legjobban. Amy-t pedig sikerült a legjobb alakításaiért még csak nem is jelölni (mint az Érkezés vagy az Éjszakai ragadozók)…
Az idei Oscar-gála Leonardo DiCaprio és Timothée Chalamet nagy összecsapása miatt is izgalmas lesz
De ne feledkezzünk meg a férfiakról sem!
Szeretnék érdeklődni, hogy Taron Egertonnal, James McAvoyjal és főleg Jesse Plemonsszal kapcsolatban miért tesz úgy az Akadémia, mintha nem is léteznének?! Miért nem halljuk szinte soha az ő nevüket a legjobb színész vagy a legjobb férfi mellékszereplő kategóriákban?! És miért nincs még annyi Oscar-díjuk, amennyit már szégyellenének kirakni otthon?! Mert a helyzet az, hogy három szédületes színészről beszélünk, hárman pedig egyetlen Oscar-jelölésen osztoznak…A döbbenetes szó nem elégséges erre a szituációra.
Azt az árva jelölést egyébként Jesse Plemons neve alatt találhatjuk, amit A kutya karmai közt legjobb mellékszerepéért kapott. De ez az ember – aki minden egyes produkció titkos fegyvere – egy ideális világban már legalább hat aranyszobor tulajdonosa lenne. A kutya karmai köztön kívül zseniális volt tavaly a Bugoniában (érthetetlen, hogy miért nem kapott még csak jelölést sem), a Polgárháborús cameójától azóta is kiráz a hideg, a Megfojtott virágokban lejátszotta DiCapriót és De Nirót is, fantasztikus volt Az írben és az egyébként is alulértékelt vígjáték, az Éjszakai játék legemlékezetesebb karaktere volt.
Jesse-re én a Breaking Badben figyeltem fel, és már akkor látszott, hogy ő lehet generációja Philip Seymour Hoffmanja. És mivel azóta is még a legapróbb kis morzsányi szerepekből is ötfogásos vacsorát csinál, ez be is bizonyosodott. Megkockáztatom, hogy korunk egyik legjobb színésze – mégsem ismeri (el) őt senki.
Színészek, akik egész más szerepre pályáztak ugyanabban a sorozatban, amiben végül szerepeltek
Ebben persze kezet foghatnak James McAvoyjal, akit utoljára a saját hazájában is kerek 20 évvel ezelőtt díjaztak. Akkor kapta meg a BAFTA fiatal felfedezettjeinek járó Rising Star-díját – azóta viszont csak tücsökciripelést hallani a díjszezonok során McAvoyjal kapcsolatban. Pedig akciósztárnak éppúgy hiteles, mint kosztümös filmek díszletei között, az akcentusok nagymestere – sokáig többen azt gondolták róla, hogy angol vagy amerikai, pedig igazából skót – és a színészek minden platformján bizonyította már a tehetségét a színháztól a hollywoodi szuperprodukciókig.
De, amivel végképp bebetonozta magát az utánozhatatlan tehetségek között, az a Széttörve és az Üveg című filmek. Lehet, hogy M. Night Shyalaman rendezései hullámzóak, James játéka soha nem az, egyszer sem inog meg – hiába kellett egy tucat különböző karaktert megformálnia gyakran egy jeleneten belül. Aki pedig ilyen pofátlanul könnyedén képes öt perc leforgása alatt radikálisan különböző karakterek között váltani, mégis milyen világban nem érdemes legalább egy Oscarra?!
Még egy kérdésem lenne: ha Rami Malek megkaphatta Freddie Mercury megformálásáért a legjobb színésznek járó aranyszobrot az egészen közepes Bohém rapszódiában, akkor Taron Egerton miért nem jutott még a díjátadók közelébe sem a Rocketmanért?! Ne érts félre, Rami Malek teljesen elveszett Freddie Mercury szerepében – nem tőle vitatom el az elismerést.
Itt nézheted élőben a 2026-os Oscar-gálát, megéri majd fennmaradnod
A problémám azzal van, hogy amikor egy évvel később Taron Egerton nemcsak Elton John külsejét és hangját, de a lelkének legmélyebb rétegeit is megidézte a vásznon, ő miért nem kaphatott legalább egy főhajtás az Akadémiától?! Tényleg ennyire gáz lett volna egymás után két musicalt méltatni? Vagy ne adj’ isten az első, nagy stúdiófilmben látott meleg szexjelenet lehetett a cenzúra oka? (Merem remélni, hogy nem.) De az biztos, hogy Taron a csillagokat is leénekelte és lejátszotta Elton Johnként – megérdemelte volna ő is, hogy díjakkal megpakolva távozzon.
De mivel ez a hét művész mindenben lehengerlő, még el is nézném az Akadémiának ezt a magas fokú ignoranciáját, ha kapnánk egy ígéretet, hogy záros határidőn belül helyrehozza ezeket a hibákat.
