Divatmunkások, küldjetek haza jó sok pénzt! #2- Avagy külföldre megyek, híres és gazdag leszek!
Van egy jó pár divatszakember, akinek még láttam a szárnypróbálgatásait itthon, manapság már külföldön élnek, és boldogulnak. Néhányukkal hamarosan biztosan már csak az ügynökeiken keresztül tudok majd beszélni, olyan nagy sztárok lesznek. (Na jó, szerintem azért fel fogják venni nekem a telefont).
Ezeket láttad már?
Miért mentek el? Miért mennek el annyian? Miért akar állandóan mindenki elmenni? Miért beszél mindenki arról, hogy el kéne menni itthonról, még az is, aki aztán sohasem megy el? Vajon.
Ezúttal Molnár Julit "vontam kérdőre". Juli a GLAMOUR rendszeres szerzője volt divattémában éveken át. Még modellként ismertem meg a kisasszonyt, és nem egyszer volt szerencsém öltöztetni és nézni, ahogy átváltozik a kamerák előtt. Kislányos bájjal indította modellkarrierjét és egy eredeti vadóccá változott, már ami a kinézetét illeti, mert belül mindig ugyanaz a bájos, kedves és szerény Julcsi maradt, akit szeretünk. Még most is, hogy ő a londoni Toni&Guy ruhatárának a feje, avagy a fő stylistja.
Miért mentél külföldre dolgozni, amikor itthon is jól alakult a karriered?
Ez a modellkedéssel járt, amivel a pályám kezdtem a divatszakmában. Kaptam olyan utazással járó munkalehetőségeket, amiket nem akartam kihagyni. Például Párizsba költözhettem 16 évesen, aztán meg még sokfelé, és ez mindig is nagyon tetszett. Szeretem a változást, a járatlan utat.
Miben más külföldön, mint itthon?
Nekem leginkább az tetszik a világ különböző részein, hogy még nem ismerem azokat, és az újdonság varázsával hatnak. Szerintem Magyarországon kreatív szempontból, egyéni látásmódot illetően nagyon szabadnak érezheti magat az ember, míg Angliában vagy Németországban sok a kötöttség és a szabály. Az én naivan pozitív mentalitásom viszont inkább Angliában, Amerikában vagy mondjuk Japánban szuperál igazán. Nálam nem létezik, hogy valamit nem lehet, és nincs türelmem semmilyen negativitáshoz, és kifejezetten boldoggá tesz más sikere. A hosszú mondandómat rövidre fogva úgy fogalmaznék, hogy otthon nagyon könnyen levagdossák a szárnyaidat. Ha viszont mondjuk Angliában eltervezek valamit, azt itt meg is valósíthatom. Nagyra értékelik, hogyha szívós vagy, megjutalmaznak érte. Ha kedves vagy, azzal messzire juthatsz.
Mit tartasz a legnagyobb sikerednek?
A szabadságomat és a fantasztikus, inspiráló baráti társaságomat, akiktől minden nap tanulhatok. Szakmailag pedig a szerencsére egyre gyarapodó divatanyagaim mellett, talán a ToniGuy 50. évfordulós fesztiváljának nemzetközi kollekcióbemutatóját nevezném, melyet a nagymúltú Knebworthben stylingoltam, illetve Napsugar Von Bittera 2014-es őszi-téli prezentaciójat színpadra állítását a londoni divathéten. Nagyon hálás vagyok ezekért a lehetőségekért.
Mit tanultál külföldön, amit itthon sosem tanultál volna meg?
A szélesebb világlátást, a kulturális referenciák végeláthatatlan sorát a mai napig élvezem megismerni. A kollégákkal, ismerősökkel való kommunikació fontosságát, ami miatt napról-napra találkozhatok kreatívokkal, akik mindannyian csak többet és többet akarnak létrehozni. Pontosan ezt a hozzáállást élvezem annyira, ami arra ösztönöz, hogy mindenre mindig van megoldás, csak meg kell keresni.
Miért nem akarsz hazaköltözni?
Ha a szüleimnek szüksége lenne rám, azonnal hazaköltöznék. Munka szempontjából nekem az tetszik a legjobban a külföldi életben és leginkább Londonban, hogy annyira változik a város, annyi új történik, annyi új ember érkezik, minden nap feltöltődnek a receptoraim. Tetszik a gyors tempó, szeretem a béna időjárást, hogy akkora a tömeg, hogy soha nem vagy egyedül, bárhol is legyél.
Miért jó magyarnak lenni?
Mert mi vagyunk a legtehetségesebbek és legszebbek!
Mik a nehézségek, amikkel a külföldön éléssel nap mint nap szembesülsz?
Természetesen egyfajta biztonságérzet hiányzik itt az emberből, hiszen a családja, gyerekkori barátai közelsége nélkül telnek a napok, szóval a belső kört újra ki kell alakítani. London nem olcsó, tényleg örülsz, ha épp megélsz, és az szinte lehetetlen, hogy saját tulajdonú lakásod, autód legyen itt. Ehhez hozzájön, hogy a lakásbérlések általában maximum egy évig tartanak, szóval sok a költözködés. Szerencsésnek kell lenned, hogy jó lakást, szobát tudj bérelni, jó társaságod legyen, meg persze, hogy reggelente felférj a metróra, annyian vannak!
Mit üzensz az itthon maradt magyaroknak?
Hát, hogy élvezzék a nyarat, mert az itt, Londonban például egy teljesen más történet...
