Brutális és gyönyörű: VOSS, ilyen volt a divattörténet legemlékezetesebb bemutatója
Lagerfeld híres mondása szerint a divattervezők olyasmit hoznak létre, amire szüksége igazán senkinek nincs, de mindenki vágyik rá. A dizájner irányítása alatt a Chanel a vágy felkeltésének igazi nagymesterének számított. Olyan pompás kirakatot hoztak létre, amiben bárki tudott gyönyörködni. A lefegyverző kulisszák előtt tartott bemutatók, a pazar anyagok, a gyönyörű modellek, a fényűző körítés teremti meg az illúziót, ami azonosulásra tudja késztetni a vásárlót. A Chanel kiemelkedő, de valójában a divatmárkák döntő többsége igyekszik létrehozni a maguk kirakatát, amiben felismerhetik önmagukat a vásárlóik. Létezik azonban egy ellenpólus, akik inkább szeretnék betörni és feldúlni ezeket a kirakatokat, hogy az illúzió helyett valami valódi jelentést találjanak, igazi kapcsolatot a ruha és viselője között.
Ezeket láttad már?
Alexander Lee McQueen egyértelműen kirakatromboló volt. Nem azonosulást várt el a vásárlóktól, hanem azt, hogy a kollekciói által felvett problémákra reflektáljanak. A divatbemutatóinak erős állításaival, azonban nyilvánvalóan szemben állt a piac logikája, miszerint neki is el kellett adnia a ruhákat. Ironikus, hogy ma a legangolabb márkának számít, ruháit viselik a hercegnék, a Nagy-Britanniába érkező hírességek, előkelőségek Alexander McQueen kreációkban tisztelegnek az brit kultúra előtt. Ironikus, hiszen saját legendáriuma szerint Lee McQueen a Savile Row egyik szabászati műhelyében töltött gyakornok évei alatt egy Károly hercegnek készült kabátba belehímezte, hogy "I am a cunt", azaz én "Én egy p&csa vagyok". Ironikus, hiszen a London külvárosában született, és klasszikus munkáscsaládban felnőtt divattervező saját indentitását a skót gyökereiben találta meg, inkább látta magát elnyomott, lázadó skótnak, mint olyannak, aki részese, folytatója lehet a brit kultúrának. McQueen mára azonban mégis az lett, pályája egyszerre fényes győzelem, és kudarc is, hiszen egy lázadónak mi lehetne nagyobb kudarc annál, mint hogy keblére öleli az a közeg, ami ellen lázad? Ugyanakkor kétségtelen, hogy a bemutatói kiállják az idők próbáját, a legfontosabb show-i ma is felkavaróak, elementáris a hatásuk, és ugyanolyan zavarba ejtőek, mint akár évtizedekkel ezelőtt. A 2001-es tavasz-nyári kollekciója például nem csupán az ő pályáján, de az egész divattörténetben kiemelkedő momentum.
Bolondok háza
Alexander McQueen célja mindig az volt, hogy erős reakciókat váltson ki a divatbemutatóival. És ebből a szempontból a 2000 őszén bemutatott 2001-es tavasz-nyári bemutató, amelyet a tervező VOSS névre keresztelt, szinte páratlan nem csak az ő pályáján, hanem az egész divatvilágban.
Szemétből igazgyöngy - Az év divatfilmje a McQueen
Szemétből igazgyöngy - Az év divatfilmje a McQueen
Nehéz rekonstruálni a történéseket, hiszen minden résztvevő másként emlékszik, de az bizonyos, hogy legalább háromnegyed órát, de egyes beszámolók szerinte majd´ másfél órát váratta a show meghívottjait a tervező. A zsúfolásig megtelt nézőtérről nem egy hagyományos kifutóra, hanem egy hatalmas tükörfalú kockára meredtek a várakozók. Elsőre minden bizonnyal szórakoztató volt a látvány, de a visszaemlékezők szerint egyre frusztrálóbbá vált az idő múlásával. Ki lehet próbálni, hogy milyen kellemetlen mondjuk 20 percen keresztül figyelni saját magunkat a tükörben.
