A ´dubajozós´divatfotós
Divatmunkások, küldjetek haza jó sok pénzt! #4
Ezeket láttad már?
Az itthon is nagy sikereket felmutató Balla Vivienne-t ugyanazokkal a kérdésekkel zaklatom, mint a többi Magyarországot elhagyó alkotót. Ez már egy sorozat.
Balla Vivienne, akinek pályafutását itthon is nyomon követtük és a GLAMOUR-nak is fotózott divatanyagot, nem az egyetlen magyar fotós, aki Dubajban próbál szerencsét és bejön neki. Úgy tűnik, esze ágában sincs hazajönni.
Mit csinálsz, mióta elmentél Magyarországról?
Divatfotósként dolgozom, azt folytatom itt, amit otthon elkezdtem, csak már nagyobb célokkal és nagyobb álmokkal.
Miért mentél külföldre?
Úgy éreztem, hogy amit el lehetett érnem, azt elértem otthon. Nem volt további szakmai cél, ami motivált volna. Két utat láttam csak magam előtt. Vagy újabb célokat keresek a szakmámon belül, amit tudtam, hogy csak külföld adhat meg, vagy találok egy másik hivatást. Nem akartam megvárni, hogy a fotózás rutinná váljon, napi pénzkereseti lehetőséggé az életemben. Szóval meghoztam a nehéz döntést, egy hónap alatt mindent felégettem magam mögött és elköltöztem Dubajba.
Miben más külföldön, mint itthon?
Minden más, még a napi rutin is. Mivel egyenlőre nem szeretnék sok évet egy helyen tölteni, ezért teljesen más felfogásban élem az életem. Annyi tárgyam van csak, ami két bőröndbe becsomagolható. Hátizsákos életmódot élek és elmondhatatlan mennyire felszabadító érzés.
Mit tartasz a legnagyobb sikerednek?
Nagy álmom volt, hogy a Harper's Bazaarban publikálhassak és szerencsére ez az álmom nemcsak valóra vált, hanem azóta folyamatosan dolgozhatok nekik. Ezen kívül az újdonsült japán ügynökségemnek is nagyon örülök, ami rengeteg lehetőséget rejt a jövőre nézve. Júniusban voltam először Tokyo-ban, már direkt munkára utaztattak ki, egy helyi divatmárka kampányképeit fotóztam. De sikerült bejutnom a japán Vogue-hoz, Harper's Bazaarhoz, Elle magazinhoz is egy találkozóra, ahonnan széles mosollyal az arcomon távoztam, mert visszavárnak. Közben folyamatosan tárgyalok európai ügynökségekkel is, mert szeretném, ha a fontosabb európai országokban is lenne képviseletem. Szóval, most ez egy izgalmas időszak az életemben.
Mit tanultál külföldön, amit itthon sosem tanultál volna meg?
Rengeteg tapasztalás maradt volna ki az életemből, ha nem jövök el otthonról. Megismerhettem egy ennyire más kultúrát, benne élhetek, eljuthattam Japánba. Sokat tanulok itt magamról és fejlődhetek nem csak szakmailag, hanem emberileg is.
Hazaköltözöl majd?
Miért jó magyarnak lenni?
Minden vele járó nehézség ellenére imádom, hogy magyarnak születtem. Pár hete az itteni barátainkkal egy házibuliban ültünk, mikor a libanoni barátunk elkezdett libanoni zenéket mutogatni nekünk. Ettől felbuzdulva mindenki a saját nemzetére jellemző dalt próbált lejátszani a többieknek. Elég vegyes volt a társaság egyiptomi, kanadai, orosz, német, afgán, szóval mindenféle nemzetiség volt közöttünk. Én egyből tudtam, hogy mit mutatok meg nekik. A szomorú vasárnapot, Marozsán Erika előadásában. Abban a pillanatban amit az arcukon láttam, nagyon büszke voltam arra, hogy magyar vagyok.
Mik a nehézségek, amikkel a külföldön nap mint nap szembesülsz?
Eleinte azt gondoltam, hogy nagyon nehéz lesz a Közel-Kelet szabályait, szokásait megszoknom, betartanom. Persze okoztak kellemetlen perceket számomra, de valós nehézséget nem. Amitől viszont nagyon szenvedek, hogy nem tudok elmenni egy jó kiállításra, vagy megnézni egy jó színházi előadást. De még egy kicsit tartalmasabb mozifilmet sem, mert itt vagy nem is játsszák, vagy a film felét cenzúrázzák. A cenzúrát és a művészi szabadság korlátozását nagyon nehezen viselem. A magazinokban a divatanyagokat még a mai napig fekete filccel kisatírozzák ott, ahol egy intimebb testrész látszódna. Illetve egy három órás filmet simán szétvagdalnak másfél órásra úgy, hogy még egy csókjelenet sem marad benne.
Mit üzensz az itthon maradt magyaroknak?
Azt, hogy a legjobb dolgok valóban a komfortzónánkon kívül történnek velünk. Szóval csak bátran és néha kapjatok a fejetekhez!
