Kínában bemutatták a Triumph magyar fehérneműjét
Esős reggelre ébredtem tervezői karrierem eddigi egyik legfontosabb napján. A híradásokból értesültünk, hogy Pekinget az elmúlt napokhoz hasonlóan, most is özönvízszerű eső áztatta el, de ez a belvárosban, ahol laktam, egészen enyhe lefolyású volt, így ez mit sem tudott rontani a hangulatomon. Sőt az eső nekem mindig valami jót szokott hozni!
Ezeket láttad már?
Izgatottan készültem a kínai médiával való találkozásomra. Délután 2-re
volt tervezve a sajtótájékoztató, de a tavalyi berlini döntőhöz kísértetiesen
hasonlóan most is majd egy órás csúszással kezdődött, mivel a zord időjárási körülmények miatt a legtöbb résztvevő késében volt.
Gyönyörű, autentikus kínai helyszín, ahol az egyetlen díszlet az én győztes
pályamunkám, illetve az abból készült Triumph fehérnemű! Igazán büszke
voltam!
Természetesen egy saját magam által tervezett ruhában érkeztem,
klasszikus kis feketében, ami hátul nyitott és térd fölé ér – visszafogott
elegancia. Az elmúlt 2 napban már megfigyeltem, hogy a visszafogottság
amúgy egyáltalán nem jellemző Kínára. Minden nagy és sok, a szó szoros
értelmében…rengeteg ember, nagy terek, bőség mindenből.
A sajtótájékoztató végül egy órás késéssel, de elkezdődött közel 50
újságíró részvételével. A Triumph-ot rajtam kívül a globális marketing
és kommunikációs vezető, a kínai ügyvezető, a 2012-es TIA verseny kínai
győztese, illetve az egyik mentoráló tanár a kínai versenyből képviselte.
Az esemény célja az volt, hogy a Triumph versenyét bemutassuk a
kínai sajtónak, illetve az októberi Shanghajban megrendezésre kerülő
döntő megfelelő publicitást kapjon, illetve az én mini kollekciómat is
megismerjék.
Közel 10 percet kellett beszélnem arról, hogy miért is egy igazán nagy
lehetőség egy kezdő divattervező számára a verseny, elmeséltem hogy
készült a fehérneműm a versenyre, mi volt az inspirációm illetve hogy
milyen tanácsokat adnék a 2012-es verseny döntős résztvevőinek. A
sajtótájékoztató után több külön interjút is adtam, az egyiket egy Hers
nevű nagy nemzetközi divatmagazin számára, ahol állítólag októberben
egy 4 oldalas anyag fog megjelenni…még leírni is rémisztő – persze pozitív értelemben, hogy idáig eljutott a "Romlás virága".
De ezzel még nem volt vége a napnak. A szervező helyi PR ügynökség
meghívott az esemény után vacsorázni, utána pedig a napi stressz
levezetéseként egy kellemes talpmasszásra… ami úgy lelazított, hogy
holtfáradtan érkeztem meg a szállodába.
A "kötelező" program ezzel számomra végett ért és most még marad 2
napom, hogy felfedezzem ezt a kínai metropoliszt.
Pekingben nagyon sok a látnivaló, de jól kell megszervezni a napot, mert
óriási távolságok vannak a városon belül. Helyismeret híján nem mertem
tömegközlekedési eszközökkel utazni, bár a metró az óriási dugók miatttalán gyorsabb lehetett volna.
Mindenesetre elmentem a legnagyobb pekingi buddhista kolostor
és templom együttesbe, ami császári palotaként épült, később az
egyik császári dinasztia a buddhistáknak ajándékozta. A turisták által
is látogatható láma templomban, ha szerencsénk van, buddhista
szerzetesekkel is találkozhatunk. Csodás élmény volt a füstölők illatától
átitatott hatalmas területen fekvő épületegyüttes felfedezése.
Ellátogattam egy hutong negyedbe is, ami tradicionális kínai
lakóépületekből átalakított éttermekkel, kávézókból, ajándékboltokból álló
sétálóutca. Ez a hosszú, szűk utcácska lett a kedvenc helyem Pekingben.
Olyan érzés volt, mintha a Kung-fu Panda díszletei közé csöppentem volna. A szeretteimnek, barátaimnak innen választottam ajándékokat, mivel mindig igyekszem a helyi kultúrát jól tükröző apróságokat vásárolni.
Voltam persze óriási replica árukat kínáló áruházban is, ahol öt emeleten
lehetett "márkásabbnál márkásabb" kincsekre bukkanni, de mégis ez az
aprócska boltokból álló szűk kis utcácska vált a kedvencemmé.
Selyemkendők, porcelánok, teáskészletek, teaboltok a legfinomabb zöld
teával és jázmin teával, kézzel festett ékszerek, kínai gyerekjátékok,
rengeteg képeslap és hagyományos technikával készített papírokat,
füzeteket, naplókat árusító helyek. Mindenhol halkan kínai dallamok szóltak.
Aztán betértem ebédelni egy helyre, ami az első pillanatban elvarázsolt.
Az étterem bejáratát alig lehetett megtalálni a sok orchideától és más
egzotikus növénytől. Bent rengeteg külföldi üldögélt, talán ez volt az
egyetlen hely, ahol több volt az európai arc, mint a kínai. És ez volt az
egyetlen hely, ahol a zene is hazarepített egy pillanatra. Adele egyik
legszebb dala, a Someone like you szólt a hangszórókból, és ez volt az a
pillanat, amikor éreztem, hogy hálát adva mindazért a sok szépért, amit itt láthattam, megköszönve az óriási szakmai lehetőséget, mégis úgy éreztem, hogy szeretnék elindulni haza. Ezt hívjuk honvágynak, és talán minden utazót megérint, aki ilyen messze kerül az otthonától.
Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, rengeteg pozitív visszajelzést
kaptam, ami továbbra is megerősít benne, hogy jó úton járok és jó döntés
volt az álmaimat követni… Köszönettel tartozom a Triumphnak, aki lehetővé tette, hogy elutazzam Kínába és részese lehessek ennek a csodálatos utazásnak.
