Made in China: A kínai munkások kizsákmányolása egyet jelent a divatipar igényeinek kiszolgálásával?
Belegondoltál már abba, hogy a világban terjengő rengeteg árucikk vajon milyen módon kerül olyan gyorsan és hatalmas mennyiségben a butikok vagy az online webáruházak kínálatába? A szomorú valóság az, hogy sokan mondhatni éhbérért vagy szó szerint az életükért dolgoznak naphosszat, hogy kényszerből kiszolgálják a vevői igényeket. Erre világít rá most Amelia Pang oknyomozó újságíró is Made in China című könyvében, szívszaggatóan feltárva azt, hogy egyes kínai cégek milyen embertelen módon bánnak a munkásaikkal azért, hogy kiszolgálják azt a keresletet, amit a divatipar is jelentősen táplál.
Ezeket láttad már?
Jelenleg a becslések szerint nagyjából kétmillió embert kényszerítenek kegyetlen módon olyan termékek tömeges előállítására és ezzel folyamatosan támogatják a modernkori rabszolgamunka fennmaradását. Kína a világban keringő gyapotmennyiség ötödét termeli ki, aminek 84%-át Hszincsiangban állítják elő kínkeserves munkával, és bár az Egyesült Államok már elzárkózik az onnan származó gyapot felhasználása elől, még mindig sok márka van jelen a divatiparban, amely nem tudott határozott kijelentést tenni arról, hogy csakis olyan alapanyagokat hasznosítanának, amik nem rabszolgamunka eredményeként kerülnek a piacra.
Amelia Pang úgy érezte, hogy tennie kell azért, hogy az embertelen munkakörülmények a nyilvánosság szeme elé kerüljenek, ezért Sanghajba utazott, és önmagát külföldi üzletasszonynak kiadva végzett kutatást. Őt magát is meglepte, hogy milyen könnyen szembesülhetett személyesen azzal, hogy sok ember milyen megrendítő körülmények között dolgozik pusztán a túlélésért.
Vannak emberek, akik szinte a szó szoros értelmében munkatáborokban dolgoznak. Az ottani jogrendszer ugyanis lehetővé teszi, hogy bizonyos őrizetbe vett emberek ne kerüljenek bíróság elé és ügyvédi segítséghez se folyamodhassanak. Ezeket az embereket a rendőrség önkényesen elítéli, így egyetlen bíró sem tárgyalja az ügyüket. De a sanyarú munkakörülmények közel sem csak őket érintik. Vannak olyan börtönök is, ahol valóban elítéltek raboskodnak, és jelentős mennyiségű gyártási munkát is kell végezniük hosszú órákon keresztül, a körülmények pedig egyáltalán nem emberségesek.
Még inkább elborzasztó, hogy a kedvezőtlen munkakörülmények sok olyan embert is érintenek, akik semmilyen bűnt nem követtek el, szimplán gyári dolgozók. Sok kínai gyártulajdonos ugyanis rendkívül kapzsi, és ha szerződést tudnak kötni egy globális szinten sikeres márkával, akkor a legkisebb kockázatot sem akarják vállalni, hogy az adott márka átpártoljon másik gyártóhoz, ezért gyakran túlhajtják és kihasználják a dolgozóikat.
A legsúlyosabb következményekkel azok az emberek szembesülnek, akik elítéltek. Ha nem dolgoznak elég gyorsan, brutálisan megverik őket, és bármilyen komoly sérülést is szenvednek el, nem vehetnek igénybe orvosi ellátást. Szűk helyen alszanak, sokaknak egy cellába kell tömörülniük, sőt gyakran még saját ágy sem jut mindenkinek. Mosási lehetőségük ritkán adódik, ezért gyakran ugyanazokat a koszos ruhákat viselik. A nők az egyébként is borzalmas körülmények mellett sok esetben szexuális erőszak áldozataivá is válnak, de más kínzási módszerekkel a férfiakat is sanyargatják.
Azzal, hogy az USA a közelmúltban betiltotta a Kínában borzalmas körülmények között előállított gyapot behozatalát, a probléma még közel sem oldódott meg, de kétségkívül fontos előrelépésnek számít. Ugyan időnként végeznek különböző ellenőrzéseket bizonyos érintett kínai gyárakban, de ezeknek a vizsgálatoknak a célja az, hogy a vállalatokat támogassa, a munkavállalókkal aligha törődnek. A legolcsóbb ellenőrzések olyan dolgokat foglalnak magukban, mint a gyár tisztasága vagy az áru minősége, de azt vizsgálni, hogy a dolgozókkal ténylegesen hogy bánnak, jóval nagyobb anyagi befektetést igényel, ami viszont nem sok helyen valósul meg.
De mit tehet egy egyszerű vásárló azért, hogy ez a helyzet ne súlyosbodhasson tovább? Annyi biztos, hogy elengedhetetlenül fontos kérdezni, és folyamatosan jelezni egy adott divatmárka felé, hogy érdekel a termékeik előállításának pontos körülménye, beleértve a dolgozóik munkakörülményeit. Az ugyanis önmagában még meglehetősen kevés, hogy ha egy márka elmondja magáról, hogy fenntartható, de arról semmit sem közöl, hogy milyen gyártási körülmények között jött létre egy-egy darab. Mélyebben belegondolva az emberben tudatosul, hogy csak akkor bízhat meg valóban egy márkában, ha az a gyártási körülményeiről sem takargat semmit. Ha ez nem valósul meg, akkor legyen akármilyen fantasztikus kollekciója is egy divatmárkának, inkább azok felé érdemes nyitni, amelyek bizonyítani tudják, hogy nemcsak fenntartható módon, hanem a dolgozóiknak kulturált, egészséges munkakörülményeket biztosítva gyártatják le a ruhadarabjaikat és kiegészítőiket.
