A BCEFW divathét rengeteg progresszív inspirációt hozott Magyarországra
Új helyszínen zajlott a Budapest Central European Fashion Week: a divatbemutatókra a Millenáris Fogadójában került sor, a Nemzeti Táncszínházban beszélgetések, prezentációk zajlottak. Új volt a fiatalokra fókuszáló Fashion Hub, a pályakezdőknek is teret adó csoportos bemutatók, illetve erősödött a regionális szerep ukrán, román, cseh, lengyel, szlovák és szerb tervezők felvonultatásával. Keszeg Anna divatteoretikus cikke.
Ezeket láttad már?
2023 őszén nem egyszerű divathétben gondolkodni: a Business of Fashion podcastjében a Washington Post újságírója, Rachel Tashjian arról beszél, hogy a divathetek jelentősen vesztettek relevanciájukból. Az emberek már nem a kifutóról tájékozódnak. Legalábbis New Yorkban és Londonban a divathét már nem képes olyan befolyásra szert tenni, mint a pandémia előtt. Budapesten viszont nagyon is hiánypótló esemény. A Budapest Central European Fashion Week regionálisan irányítja rá a figyelmet egy nagy szaktudást igénylő kreatív szakma értékeire és kihívásaira.
Felelős álmodozás a kortárs divatban
A kortárs divat nagy kérdése, hogy tud-e releváns maradni. Az iparágat mindenhonnan érő támadások új összefüggésben láttatják Anna Wintour örökérvényű állítását, hogy a divat a jelen visszatükrözése. 2023 őszén a jelen legalább kétarcú: a fenntartható hedonizmus és a hedonista fenntarthatóság összebékíthetetlen ellentmondásai jellemzik.
Számomra három fő kérdése van a kortárs divatnak.
- Lehet-e, szabad-e, felelős-e még új ruhát tervezni ma? Hogyan tud a környezetszennyező hatásai miatt kárhoztatott divatipar fennmaradni? Milyen újításokra, milyen átalakulásra van szükség ahhoz, hogy ne ártson, hanem használjon?
- Az tömeggyártású termékek dömpingjének korában hogyan menthető meg az a mesterségbeli tudás, melyet a divatipar / textilművészet felhalmozott?
- Hogyan képes ez a sokféle kihívással megküzdő terület kiszolgálni a megváltozó fogyasztót, hogyan képes új, izgalmas perszónákat teremteni? Régóta tudjuk, a divat önkifejezés. Milyen tehát az az új ember, akinek a tervező felajánlja kreációit?
A kollekciókat nézve ezekre a kérdésekre kerestem a választ. Az ellentmondások, válságok időszakában a divatnak engednie kell álmodni, vágyott valóságokba átjárni. De meg kell tanítania azt is, hogyan tudunk megküzdeni a kortárs válságokkal.
A Napba nézek és fázik a szemem
A fenntarthatóság kérdése különösen nagy súlyt kap egy divattervező esetében. Ma gyakorlatilag nincsen már szükség újabb ruhadarabokra, mert az emberiség igényei a következő évtizedekre már ki vannak szolgálva. Minden egyén felelőssége, hogy törekedjék a környezete védelmére, a szennyezés, túlfogyasztás csökkentésére. A divattervezőnek ezzel az egyéni felelősségfel fokozottan meg kell küzdeni: vásárlói nevében is felelősséggel tartozik. A Young Talents kategóriában a Panna László tervezte Nommé, a lengyel Szczygiel márka esetében az ökológiai tudatosság a formavilágban látszik erőteljesen. Gedeon Dalma modelljei rejtekhelyként tekintenek az öltözetre: a testhatárokkal játszó bézs öltözetek menedéket biztosítanak a viselőnek.
A klímaválság kérdését a legerőteljesebben és immár sokadszor a Zsigmond férfiruhamárka veti fel. Zsigmond Dóra idén is az inkluzivitásra, az organikusságra törekszik fekete-mélyzöld kollekciójával. A modellek arcán, a ruhákon moszatok vannak. A márkaidentitás szerint a Zsigmond fast fashion előtti márka akar lenni: itt akár korábbi is. Az embert szerénységre tanítja. A show végén a modellek szemellenzőt formáznak a kezükkel és a reflektorba néznek. A bolygó életét garantáló nap ma folyamatos fenyegetés. A Zsigmond esztétikája nagyon ért ahhoz, hogy a modelleket tömegként, emberiségként láttassa: a tervező is ott áll napba néző modelljei között.
Mert ez magyar
Az idén megnőtt a jelentősége azoknak a márkáknak, melyek a nemzeti identitással dolgoztak. A nemzetközi piacokon a nemzeti vagy országhely szerinti márkázás hagyománya a divatban nagyon számottevő. Számomra ez a tendencia igazán kiforrottan az idén érkezett el a magyar divatba. Itt hangsúlyosan a Sugarbird márkára gondolok, mely Zsolnay kollekciójával ezúttal nem a magyar népi kultúrából, hanem a magyar ipari tervezés egyik luxusjelenségéből inspirálódott. És ez nagyon jól állt a Sugarbirdnek. A pasztelles árnyalatok és a Zsolnay porcelánok díszítésének vonalvezetését megidéző ruhák maximalisták, de sok bennük a könnyedség is. A ruhákat apró porcelántárgyak díszítették, s ez a játékosság is nagyon szerethető volt.