Kate Moss nyitószettje a VOSS show-n:
Amikor végre kihunytak a fények, láthatóvá vált a hatalmas kocka belseje, ami leginkább egy rideg kórházi környezetre emlékeztetett. Ebbe a térbe lépett a gézzel bekötött fejű Kate Moss egy nude színű ruhában, amit mintha félbehagytak volna. A szupermodell furcsa kifejezéstelen arccal sétált el a nézőkkel szembeni falig, amit meg is érintett. A show vendégei könnyen rájöhettek, hogy a kockának belül is tükörből volt a fala, így a modellek őket nem, csak magukat láthatták. Sajátos performansz kezdődött, a bekötözött fejű modellek közül volt aki őrült módjára kapálózott, és volt aki szinte hisztérikusan csapódott a falhoz. Egy modell megtépettnek látszó felsőben, szinte félmeztelenül, a vállán hatalmas kitömött madarakkal hisztérikusan érkezett, mintha Hitchcock Madarak című filmjéből lépett volna elő.
Hitchcock parafrázis a VOSS show-n:
A sztármodell Erin O´Connor egy fehér kagylóruhában jött, amiről, mint egy megtébolyult istennő, tépkedni kezdte a darabokat. Később is érkezett a kifutóra hasonló ruha, amiről darabokat tépkedtek a modellek, így végül kifutóként szolgáló kalitka padlója tele lett a ruhák után visszamaradt törmelékekkel.
A kagylóból készült ruha, amelyet Erin O´Connor azonnal roncsolni kezdett a kifutón:
Alexander McQueen szabászati csúcsteljesítménye a Voss, amiben sokrétű elképesztő tehetségét megvillantotta. A Norfolk partjain talált kagylókból készített ruha, vagy a laposra csiszolt fekete kagylóból készített szoknya mellett a kollekció tele volt festett strucctollakból készített részletekkel. A záródarab, amelyet szintén Erin O´Connor viselt, felső része vörösre festett, csiszolt üveglapokból készült, ami harmonikusan illeszkedett a hatalmas vörösre és feketére festett strucctollakból készített szoknyarészhez.
Záródarab, Erin O´Connor ruhája festett orvosi üvegből, és festett strucctollakból készült. "Azt akartam, hogy az állat vére minden egyes darabból visszaköszönjön" - mondta a ruháról McQueen:
A teljesen irracionális anyagpárosítások McQueen zsenijének legelképesztőbb bizonyítékai. A kezei között meglepő természetességgel formálódnak ruhává olyan alapanyagok, amelyek cseppet sem szokványosak. Ráadásul az anyaghasználat mellett, a technikai tudásnak is bámulatosan széles spektrumát vonultatja fel a dizájner, amikor a klasszikus angol szabászati múltjából hozott nadrágkosztüm mellett például tradicionális japán viseleteket is kifutóra állít aprólékos tudást igénylő selyemhímzéssel. A kollekcióban rengeteg florális motívum bukkan fel, a természetre reflektálnak a madártollas részletek, ugyanakkor teljesen klasszikus darabokból sincs hiány.
Klasszikus japán motívumok a VOSS kollekcióban:
Festett tollból készült felső:
Olyan apró részletek színezik a kollekciót, mint például az a kabát, amely zöldre festett strucctollakból áll, és amelynek nyomatán a figyelmes szemlélő magának a tervezőnek az arcmását fedezheti fel a mintán. Mintha Alexander McQueen volna az inkább taszító báb, amiből aztán a kollekció, mint pillangó kel életre. A bemutatóban állandó pulzálás tapasztalható, az egyszerű letisztult és a részletgazdag, technikailag bonyolult darabok között, a steril környezet és a természetközeli motívumok között, a normalitás és az őrület között, a megtermékenyítő és fenyegető természet között, az alkotás és a dekonstruálás között. A bemutató már a végletek között ingázó darabokkal is divattörténelmet írt volna, de a teátrális és meghökkentő zárlata újabb jelentésekkel, és kérdésfelvetésekkel, további rétegekkel bővítette a divatbemutató sokszínűségét.
Mi a VOSS?
