"Polgárháború miatt menekülve találtam rá a divatra" – Interjú Ibrahim Shebani-val, a Born in Exile márka alapítójával
Ibrahim Shebani egy gyönyörű kelet-líbiai városból, Bengáziból származik. Családja sokszor költözött Líbia politikai kiszámíthatatlansága miatt a 70-es évek végén, mielőtt letelepedtek Kairóban, ahol Ibrahim is felnőtt. Hat testvére van és legfiatalabbként mindig édesanyjával töltötte az időt, aki imádja a művészetet, a divatot és mindent, ami kézzel készül. Sokszor elkísérte, amikor ruhát varratott, vagy a piacra anyagot vásárolni. Ibrahim a mai napig úgy gondolja, hogy mindez hatott arra, hogy már kisgyerekként megszerette a divatot.
Ezeket láttad már?
Hogy lettél divattervező?
A 90-es években Líbiába költözve mindig benne voltam az iskolai kulturális projektekben és a divatról, designról is egyre többet tudtam meg magazinokból. Ezeket utazás során szereztem be, de a TV-ből is sokat tanultam, valamint az internetről, miután 2000-ben engedélyezték a használatát az országban. Ekkoriban érettségiztem és olvastam egy cikket a Saint Martin-ról; rögtön tudtam, hogy ott akarok tanulni. Az apám nem örült ennek, így végül a bengázi építészeti egyetemre jelentkeztem, ez a legkreatívabb, amit Líbiában tanulni lehet.
Építészetet tanulva egyre nőtt az érdeklődésem és a szeretetem a divat iránt, többet rajzoltam alakokat és ruhákat, mint épületeket. Az egyetem elvégzése után marketingesként értem el sikereket, de...
ez idő alatt is bennem volt, hogy Líbia kultúrájából táplálkozó márkát szeretnék építeni.
2014-ben elhagytam az országot a polgárháború kitörése után és Jordániába költöztem. 2017 elején itt vettem részt szinte véletlenül egy divat-skicc kurzuson. Az oktatónak tetszettek a rajzaim, arra biztatott, hogy készítsek ruhákat és próbáljam ki magam a rendkívül telített divatiparban. Párizsba és Milánóba utaztam, textilüzleteket és vásárokat, bőrcserzőket látogattam, mindent megvásároltam, amire szükség volt. Bologna mellett találtam egy kis műhelyt, ahol mintadarabokat tudtak készíteni a terveim alapján, majd ezeket Tunéziába vittem, nagyobb számban gyártatni. Így kezdődött az utam a divatvilágban és készült el az első kollekcióm, a „Modern Heritage”.
Honnan ered a motiváció hogy saját márkát indíts? És a koncepció?
A húszas éveimben vágytam egy saját brandre, de ötletem sem volt, hogyan vágjak bele. Majd egy jordániai divatkurzus befejezése után elkezdtem utakat keresni és többet megtudni az iparágról. Egyrészt a saját kultúrámat és örökségemet tartottam szem előtt, ami sajnos alul értékelt a médiában és kevéssé ismert, valamint azokat az élményeket, amik életem során értek és formáltak.
A célom egy etikus, fenntartható márka létrehozása lett, amiben megjelenik az elfeledett líbiai kultúra és kézművesség.
Mi inspirál? Hogyan alakítod ezeket a dolgokat ruhákká?
Minden inspirál, de mindenképp olyan valaminek kell lennie, amit én magam is megtapasztaltam. Lehet például egy bizonyos időszak, egy személy, tradíciók, utcai divat, kultúra. A stílusom még kialakulóban van, de mindig felfedezek emlékeket abban, amit bemutatok. Lehet ez akár a hímzésekben, az anyagokban vagy a szabásokban, mindig feltűnik valamilyen emlékem. Talán kimondhatom, hogy a múltam inspirál.
Sok kézműves részletet találhatunk a darabjaidon. Mesélnél erről?
Szerintem új márkaként nincs értelme csak egyszerű ruhákat készíteni, olyan cuccok bár bárhol megtalálhatók. Számomra ezek a részletek teszik különlegessé a termékeket, jelenleg például a hímzésekért rajongok, amikkel nagyon jól el tudom mesélni a márka és a kultúrám történetét. Értéket képviselnek és lehetőséget adnak az érzések pontos kifejezésére. Emellett a printekről is egyre többet tudok meg, talán ezek lesznek a következő kollekció fő jellegzetességei, hiszen a mintáknak mindig fiatalos, friss és modern hangulata van.
A 2021-es tavaszi-nyári kollekciód a migrációról szól. Mennyire szól bele a politika az alkotásodba?
Egyáltalán nem gondolom így. Véleményem szerint a migrációt sokkal inkább ünnepelni kellene a médiában, sokkal inkább megmutatni és a migránsokat nem gyengének és kiszolgáltatottnak lefesteni. Ezek az emberek erősek és építők, a világ néhány legnagyobb államát is bevándorlók hozták létre.
Emigrációban születtem, mivel a családomnak a politikai helyzet miatt el kellett hagynia a hazáját. Az anyám családja is emigrált a görög polgárháború miatt az 1890-as években, most pedig a líbiai polgárháború miatt menekülve találtam rá a divatra. Ezek miatt nem gondolom, hogy kockázatos a migráció ünneplése, hiszen ez egy régi jelenség, inkább a napjainkba jellemző politikai nézeteken kellene változtatni.
Van olyan személy, akin viszont látni egy ruhádat óriási örömet szerezne?
Nincs egyetlen, konkrét személy, sosem volt!
Mi a terved a jövőre?
Szeretném növelni a márkát, látni, ahogy fokozatosan egyre nagyobb lesz és terjeszkedik. Nagyobb csapattal dolgozni, nemzetközi bemutatókon részt venni Párizsban, Milánóban és Londonban. Egy nap etikus lifestyle márkává szeretnék válni.
Interjú: Dózsa Kamilla