A nemzeti hagyományok ihlették idén a Tomcsányi márka óriásprintjeit is. A paraszti textilkultúra a Borbála showjában is megjelent. A Sugabirdhöz hasonlóan tudott játszani a közönséggel Szegedi Kata showja is: itt ugyan a ruhamárkát nem a nemzeti identitás, hanem a Budapesthez kapcsolódás ihlette. Beton Hofi pop-Budapestjének sorai („én a Nagy szépséget keresem itt”) ironikus tervezői éthoszként hangzottak. A Szegedi Kata és az Unreal Industries kollab azt a streetwear-tradíciót hozza be a magyar divatba, amely a nemzetközi terepet erőteljesen uralta az elmúlt években. A térmárka, nemzeti márka ironikus megidézése jellemezte a fiatal román tervező, Alesia Cîdă kollekcióját. A fiatal román divattervezők között ez az attitűd időről időre felbukkan, hosszasan viszont nem tudott fennmaradni. Drukkolok a London College of Fashionon végzett Alesiának, hogy a brit tervezőktől eltanulható punkos attitűdöt meg tudja őrizni.
Hölgyek, lányok, asszonyok
A magyar divat legerősebb tradícióját az új női perszónák kitalálása, a sokféle nőiség megteremtése adja. Ebben erős a Daige, az Artista, a ViktoriaVarga, a Sentiments, a Kati Zoób, a Peter Mero: ezek a márkák sorra határoztak meg új női célcsoportokat. És ezek azok a márkák, amelyek meg tudták tölteni a nézőteret olyan fogyasztókkal, akiknél a márkát ihlető perszóna erőteljesen megjelent. A Sagio márka leírásában az intellektuális nőiség hívószavai szerepelnek. A klasszikus szabásmintákkal játszó darabok az intellektualitást formakísérletként értelmezik.
Izgalmas volt azt látni, hogy a női fogyasztó újradefiniálásával játszó szlovák Petra Kubíková márka vagy a lengyel Vicher mennyivel jobban hagyatkozik a women’s empowerment formavilágára. A magyar márkák sokkal inkább dolgoznak a törékeny nő vagy a trófeaként megjelenő nő alakzatával. A fiatal tervezőknél is jelen van az egyéni identitás újradefiniálásával való játék: Natálie Nepovímová cseh, Maciej Nodzenski és Maja Pilarek lengyel tervezőnél a fluiditás formai újszerűséget hoz. Szabó Fanni Eperke kollekciója női identitásalakítást visz színre, Hirviniemi Henrietta az annyira áhított menyasszonyi sziluetthez keres új utakat. Kerényi Virág és Sziszi Jiang kollekciói a fogyasztói perszónához a látványosság és a különböző médiumok spektákulumai felől közelítenek.
A magyar márkák esetében ez a megközelítés nem túl gyakori, de számíthatunk rá, hogy a virtuális világok és a mesterséges intelligencia erősödő hatása több ilyen tervező megjelenését hozza majd.
Itt emelném ki azt, hogy számomra két modell, Józsa-Kovács Kinga és Veréb Berta teljesítménye nagyon kiemelkedő volt: ezt a sokféle nőt, amit a tervezők megidéztek, nagyon árnyaltan és profin hozták a kifutón – ráadásul 30-40 perc eltéréssel a karakterek között.
A szabászat régi/új forradalma
2023 májusában a virális divat nagy gurujának tartott Demna Gvasalia olyan showt rakott össze, mely az alapokhoz való visszatérést hirdette. Az alap nála az arányokkal való játékot, a formai hagyományokot jelentette. Nem tagadom, a visszatérést a téli médiabotrány is okozta, de az mindenképpen fontos, hogy a kortárs divat egyik legeredetibb hangja a szabászati tudást tartja mindennél fontosabbnak. Ha a divattervező meg akar küzdeni a fenti kihívásokkal, fel kell hívnia a figyelmet arra, mennyire unikális a tudása. Meg kell mutatni a technológia bravúrosságát, amit a mesterséges intelligencia nem fog tudni reprodukálni. Fel kell hívnia a figyelmet a vele együtt dolgozó technológusok, szabászok, varrónők munkájának helyettesíthetetlenségére.
Ezt a tendenciát leginkább három show képviselte. Szarvas Valentin a fiatal tervezők között mutatta be kollekcióját, mely a körkörös gazdaság elveire a körkörös szabászatban talált választ. Ezek a ruhadarabok több életszakasszal rendelkeznek és ugyanúgy megújulásra képesek, mint viselőik. A gondosan, elegánsan és nagy tudatossággal kivitelezett tervek mögötti koncepcióról a Designisso-ban lehet olvasni.
A Sidletsky ukrán márka konceptuális szabászati formákkal dolgozik. A szabászati műgond a Gudu szintén ukrán márka monokróm öltözeteiben volt a legerősebb. A szinte teljesen fekete kollekció a divatnak azt a Christian Dior óta intézményesült tradícióját idézte meg, mely szerint a testet övező ruhát az építészetre jellemző látásmóddal érdemes kitalálni.
Mint köztudott, a divatban a szeptember a január. Boldog új divatévet kívánok mindenkinek!