A show névadója egy kisebb norvég körzet. Voss egy mindössze 14 ezer lakosú több kisebb faluból és egy városkából áll. A jelentőségét a változatos környezete adja, illetve az, ami valószínűleg a közismerten madármániás Alexander McQueen számára fontossá tette a nem túl sűrűn emlegetett környéket, hogy a madárpopulációja egészen egyedi, egyes becslések szerint legalább 155 féle madár figyelhető meg ezen a területen, köztük sok olyan is, ami a skandináv vidéken máshol nagyon ritkán látható. Voss környéke éppen ezért fontos az amatőr vagy éppen profi ornitológusok között. A tervező a kollekcióban felvonultatott madármotívumok sokasága alapján választhatta a norvég körzet nevét a kollekció címének. Ugyanakkor a szokatlan helyszín az elmegyógyintézetre hajazó berendezés rögtön egy újabb inspirációt tár fel, amiről maga a tervező is nyilatkozott. A bemutató kulisszáit a Stephen King regényéből készült 1999-es film, a Halálsoron inspirálta. Nyilvánvalóan nem csupán a környezet, de maga a történet is áttételesen hatással volt a show-ra, hiszen az ártatlanság-bűn, őrület-emberség, előítélet-valóság kettősségét exponálja a film, ami VOSS kollekcióban is fontos szerepet kap. Azonban az, hogy a bemutató legfontosabb kérdése a szépség, az emberi testhez való viszony, és az önelfogadás, azt valójában a szürrealitsa, felkavaró képeiről ismert fotóstől, Joel-Peter Witkintől kölcsönzött letaglózó zárlat teszi egyértelművé.
20 éves a modernkori divat legfelkavaróbb, legfelemelőbb momentuma: amikor a ruha életre kelt
20 éves a modernkori divat legfelkavaróbb, legfelemelőbb momentuma: amikor a ruha életre kelt
A meztelenség diadala
A VOSS zárlata zavarba ejtő és sokkoló, még videón nézve is. Amikor Erin O´Connor üveg-madártoll ruhájában kivonul a kalitkából hirtelen értelmet nyer a hatalmas tükörüveg kocka belsejében látható, kisebb zárt, kívülről rothadónak látszó kocka értelme. A falai ugyanis leválnak, és láthatóvá válik egy anyaszült meztelenül, bizarr fejdíszben heverő telt nő, aki körül lepkék százai repdesnek.
Michelle Olley szárnyas maszkban a VOSS zárlatában:
A Witkin Sanitarium című fotójáról ismerős élőkép egyszerre teljesen új megvilágításba helyezi a kollekciót. Az apró szilánkokra törő üvegfal mögött fekvő nő elevensége éles kontrasztban áll a modellekkel bábszerűségével, a testek közötti kontraszt élesen veti fel a szépséghez való viszonyunkat. Alexander McQueen bekötözött fejű modelljei mintha egy plasztikai sebészet pácienseivé váltak volna, akik nem tudnak mit kezdeni a saját testükkel. A bizarr maszkban, lélegeztető csővel a szájában heverő Michelle Olley (aki civilben a londoni fétiskultúra ünnepelt írója) azonban velük szemben maga az eleven erő. Annak ellenére, vagy éppen azért mert a meztelen, a divat normája szerint nem is tökéletes teste ki van szolgáltatva a nézőknek, képes felülkerekedni a divatbemutató által konstruált szépség fogalmán. A zavarba ejtő zárlat persze sokféle értelmezést felvet, ahogy maga az egész kollekció is. Alexander McQueen bemutatói szinte mindig kétségek között hagyják a befogadókat, kérdéseket tesznek fel a divat és a test viszonyáról, a szépség fogalmáról, a ruha és a kultúra kapcsolatáról, azért maradnak elevenek az alkotásai évtizedek múltán is, mert ezeket a kérdéseket nagyon élesen veti fel, de a nézőre hagyja, hogy a válaszokat megtalálja.
A cikkhez az alábbi írásokat használtam fel:
Andrew Bolton: The Savage Beauty - a MET múzeum digitális katalógusa
Lizzy James: Alexander McQueen´s SS 2001, Voss
Vogue archive - Alexander McQueen, Spring 2001, ready-to-wear
Kate Bethune: ‘Encyclopedia of Collections' in Alexander McQueen - VOSS
